Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-02 / 9. szám

Tizenhatodik évfolyam,. 9. sz. Budapest, Március 2. 18 73 PROTESTÁNS LAP. Szerkesztő- és Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz,, els6 emelet, Előfizetési dij : Ilel y ben házhozkordütssal s vi(lékre postai küldéssel félévre 4 ft, 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni min­den kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. •m Kiknek előfizetése az évnegyed végével lejár, előfizetésük megújítására kéretnek fel. Teljes példányok még mindig kaphatók. Nézzük a jövőt! III. Mórt tartja a köznép a fecskét sérthetetlen ma­dárnak ? kérdi valahol Bulwer, s ezt feleli: mert a fecske ugyancsak a köznép hajlékának eresze alalt rakja fészkét. Tökéletesen igy vagyunk minden vé­leményuyel, mely valamely testület kebelében magát megfészkelvén, annak kedves házi madara lett. E sérthetetlen házi madarat bolygatni annyira piacu­lum, hogy az esetben még az oly szabadgondolko­zásu ember is, mint a mi derék veteránunk, Hajnal Abel, kötelességének tartja a vakmerő rendbontók ellen felszólalni s a világot a fenyegető veszedelemre figyelmeztetni, elővigyázatra inteni. Ugy kell azon vakmerőknek ! Minek bántják azt, amit a megszokás oly kedvessé tett. Ott van Sydow, a hűséges lelkipásztorkodásban és a tudo­mány mivelésében megőszült jeles férfi; még az is megjárta a megszokott jó házi madár miatt. Az olyan dolgokat legjobb magának tartani, s azokról senkinek nem szólani. Ha mégis mint papnak, professornak szólanod kell: csépeld az üres szalmát, ezért senki sem bánt, csak a házi madarat ne boly­gasd. Mikor 1855-ben Debrecenben a boldogult Ara­nyit meglátogattam, természetesen csakhamar theo­logiai dolgokra került köztünk a szó. Az öreg ur épen beszélő kedvében volt és oly szabad nézeteket nyilvánított, hogy én ismervén dogmatikai kéziratát, nem titkolhatám el csodálkozásomat a hallottak fe­lett, melyekben a legszélsőbb vallási liberalismus volt kifejezve. „Hja — mondá a derék öreg, — ha dogmatikámat ugy adhatnám ki, amint gondolatom­ban van, Európa elbámulna, de nekem végem volna. * — íme ez a leghangosabban szóló példa arra, hogy mily hatással van az érintett társadalmi irány a gondolat szabad fejlődésére. Szeretik közönségesen a vallási liberalismust, de csak addig, míg szűr alól beszélő alakban szerepel, mig vizet nem zavar; de végezetre is azt tartják, hogy „mundus vult decipi, ergo decipiatur* és valljuk meg az igazat, okosság­nak ez mindenesetre okos. — Igaz, hogy e kényel­• mes bölcseséget követve a világ soha egy lépést sem haladt volna előbbre; de erre mi gondjuk azoknak, kiknek a status quo mellett jó dolguk van. Különös azonban az egészben csak az, hogy azon férfiak, kik az apostoli hitforma metaphysicai tantóteleinek betűszerinti értelméhez való ragaszko­dást s e feletti ellenőrködést lélekbenjáró vallási kö­telességnek állítják, holott a dolog természeténél fogva soha semmi ember fiának nem adatott rendel­kezhetni embertársának benső hite és meggyőződése felett, ugyanazok, ugy látszik, a hiszekegy azon egyetlen tételével semmit sem gondolnak, mely gya­korlati irányánál fogva akaratunk és rendelkezésünk alá esik és az egyházi élet alakulására mind elejétől fogva leginkább döntő befolyással volt, értem a szent és közönséges anyaszentegyházról szóló hitcikket, melynek gyakorlati jelentősége végelemzésben nem más, mint hogy minnyájan, kik Krisztust Urunknak valljuk, az irás szavai szerint, egymást azon egységes test tag­jaiul tekintsük egymást segitsük, egymás terheit, hordozzuk.

Next

/
Thumbnails
Contents