Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-04-20 / 16. szám
ban becsülettel meg nem állhatunk; bizonyos, hogy a fillérező rendszer lassú szekerén a villany, a gőz, a sajtó szárnyain repülő korral lépést nem tarthatunk, pedig a protestantizmusnak, mely oly dicső pályát futott a múltban, el kell foglalni az őt illető helyet a jövőben is; ha sziklavára volt a múltban az üldözött szabadságnak, kell hogy legyen ez anyagi korszakban a szabad eszmék Ararátja, hol a küzdő emberiség kiröpített galambjai: szép reményei, virágot, zöld ágat leljenek. Szegénységünk a gyászos oka annak is, hogy az ország fővárosában, a nemzet szivében nincs egy prot. tudományos egyetemünk. Pedig ha lehet beszélni kath. földrajzról: akkor egy prot. universitás sokkal korszerűbb eszme volna. Most azonban közelebbről, országos elemi közoktatásunk ügyét vegyük csak vizsgálat alá. Nekem egyéni nézetem s meggyőződésem az, hogy a tanügy a legfontosabb államügyek közé sorozható; ez elvből indulva ki, én tehát felekezeti tanügyet egyáltalában nem ismerek. Hanem ismerem igenis azon nagy horderejű feladatát s kötelességét mindegyik hitfelekezetnek, hogy a miveltsóg zászlóját ő lengesse kezében; az egyház hivatása, a valláserkölcsi élet végetlen kifejlődésre rendeltetett magvaival a gyenge gyermekkebelt behinteni; hivatása, a növendéket a humanismus, az emberi miveltsóg áldásos tóreire, már a minden szépre és magasztosra fogékony gyermekkorban felvezórelni; hivatása, a gyermeknemzedék szellemében ós kedélyvilágában a vallásos eszmék, az elóvülhetlen hitigazságok iránt érdekeltséget, fogékonyságot költeni; a szendergő lélek szárnyait kibontogatni; az énekköltészet szent forrásaiból a szeplőtlen ifjú kedély bimbait áldásosán gyümölcsöző hóvirágokká nevelni ; egy szóval a gyenge gyermekből a tökély utján az isteni eszmény magaslatát megközelitő embert képezni: ez az egyház fenséges hivatása; ha az egyház ezt betöltötte; ha a vallástudomány terén, nem pusztán hitcikkek betanítására, hanem vallásos eszmék ébresztésére, az ember szellemiségével oly rokon, oly kapcsolatosan egybefüggő hitelvek és igazságok közkincscsó tótelére jótékonyan közreműködött: akkor betöltó közmivelődési szerepót, melyre az emberi élet nagyszerű drámájában vállalkozott; akkor, a földrajz, a számtan, természettan, természetrajz, ember- ós polgári alkotmánytan tanítását minden gondolkodás ós aggodalom nélkül engedheti át az államnak, kiváltkópen pedig az alkotmányos államnak, a parlamenti kormányrendszer teljes ós tökéletes gyakorlati keresztülvitele mellett. Nálunk azonban a közvélemény tanügyi tekintetben sem birt az alkotmányos állameszme színvonalára felemelkedni, és az ország területén létező felekezetek testületileg mondották ki történelmi jogaikat, melyeknél fogva iskoláikhoz állhatatosan ragaszkodnak ; azoknak ugy anyagi, mint szellemi gondozását, fentartását legszentebb kötelmeik közé sorozván. Ez még magában nem hogy baj volna, de sőt inkább első tekintetre népünk szellemi emelkedettségéről teszen tanúbizonyságot. Csakhogy egy nagy hiba van; az nevezetesen, hogy nálunk a hangzatos szavakat, a szónoklati nyelvvirágokat, sőt a gyűlési határozmányokat is, nem mindig követik tettek. A felekezetek nyilatkoztak, nyilatkozott a mi egyházunk is iskoláinak felekezeti jellege mellett; de ha kérdezzük, hogy mit tettünk hát 4—5 év alatt nópnevelésünk emelkedésének érdekében ? A felelettel a tanügy buzgó barátai valami nagyon megelégedni nem fognak. Midőn az egyház proklamálta iskolái fentartását: belebocsátkozott-e ugyanakkor a tanügy emelkedósóre nézve szükséges pénzügyi müveletek megtételébe; előirányzá-e az iskolai költségvetéseket; nevezett-e ki korszerű tantermek előállithatása szempontjából épitósi szakbizottságokat; felszerelte, rendezte, javitotta-e a törvény kivánalmai szerint iskoláit s a tanitói fizetéseket; vannak-e intézkedések téve arra nézve, hogy, ha az országos tanitóhiány beálland, mint ezt a jelekből csaknem számtani pontossággal következtetni is lehet, képes lesz-e az egyház megduplázott fizetéssel is a tanerőket e pályára édesgetni? Kérdések, melyekre mig megnyugtató feleletet nem adunk, tanügyi buzgóságunk csak dörgedelmes frázisokban, de nem áldásos tettekben fog nyilvánulni. Legyen egyházunknak felekezeti iskolája, ezt az eszmét én is szent örömmel üdvözlöm; de iparkodjunk iskoláinkat a kor színvonalára felemelni; iparkodjunk népnevelésünk ügyének felvirágzását előmozdítani azáltal, hogy annak érdekében bármely áldozatoktól is vissza ne riadjunk.. Önálló tanügyiszervezet, a kor színvonalára felemelve; ez legyen jelszavunk, vagyis készüljünk a zsinathoz, tanügyi, országos közoktatási reformkórdóseink megvitatása által is. Felülni a kanonika vizitáció csikorgó szekerére; a tanügyi állapotainkra vonatkozó gl*