Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-02-23 / 8. szám

Tizenhatodik évfolyam,. sz. Budapest, Február 23. 1873 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. m-m Szerkesztő- és Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz,, első emelet. Előfizetési cLij : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizetlietni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. =Ht Egyházi adóreform. *) Miután épen napjainkban a törvényhozás termé_ ben is az adó-reform kérdése forog- fenn: ugy hiszem nem lesz időszerűtlen e kérdést az egyházi téren is szellőztetni. Köztudomásu dolog, hogy ref. egyházaink legtöbbjeiben az adóhátralékok annyira fel vannak szaporodva, hogy e miatt az egyházak sem 'országos és egyéb adótartózásaikat nem fizethetik, sem az egyház szellemi, anyagi jóllétére célzó üdvös intézkedéseiket nem foganatosíthatják. Hogy tehát egyházainkat adófizetési és egyéb teendőik teljesítésére képesekké tegyük : jövedelmeiket kell biztosítani, bizonyosokká /tenni. Ezt pedig sem superintendentialis végzések, sem ministeri rendeletek nem eszközlik, hanem az egyházi adó-reform. Tudjuk, hogy akármiféle intézmény a világon, ha az idő ós kor viszonyaihoz, igényeihez nem alkalmazkodik : elavul, célszerűtlenné válik. Ilyennek tekintem én a mi egyházi adórendszerünket, értem az ágy bór- vagy párbér-adórendszert. Abban az időben, midőn a párszám vétetett egyházi adó-alapul, jó volt ez, mert még akkor a földnópének semmije sem volt; a nép a földé volt, de a föld nem volt a népé. Az egyház hivei egyenlők voltak világi javakban s buzgóságban. * A feljebbvalók patronusok voltak, nemcsak névvel, hanem cselekedettel ós való*) A keserves panaszok, melyek az egyház anyagi bajait illetőleg hozzánk tömegesen érkeztek, váltig bebizonyították előttünk azt, hogy e tekintetben is válság előestéjén állunk és hogy valahára akarva nem akarva, a meddő passivitas terét elhagyva, a cselekvés mezejére kell lépnünk ; de eddigelé senki nem állott elő positiv tervvel, hogy és mikép lehetne a mindinkább fogyatkozó egyházi financiánkat polgári uj viszonyainkhoz alkalimzottan újjáteremteni és biztosabb alapra fektetni. E cikk irója megkísértette a nagy kérdés megfejtését. Ezzel meg van indítva az eszmecsere. Szóljanak mentől többen hozzá. Szerk. sággal. Yadházasságok sem voltak. Most már ez mind másképen van. Az 1848-ki törvényhozás megszüntetvén az urbért: a földnépe tulajdon ura lett birtokának. A kit a véletlen földbirtokban talált: földbirtokos lett. A földetlenek pedig zsellérek, napszámosok maradtak. Jóllehet ugyan, az ujabb időkben végbement tagosítások és legelő-felosztások alkalmával a zsellérek is részeltettek a közlegelőből a törvényszabta illetményben; de az úgynevezett telkesek mégis jobb módúak ; tehát nincs meg közöttök az egyenlőség, a melyet a párbér-adórendszer feltételez. Másfelől, bár a közteherviselés behozatott: a volt földesurak régi kiváltság vagy patronusi jogcímen az egyházi adót nem űzetik, sem kegyúri kötelességeiket — tisztelet a kivételeknek — nem teljesitik. Idejárul a vadházasok mindinkább szaporodó száma, kikre a párbéradót törvényesen kivetni nem lehet. Igy az egyházi adó alól az egyháztagoknak nem csekély része kivonja magát. A kikre pedig törvényesen és jogosan ki lehet vetni az adót — a párbórrendszer nem tévén külömbsóget gazdag és szegény között — (nálunk egy pár egyházi adója: 40 kr., egy véka buza, egy véka árpa) a tehetősebbek megfizetik, a szegényebb rósz pedig hátralókban marad. A hátralékokat elősegíti az adóbeszedés módja. Az egyházi adónak tudniillik nagyobb része földtermésből állván, ennek beszedésére legalkalmasabb idő augustus ós september hónapok volnának. Azt is tudjuk, hogy az egyházi gondnokok, a kik mondhatni csak tiszteletből szolgálnak, a jobb módu földes gazdák közül szoktak évenként választatni. Úgyde ezeknek épen az emiitett hónapokban van legtöbb dolguk: nyomtatás, cséplés, szénatakaritás, szüret, kukoricatörés, s mikor ezeknek vége van, s a párbórszedésre ráérnének: akkor bekövetkezik az 15