Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-04-27 / 17. szám

buzdítottam az egyházi hatóságokat, hogy amit végeztek, hajtsák is végre, mert egy legfelsőbb hatóságnak csupa tréfából határozatot hozni oly céllal, hogy az papiroson maradjoü, nem lehet, nem szabad. És miért oly sürgős hát az a pengőkrajcáros adó mÍDden ároni beszedetése ? Azért, mert főiskolai tanáraink folyamodtak fizetéseik felemelóseért s azt a superintendentia meg is ígérte, de igéretét csak ugy válthatja be, ha az a p.-kros adó csakugyan be is foly a pénztárba (j. k. 42. sz.). Midőn Ballagi ur a contignatióból nézi Pesten a jövőt, legyen szabad nekünk meg itt a falvakon, a nép között a jelent nézni; mert ha valamennyien csak a távolba nézünk: a lábunk előtt tátongó gödörbe esünk, akkor aztán nézegethetjük a jövőt. A mostani viszonyok kokott protestáns iskoláinkat fenn kell tartanunk okvetlenül. A múltban a protestáns, különösen pedig a reformált főiskolák voltak a magyar nemzetiség védvárai, valamint felekezetünk a magyarság kovásza. Ma sokan azt mondják — közöttük Ballagi ur is, — hogy a „felekezetek egyenjogúsítása befejezett tény és többé nem felekezeti, hanem községi és polgári iskolákra van szükség." A felekezetek egyenjogúsága pedig épen nem tény. Most, midőn a pápa csalhatí\tlanságát kimondani merészük; midőn főúri körök a jezsuiták visszahozásáról már nyilvános helyeken mernek beszélni ; midőn a vallásügyminister az ökörmezei uradalmat csak most a napokban vette meg a catholicus vallásalap javára ; midőn a protestánsok panaszai házasságkötéseknél, áttéréseknél stb. a catholicus papság ellen általánosak ; midőn mi népiskoláinkat szívesen átalakítottuk közösekké és most a catholicusok a közös iskolákat „catholicus közös iskoláknak" kezdik nevezni; midőn a catholicus clerus céljainak kivitelére milliárdokkal rendelkezik s mi nyomorgunk ; midőn a kormány iránya és szelleme szem beszökőleg hátrál, s maholnap egy Apponyi vagy Ciráky is oda kerülhet a ministeri székbe; s a catholicus főpapság a főrendiház tagja, a mi superintendenseinknek pedig ott máig sincs semmi helye, s a catholicus egyházra az országgyűlések a szédítő összegű alapítványokhoz még százezreket szavaznak meg, nekünk pedig csak egy kis alamizsna jut: mi a falukról még ugy látjuk, hogy az a sokat emlegetett vallásegyenjoguság csak bonum desiderium, és nem befejezett tény. S ha a közös iskolákat tekintjük, azt látjuk, hogy azok meg — kivált városokon — a germanisatió fiszkei; íme alig állították fel a közös iskolákat, már ki küszöbölték b előlök Magyarország térképét is, és minő történelmet tanítanak! ? A reformált felekezeti iskolák pedig Magyarország földrajzát ós történelmét nem hamisították ám meg, még a legsötétebb absolitusmus alatt sem ! Magyar hazánk az alkotmányos korszak alatt megdöbbentőleg németesedik, s az ultramontanismus folyvást előtérbe nyomul, s ha mi aggódva nézzük a jövőt, saját egyházi napi sajtónk is „felekezeti szegrehuzással vádol," pedig aggodalmaink nem alaptalanok. Hagyjuk el őseink hitét, emelkedjünk a vallás cosmopolitismusára, tegyünk le felekezetiségünkről, melyre buzdittatunk, hagyjuk veszendőbe főiskoláinkat, s adjuk át falusi iskoláinkat a mindinkább németesedő irányú kormánynak, mi fog történni? félszázad sem kell hozzá, felekezetünk minden magyarságával együtt szétmállik, a catholicus felekezet pedig a kezében levő borzasztó vagyonnal gyarapodni fog s Magyarország lesz catholicus és német. Mit tesznek Európa diplomatái ? folyvást az örökbékét emlegetik és a békét csinálják is, de azért a véderőt folyvást szaporítják, hogy megtámadtatás esetében készen legyenek. Ha bármelyik hatalom egyszer egészen lefegyverkeznék, a 'többi azonnal fölfalná. Igy áll a dolog a felekezetekkel is. Most divattá kezd válni az iskolák alapításánál a felekezet nélküliség nagyhangzásu frázisa, és nem telik bele egy óv, már azt vesszük észre, hogy az ilyen felekezet nélkül közös erővel felállított iskola catholicussá lett, épen ugy, mint a pártnélküli clubbok és pártnél küli lapok addig hirdetik, hogy ők ilyen meg amolyan pártnélküliek, mig utóbb kiderül, hogy még subvenciót is húznak. Ha mi most százados intézményeinket felforgatnánk s fegyvereinket elhánynánk; aligha ugy nem járnánk, mint ama bizonyos indus törzsek, a kik mihelyt derült idő látszik, kunyhóikat felgyújtogatják:„hisz nincs rá szükség többé," s midőn a zivatar jő, akkor kell épiteniök. Arra is, hogy „mi haszon háromolhat p. o. a barsi egyházmegye egyes gyülekezeteire abból, ha Pápán a legkitűnőbb jogakadémia van ?" most már idején valónak látom felelni. Hát biz az a haszon, hogy a barsi, komárommegyei, Fehér-, Veszprém- Somogy- és a többi megyék földmives osztályainak, ugy szintén papjainak, tanítóinak gyermekeiből is képződhetnek kitűnő törvénytudó férfiak, akik ha Pápán kitűnő jogakadémia nem volna, sohasem tanulhatnának, s tehetségük kárba veszne; mert más nem protestáns szerkezetű iskolákban a taníttatás mai napság oly méreg drága, hogy szegényebb sorsú ember ki nem bírja (ezt egyébiránt Baky István ur nálam világosabban megírta e lapok 12-ik számának vezércikke végén); most már az is érthető, hogy Vámospércsnek miért áll érdekében, hogy Debrecenben virágzó főiskola legyen. Aztán meg végre most is a főiskolák az egyháznak, ép ugy mint hajdan, veteményes keitjei ; papját, tanítóját minden egyház onnét nyeri. Azt pedig mindenki tudja, hogy az a két hivatalos osztály nem a gazdagabbak közül veszi a szükséges contingenst. Mikor én is tanultam, az egész osztályban egy se volt, aki más drágább tanintézetben kibírta volna, de mert volt legatió és convictus, rongyoskodva és éhezve bár, de csak tanulgattunk. Most örömmel olvasom a lapokból, hogy egyikmásik jó pajtásból országgyűlési követ, ministeri magas hivatalnok, hírneves ügyvéd, mérnök, orvos stb. lett, akik