Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-09 / 10. szám

berekből alakulnak a társadalmak és államok, addig az emberiség legnagyobb részének mindig szüksége lesz a vallásos érzületre, hacsak visszaesni nem akarunk a bar­bárságba vagy a rabszolgaságba." Végül az autonomia kérdésének elintézését sürgeti. Negyedik nap. Febr. 27. Boncs Döme kinyilatkoztatja, hogy Őt felekezeti és nemzetiségi szempont készti a felszólalásra. Hangsú­lyozza a felekezeti iskolák támogatását, miután az ország tanodái összegének csak 6%-je állami. De ha a felekezeti iskolák államellenes tanokat hirdetnek, a kormány intést, s ha ez nem használ, bezáratást használjon. A nemzeti­ségi kérdést kultura-kérdésnek tekinti. A nemzetiségek emelkedése hazánk emelkedését eredményezné. MileticsSzvetozár a szerb egyházi ügyről és gymnasiumról tart hosszabb beszédet. Utána Kemény Mihály a népnevelés hiányait, a kor­mány mulasztásait sorolja elő, s még a halálozás redu­kálását is a miniszter kötelességévé teszi. Csiky Sándor kikel a kath. autonomia életbe­léptetése ellen, ügy a mint tervezve van ; á pápa hatal­mának megtörését és a papnőtienség eltörlését a ház de­rültsége között fejtegeti. Végül, határzati javaslatot nyújt be a vallás- és tanulmányi alap megvizsgálására ki küldendő bizottság újból megválasztására. Madarász József a törvény revisiója mellett nyilatkozik, a tanitói fizetés felemelésének, a hadkötele­zettségtől való felmentésüknek és a tandij eltörlésének szüksége kötelességgé teszi ezt. Megtámadja az államel­lenes tankönyveket és határozati javaslatot nyújt be az iránt, hogy a tanszabadság az állami intézeteken kivül máshol is létezzék, a haza alkotmánya, területi épsége és törvényei tiszteletben tartásával. Ezzel befejeztetvén az ál­talános vita, Irányi Dániel felel Somssich Pál bö­rzédére. Szónoki hévvel fejtegeti, hogy a hazafiúi fájdalom adta ajkaira a kemény kifakadást és célja nem azok becs­mérlése volt, kik itt képviselve nincsenek, hanem hogy egyesült erővel orvosoltassék a baj. Trefort miniszter Ígéretet tesz, hogy cultusmi­niszteri álláspontját a beadott interpellatiókra adandó fe­leletében körvonalozza. A határzati javaslatokra kerülvén a sor, Irányi D. határzati javaslata a vallásszabadság és polgári házasság tárgyában, melyet lapunk egész terjedelmében hozott, 61 szavazattal 39 ellenében elfogadtatott s igy a miniszter utasíttatott, hogy még a jelen ülésszak alatt terjeszszen be törvényjavaslatot a vallásszabadság és a pol­gári házasság behozatala tárgyában. A szavazás rop­pant érdekes volt. Irányi indítványára a kérdés felvettet­vén, felkelt a szélsőbal, a balközép és a jobboldal több­sége. Péchy Manó és hivei, a Lonyaisták, Gorove és hívei, a szászok ós a budapesti képviselők mind Irányi mellett szavaztak. Ellene szavaztak Somssich, Sennyei ós híveik, a hivatalnokok stb. Deák F. nem volt jelen, Csengery és Kovács László nem szavaztak. Madarász, miután Trefort határozottan kinyilatkoztatá, hogy államellenes tanokat hirdető tankönyvek ellen minden lehetőt megtesz, javas­latát visszavonja, Külföldi egyház és iskola. Svájci egyházi ügyek. Többször volt alkalmunk jelezni azon viszályokat és bonyodalmakat, melyek Svájcban az egyház és állam kö­zött ujabban kifejlődtek. Az államhatalom erélyes kézzel nyúlt a darázsfészekbe s nem rég Mer múlod abbét utasitá ki Svájcból ; most már a solothurni kormáuytanács látta magát kényszerítve arra, hogy csapatfelkelést rendeljen el szemben az ultramontánok nyakassága, túlkapásai és ra­koncátlansagaival. A kormány erre vonatkozó rendelete annyira jellemzi a kormáuy erélyét s az állam hivatásá­nak s jog körének tudatát, hogy méltónak tartjuk közléséi egész terjedelmében a mint következik : „Miután febr. 8-án a papság legnagyobb része a kor­mánytanács rendeletei és a jan. 29-én tartott egyházme­gyei gyűlésen törvényesen hozott határozatok ellenében ki­jelentette, hogy e határozatokat érvényteleneknek ós sem­miseknek tekinti és csak Lachat Jenőt ismeri el törvényes püspöknek s egyházi ügyekbeu csak az ő szavát fogja meg­hallgatni ; miután ez irat tartalma az állam tekintélye elleni lázadást, úgyszintén annak törvényszerű rendeletei és ha­tározatai és törvényes hatóságai elleni zendiilést foglal magában; miután a papságnak ezen fellépése, mely formális kigunyolása az államhatóságok tekintélyének s cantonunk községeiben és polgárai között súrlódásokat és csendhábo­ritást idézhet elő ; miután a papság egy részének izgatásai és az el­lennézetüek üldözése egyes községekben fanatismust s en­nek következtében súrlódásokat, csendháboritást és elke­seredést idéztek elő, melyek, ha ezen szenvedélyes izga­tások tovább tartanak, veszélyes excessusra vezethetnek '•> miután a kormánynak feladata az, hogy gondoskod­jék, miszerint mindenütt csend ós rend uralkodjék és miu­tán a jelen körülmények között parancsoló kötelességgé lett a polgárokat jogtalan üldözések ellen oltalmazni és mindig késznek lenni, minden lázadó cselekvényt, bárhon­nan jöjjön is, elnyomni és a jognak, törvénynek és a tör­vényes államhatóság tekintélyének érvényt ós kellő tisz­teletet szerezni, ezek rendeltetnek : 1. A 44. és 72. száruu zászlóaljak és a 2. számú zászlóalj 4. lövészszázada őrszemre állitandók. 2. E rendeletről a svájci magas szövetségtanács értesítendő. Ugyanezen alkalommal a renitens papok ellen követ­kező határozatot hozott a kormány : 1. Mindazon papok, kik lelkészi teendőket végeznek^ vagy az állam által fizetett állomásokat foglalnak el, és kik a Solothurn cantoni papság által Fulenbachban 1873. febr. 18-án kelt és a kormányhoz iutézett iratot aláírták, az 1872. dec, 24-kén alkotott törvény 9. §-a értelmében

Next

/
Thumbnails
Contents