Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-01-12 / 2. szám
házkerületben egyházi felügyelet alatt álló, vagy épen egyházi hatóság által fenntartott reáltanoda nincs s igy a középtanodák ez ága minket nem érdekelt. Legfontosabb kérdés volt és leghosszabban vette igénybe a tanácskozás idejét az, hogy valyon mennyi időt, hány osztályt tarthat unkelégnek arra, hogy a középtanodai tan íolyam befejeztessék s az ifjak egyetemi vagy akadémiai szakpályákra lépjenek? E kérdés sok mellékkérdést foglalt magában s igy a tantárgyaknak csaknem részletes beosztását is meg kellett kisérteni, hogy a válasz megadható legyen. A megállapodás végre is abban történt, hogy a középtanodatanfolyam álljon kilenc évből, melyből hat év alatt egészen oktatási és elemibb tanítási módszer szerint vezetendő a tanítás; a másik három év alatt pedig az ifjak már felsőbb tanulmányaikhoz szükséges önálló munkásságra és tudományos, ugy szólva philsophiai módszerű és rendszerű előadások megemésztésére is képesittessenek. E kilenc év szükségesebbnek látszott a középtanodában, mint a szakpályán a négy-öt év, azért inkább azt óhajtja a tanácskozó bizottság megrövidíttetni, mert az egyetemi tanszabadság mellett ifjaink, a kor áramlatát látva, félő, hogy bölcsészeti képeztetésöket teljesen el fogják hanyagolni. E kérdés körül az emiitett és még számtalan más érvek is kimerittetvén, áttért az értekezlet arra a kérdésre, hogy Miben rejlik középtanodai oktatásunk eredménytelenségének oka? Kifejtették aztán a jelen voltak részletesen, hogy a módszer hibás voltában, a mi a tanárok jelentékeny részének képezetlenségéből ered. Továbbá tanodáink felszerelési fogyatkozásaiban; a tanerők elégtelenségében stb. stb. Erre nézve abban történt megállapodás, hogy a tanárok okvetlenül szakképzettséggel bírjanak s ezt vizsgái étel által igazolják ; állittassék tanárképezde, ha lehet négy vagy öt egyházkerület részére közösen, ha pedig ez nem létesül, utasíttassanak tanári pályára készülő ifjaink az országos tanárképezdébe. Minthogy pedig elemi iskoláink még soká lesznek egyetemesen abban a helyzetben, hogy a gymnasiumnak kellően képzett növendékeket adhassanak : ajánlja az értekezlet a gymnasiumba lépéskor a felvételi vizsgálat behozását. A tanárok számáról, a tanórák menynyiségéről a tanárokra és tanulókra nézve, valamint a tanári fizetésekről és a nyugdíjról is volt még eszmecsre, de a magállapodás oly általánosságok mellett történt, hogy azok réázletezését bátran mellőzhetem. Záradékul azonban megemlítem, hogy e megállapodások teljesen megnyugtatók és kielégítők a tanárokra és az időre való tekintetből is, és hozzá adom még azt, hogy az egész tanácskozás mutatja, hogy középtanodáink ügyeért kell is, de óhajtanak is tenni aiok, a kik előtt e tekintetben a kezdeményezési alkalom mindenkor nyitva áll. Az emlékirat a tanácskozások alapján fog elkészíttetni s annak idejében a convent elé fog terjesztetni. Scholasticus T A R C A Könyvismertetés. Egy főiskolai tankönyv vagy Egy „egyhiíztörténetésis" mint nyelvújító, s a „Debreceni grammatica" közelgő feltámadása. (Folytatás.) Coelibatus = házasulatlanság, katakomba = üreg-tornácozat, dormitio = elszenderülés. A nőtlenség szó tehát elvetendő, mivel ház nélkül családi élet nem lehet. Hát a kik gunybókban vagy sátrak alatt laknak ? Vagy ugy ! Azok nem egyháztörténelmi személyek. Tornácozat lenne körülbelől bizonyos helyen létező tornácok összege: azonban a tornác talán szellősebb valamivel, mint a katakomba és nem is annyira üreges ? Inkább mondhatnók : föld alatti f o ly os ó,,. de még ez sem talál. Kár hogy olyan messze van az" a íjóma, különben könnyen kisülhetne, hogy a Vatikán csak Vatikán, az amphitheatrum csak amphitheatrum, valamint a katakomba is csak katakomba. Ha pedig a tornác üreges, akkor előáll az üreges üreg s elnevezhetjük például: az ü r g e-1 a k o k a t ü r g eüregzeteknek, a patkány-lyukakat patkány -tornácozatnak stb. •— Dormitiót elszenderiilésnek fordítja szerző csupán azért, hogy a közönséges emberek halálát a vértanukétól megkülönböztesse. (Aristokratikus hajlamok.) Igaz ugyan, hogy dormio = alszik, elszenderül; de a halál valamivel több az egyszerű elszenderülésnél még akkor is, hogy ha hiszszük „testünknek feltámadását és az örök életet," a mennyiben még mindig nem tudjuk: mikor jön el Jézus „ítélni eleveneket és holtakat." Tehát holtakat, s igy csak a vértanukat, az elszenderülteknek a végítélethez semmi közük. Agape = szeretet-lakoma és igy bizonyos tekintetben dorbézolás. Igaz, hogy az agape csakhamar elfajult, a miért száműzték is az urvacsorából ; de a reforma.tiot aligha engednők zendülésnek nevezni, holott pedig — mi nemes céljával semmi öszhang-