Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-02-16 / 7. szám

/ nyitottak, mely kevés nap alatt 75,000 ftot hozott be. Mindjárt az elitélés első pillanataiban 47 lelkész és sokkal több község kijelentette, hogy Sydow állításával tökéletesen egyetért ós ha ő hibás, a vele rokonszenvezők is hibások és várják az elitéltetést. A consistorium a napról napra tovább terjedő rokonszenvvel szemben, teljes zavarba jött és Sydowval tudatá, kérjen bocsánatot, majd visszaállitják hivatalába. Az elitólt arra férfiasan megfelelt: ő nem kíván kegyelmet, ő áll vagy bukik jogával és felebbezte ügyét a főconsistoriumhoz. Mindenki nagy feszültséggel várta ezen egyházi bíróság végleges eldöntését, ámbár sejteni lehetett, hogy Sydow felmentése vétetett célba. És a mit minden mivelt ember óhajtott, teljesedésbe ment. A főconsistorium, Hermann uj elnöke alatt, megsemmisítette a brandenburgi consistorium ítéletét és Sydow lelkészt hivatalába visszahelyezte. Hogy Hegel azonnal visszalépett vagy visszaléptetted hivatalából, alig szükséges megemlíteni. Ezen győzelme a jó ügynek oly nagy horderejű, hogy azt egy rövid cikkben nem is lehet érdemlegesen kifejteni. Poroszhon egyházi visszonyai jobb fordulatot vesznek. Azon cultusa a hitvallás betűjének, mely Stahl, fíengstenberg által inauguráltatok, a lelépett Mühler által hiven ápoltatott, az uj vallásügyér, Falk alatt nem találta többé azon szokott protectiót, melyet a mult években lehetett tapasztalni. Ezentúl Poroszhonban is a protestáns tudomány szabadsága, a tanfogalom tovább fejlődése, a szabadelvüség a vallás és egyház dolgában, nem lesznek többé elnyomva, éj azoknak hívei nem fognak többé eretnekeknek tekintetni, kiktől a templom használatát meg keli tagadni, mint egynehány évvel ez előtt a német protestáns egylettől, mely kényszerült a városi lövöldében összegyűlni és teendőit ott végezni. De Sydow győzelme Németország többi egyházaira is a legjobb befolyással fog birni. Olyan szomorú példákkal többé találkozni nem fogunk, mint a mult években, midőn Hanne és Schröder lelkészeket szintén hivatalukból kitették, mivel az „apostoli symbolum" egynehány pontjában megütköztek és ugy hiszszük, hogy a többi egyházhatóságok hasonló vitás kérdésekben csak ugy fognak ítélni, mint a berlini íőconsistorium vagy a badeni egyháztanács, mely utóbbi 117 orthodox leik. vádaskodása alkalmából Schenkel „Charakterbild Jesu" cimü müve ellen azt határozta : a tudomány kutatásának eredménye nem az egyháztanács, hanem a tudomány ítélőszéke elé tartozik. Ily körülmények közt aligha fog Frecska Lajos urnák sokat használni , ha a mult évi „Figyelmező" X. füzetében a szabad theologiaj irány elleni ellenségeskedésében annyira megy, hogy Eückertet „durvasággal", Schenkelt „színváltozással" vádolja és a magyar ifjakat Jénától és Heidelbergtől megóvni akarja, mert a szabad iránynak, mint a napnak természetében fekszik, hogy mindig tovább terjedjen, világosságával is minél több théologiai tanszéket és egyetemet elfoglaljon, ugy hogy nem csak Jéna és Heidelberg, de Berlin, sőt Rostok is, Sydow gyözelme után mind inkább át lesznek hatva a szabadelvüség szellemétől. Valóban szépek a mondák és legendák, melyek Jézus személye körül képződtek, ha mint ilyenek tárgyaltatnak és magyaráztatnak és nem bántunk senkit, ki azokban boldogságát találja, meit „des Menschen Glauben ist des Menschen Hímmel"; hanem abban állott a nagy tévedés, hogy mindenkire, még tudományos főre is oktroyáltatott a monda, hogy nem engedtetett a legendából az igazság országába belépni. És Jézus személyére nézve szintén mondhatni, nem a monda, hanem a történelmi igazság menti meg a világot. Örvendetes, hogy az igazság napja ragyogó fényben tündökleni kezd ! „ . . Siehst chj dort die Sonne i Am Himtnel niedergehn ? So gewiss Sie morgen wiederkehrt in ihrer Klarheit, So unausbleiblich kommt der Tag der Wahrheit!" W e b e r Samu. Nyilt levél Ballagi Mór barátomhoz. Tisztelt barátom! A közelebb mult s folyó hóban 16 napig távol lévén, a Prot. Egyh. és Isk. Lap 5-ik számát csak tegnap olvastam. A tiszanánai válaszra s átányi nyilt számadásra, minden handabanda nélküli • elégtételül szolgálhat az illetőknek , tiszatarjáni lelkész Édes Vince fiam azon ötlete, melyet e lapok folyó évi számában hozzád intézett nyilt levelemre következőleg nyilvánított: „Édes apám az átány-poroszló-tiszanánai egyházakról esperes korában merített tudomással ugy járt, mint az a katona trombitás, kinek trombitájába fujt lehelete, a csikorgó hidegben megfagyott, s csak akkor engedett ki, midőn takarodó után a meleg szobában szögre akasztva pihent , s éjféltájban recsegte ki a riadót , mit a gyakorlaton kell vala fújnia. Lett is aztán a békés alvók e véletlen felzavarásáért mordiázom teringette és harag. Erre édes apám is számot tarthat." De engedjenek meg a nyugalmukban háborítottak, ha emlékezetbe hozom : 1. Tiszanánát illetőleg, hogy az ötvenes kormány utján ható parancs következtében a leányiskola építkezési s berendezési tervét nagy részben én adtam, s annak végrehajtása iránt annyira érdeklődtem, hogy midőn elkészült, az 0. M. ur társaságában, alapjától kezdve a tetőzetig megvizsgáltam, padlására a még nem igen kényelmes feljárón, hova 0. M. ur nem követett, fölmentem s helybehagyásomat ekképen szerzett tapasztalat után nyilvánítottam. Mit nem tehettem sem a fiiskolára, sem a paplakra nézve, ámbár mindenik külömb volt ez idő szerint, mint az átányi. Másodszor is voltam Nánán, a mikor a Szárazbő s Tenk felé vezető uton messze tévedvén, hogy Hevesen a gyűlés helyén idejében megjelenhessek, Nánán nem időzhettem. Ez volt 0. M. állítása szerint a bekukkanás.