Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-23 / 12. szám

1858-ban csinos uj leányiskola építtetett közadakozás utján, melyre mólt. gróf Dégenfeld Imre ő nagysága 100 forintot, É, A. szintén 100 forintot adott. Ugyanezen évben, miután az egyház, azon csekély fizetéseért, melylyel a vállalkozni akarókat megkinálhatá, tanítót nem kapott, É. A. 50 köböl gabonát adott magtári alapul. Ebből huz a leánytanitó, dijlevélileg évenkint 10 köböl gabonát. Egyszersmind eltörölte az írás tanításáért járó fizetést. Midőn a tanítónak használni kivánt, az értelmi fejlődés egyik nagy akadályát döntette le. 1863-ban a nép sajátjából (a tagosítással) csekély fizetésű leánytanitójának 6 vékás földjét, nyomásonként 10 vékásra s félteleknek megfelelő kaszálóval s legelőilletékkel szaporította. 1867-ben parochiáját csaknem egészen újra építtető. Ehez mólt. gróf Dégenfeld Imre ő nagysága 100 fttal, É. A. szintén 100 forinttal járult, az őszes újítás került 900 forintba. 1869-ben tornyát közadakozás utján bebádogoztatá s a templomtorony falát kijavit^atá. Ehez mélt. gróf Dégenfeld Imre ő nagysága 100 fttal, É. A. 100 forinttal járult. 1873-ban a nép az egyház 300 forintnyi adótartozását magára részletezve letörölte. Most pedig uj fiiskola építése van tervben. Miből ? A nép erszényéből. És itt állapodjunk meg egy kissé. Tóth Dániel emődi lelkész É. A.ről megemlékező soraiban nemcsak tornyokról s templomokról stb. kiván számadást; hanem É. A. cikkének célját be nem ismerve, de sejtve, azt kérdi: Hogy áll a népnevelés ? Minő az egyházi élet ? A buzgóság mily fokú ? Eme kérdésekre lelelni szintén nekem lehet és kell leginkább, ki, nem mint Szalóci ur magára nézve állítja, az oltárnak egyik, hanem tiz év óta mindkét szarvát, magam fogom. Egyházunk közszellemét mi jellemezhetné hívebben, mint tagjainak a jelen évben végrehajtott amaz elhatározása, mely szerint az egyházi lelkész s tanítói földek 300 forintot tevő adóhátralékát magukra részletezve letörölték. Letörölték pedig anélkül, hogy a földesuraság hat ezer holdnyi birtokát csak egy krral is terhelték volna. Hány község van, hol ez adót máig sem fogadták el s miatta a legbotrányosabb küzdelem foly a lelkész és egyház között ? Nem vallásos érzés nyilatkozott-e abban, hogy a nép, — minden előkészület nélkül, egy alkalmi beszéd után, a toronytető újítására hivatván fel, — nem is távozott addig az egyházból, mig 1500 forintot össze nem irt. Nem jóra törekvésének s nemes gondolkozásának adja-e tanújelét e nép, midőn évenkint a köz adóból iskolai célokra 30 forintot szavaz meg. Megajánlotta ez évre is, habár ezúttal annak megtagadása befolyásolva volt. Kétlem, hogy bárhol is nagyobb buzgalommal s -odaadással fogtak volna az iskolai tanácsosok az_ iskolai országos törvények életbe léptetéséhez. S ha most már ennek dacára visszaesést tapasztalunk, ők-é az okai ? A legjobb ügy is elesik ott, hol a törvényt nem követi a végrehajtó erő. Ez pedig még ez ideig teljesen elmaradt,. A hivatalos ijesztéshez pedig annyira hozzá szokott a nép, mint a madarak a vázhoz. Az iskolákat a ,nt. egyh. látogatói hivatal kitűnőnek s dicséretesnek találta. Az iskolák taneszközökkel el vaunak látva. Az istenitisztelet látogatására nézve (értvén a vasárnapiakat) még panaszkodni nincs okunk. Az ez alkalommal gyakorolt alamizsnálkodás példányszerü. Négy-öt felé osztva is több mint 5—6 egyházé együttvéve. Hivatkozhatom e tekintetbeu az e.-Iátogatói hivatal rovatos iveire. A hitlenül élők száma az ujabb időben megfogyott, melyet a Bach-rendszer mellett, hiányos egyházi törvényeink növeltek sokra s tartanak fel máig is. Házassági törvényeink csak a jobb móduaknak szolgálnak; de nem a szegéuynek. A szegény, kinek nincs módja perelni s prókátort űzetni, a hitlenül élésre van kényszerítve. És most bevégeztem számadásomat. Nem célom ezzel más egyházakra licitálni; mert jól tudom, hogy vannak kisbb egyházak is, melyek ennél többet, sokkal többet tettek az egyházi közügyek előmozdítására. De miután fél híva éreztem magamat, számot adtam. Még csak azt jegyzem meg, hogy valamint az országok ereje a népesség számától függ, ugy ez egyházaké is. De szegény a gazdag és népes egyház is vallásos buzgóság nélkül. A szegény és csekély népességű egyház pedig gazdaggá leszen, ha tagjait vallásos érzés lelkesíti. Példa rá Ónod, Oszkár, hogy többet ne említsek. Tarján gazdagnak nem mondható ; de van tagjainak szivében az egyház közügyei iránt jóakarat s áldozatkészség. Féltelek egyházi birtoka mellett az adót kiűzetve, a hivatalnokok fafizetését meghozatva stb. mindig a nép erszényére történik hivatkozás. De ha mindnyájan földbirtokosok volnának is! a földbirtok a nép kezében nem mindig biztositéka a jólétnek. Legalább az ujabb időben, a munkás kezek drágulásával tapasztaljuk, hogy könnyebben hordozza terhét az ép és erős kar, mint a földdel biró gazda. Amazoknak gyarapodása szembetűnő, mig emezeknek igyekezetét nem követi aránylagos siker. Végül magamat illetőleg bevallom, hogy 10 évi lelkipásztorkodásom alatt igen keveset, vagy semmit som tettem. Ha valami eredményt mutathatnék is fel, az is csak Édes Albert husz évi Ielkipásztorkodásának gyümölcse, ki e népet, mely a legegyszerűbb illemi szabályokat sem ismeré, vagy ismerni nem akará, nevelte, oktatta, tanította s erkölcsében jobbitá. Felkölté benne a közügyek iránti érdeklődést, áldozatkészséget; megtanította saját erejéből fentartani magát, hogy más egyházak segélyére ne szoruljon, sőt ő segítsen másokon. Ott hol az atyák vetettek, a fiak arathatnak! É des V i n c e.