Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-02-16 / 7. szám

Ennélfogva minden püspöknek egyházmegyéjében, istentől reáruházott három kötelessége van, melynek szintén azon, istentől nyert jog felel meg, hogy a kötelmeket háborítatlanul teljesíthesse. Először kötelessége és joga a kath. egyház hit- és erkölcstanait fentartani és hirdetni. Másodszor joga és kötelessége a papokat és alsóbb egyházi szolgákat, kik őt apostoli hivatalában mint segédek és helyettesek támogatják, az egyházi törvények rendelete szerint kiválasztani, nevelni, kiküldeni és rájok egyházi hivatalokat ruházni. Harmadszor kötelessége és joga a papokat hivatali és a hívőket keresztényi kötelességükre figyelmeztetni és rászorítani, és ha nem engedelmeskednek az egyház tanainak, hitének és törvényeinek, azokat az egyházi közösségből kizárni, vagy ha papok, papi hivatalukból őket letenni és megtiltani nekik minden papi foglalkozást. E három kötelem és jog oly szoros összefüggésben állanak egymással, hogy egyik sem maradhat fenn a másik megsemmisítése vagy elvétele után. Az előterjesztett törvényjavaslatok azonban sértik ós megsemmisítik a kath. egyház és püspökök lényeges jogait, oly jogokat, melyek nélkül lényeges kötelmeiket teljesíteni nem képesek. Az állam és egyház közötti békében áll mindkettőnek, valamint az egész társadalomnak üdve. A püspökök, a klérus és a kath. nép nem ellenségei az államnak és birodalomnak'; nem türelmetlenek, nem igazságtalanok más felekezetek iránt. Semmit sem óhajtanak inkább, mint mindnyájokkal békében élni. Csak egyet követelnek, hogy hitök szerint békében élni hagyassanak, hogy vallásuk ós egyházuk épsége és lelkiismeretük szabadsága érintetlenül hagyassék és erősen el vannak határozva, hogy jogos szabadságukat és egyházi jogaik legkisebbikét is tántoríthatatlanul és állandóan minden törvényes eszközzel védelmezni fogják. Lelkünk mélyéből kérjük, az állam érdekében, az állam vezetőit és mind azokat, kik befolynak az állam ügyeinek vezetésére, hogy e vészteljes útról, melyre léptek, visszatérjenek, a kath. egyháznak, és sok millióra menő hívőinek jogbiztonságát és általános szabadságát Poroszországban és a nemet birodalomban adják vissza és ne erőszakoljanak reánk oly törvényeket, melyeknek megtartása ellenkezik minden püspöknek és minden papnak hivatalos kötelességével, melyre esküt tett, ellenkezik minden katholikusnak lelkiismeretével, melyeknek megtartása erkölcsileg lehetetlen ; de melyeknek érőszakos keresztülvitele sok szerencsétlenséget hozna drága katholikus népünkre és szeretett hazánkra." * A Ibaseli egyházmegyei értekezlet következő proclamatiót intézte a kath. néphez : „A mi svájci kath. népségünk az utolsó évtizedekben a többi más felekezetű szövetséges testvérekkel békében és egyetértésben ólt. A szelíd, valóbau keresztyéni és szövetségi szellem, mely a bázeli püspökség alapítása óta Salzman és Arnold püspököket lelkesítette, a jó viszony, melyet a kormányokkal fentartani igyekeztek, nem kevés horderővel birt, sok tekintetben. Lachat Jenő püspök hivatalba lépésével megváltoztak e viszonyok. Lachat püspök idegen földön nevekedve, nem ismeri a mi intézményeinket, nem érti viszonyainkat és idegen befolyástól vezetteti magát. Mi kimerítettünk minden jóravaló eszközt, hogy vele békében megélhessünk. Ő minden kérdésben .határozott „nemt

f

-mel felelt nekünk és ha mi végre más rendszabályokhoz nyúlni kénytelenittetünk, ez azon mély meggyőződésből származik, hogy az eddigi állapot tarthatlanná lett, mire nézve okaink következők: mi komoly megfontolás alá vettük, hogy Lachat püspök, az egyházmegyei conferentia határozatai ellenére o pápai csalatkozhatlansági dogmát kihirdette és fentartotta, sőt a 'bxseli egyházmegye több papját csakis azért, mivel e tant nem fogadták el, egyoldalulag és az állam minden közvetítése nélkül letette és excommunikálta. Mi nem törhetjük, hogy egy püspök az illetékes hatóság határozatai ellenére köztársaságunkban ez államveszélves tant hirdesse és makacsul tartsa fenn; egy oly tant, mely veszélyezteti az egyházmegyei rendek jogait, mely a mostani egyh. alkotmány alapjait felforgatja ; egy oly tant. mely a kath. állampolgárt lelkiismeretben fölmenti az állam és ennek törvényei iránti köteles engedelmessége alól; egy oly tant végül, melyet reátok, polgártársaink, kik meg voltatok atyáitok hitével elégedve, beléegyezéstek nélkül erőszakoltak. Fontolóra vettük, hogy Lachat a püspöki szerződés többszöri megszegése által tette magát bűnössé. Megszegte a szerződést az által, hogy a rendek hozzájárulása nélkül saját papi seminariumot emelt és tart fenn ; az által, hogy a káptalani tanácsot a legfontosabb kérdésekben sem hallgatta ki; az által, hogy a kormányokat megillető tetszvényjogot nem ismerte el; végre megszegte az által, hogy a kantonok irányában a ez. evangéliumra tett hűségi esküjét megszegte. — Felhozatnak e kiáltványban továbbá Lachatnak más hibái és bűnei is. Igy, hacsak lehetett, pásztorlevelek alakjában elegyedett a politikai tusákba, helyeselve vagy kárhoztatva egyik, vagy másik pártot, a szerint a mint törekvéseik az ő céljával megegyeztek. Általában nem a valódi keresztyéni, hanem a jezsuita szellem vezette őt minden tettében, mit pedig a szövetségi alkotmány kizár." Végül nyugodtan apellál a proclamatió az öszszes svájci és külföldi katholikusokra és hangsúlyozza, hogy oly püspököt óhajt, a ki Salzman ós Arnold szellemében működjek. — Solothurn,"jan. 26. 1873. (Következnek az aláírások.) KÜLÖNFÉLÉK. * A róin. kath. papok miként tartják tiszteletben az ország törvényét: ujabb példát szolgáltatott erre GrlavákFerenc ere s i-i plébános ur, ki Kurucz János görög-kel. vőlegénytől megtagadta róm^ kath. jegyesé-