Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-02-16 / 7. szám

/ nyitottak, mely kevés nap alatt 75,000 ftot hozott be. Mindjárt az elitélés első pillanataiban 47 lelkész és sok­kal több község kijelentette, hogy Sydow állításával tö­kéletesen egyetért ós ha ő hibás, a vele rokonszenvezők is hibások és várják az elitéltetést. A consistorium a napról napra tovább terjedő rokonszenvvel szemben, tel­jes zavarba jött és Sydowval tudatá, kérjen bocsánatot, majd visszaállitják hivatalába. Az elitólt arra férfiasan megfelelt: ő nem kíván kegyelmet, ő áll vagy bukik jo­gával és felebbezte ügyét a főconsistoriumhoz. Mindenki nagy feszültséggel várta ezen egyházi bí­róság végleges eldöntését, ámbár sejteni lehetett, hogy Sydow felmentése vétetett célba. És a mit minden mi­velt ember óhajtott, teljesedésbe ment. A főconsistorium, Hermann uj elnöke alatt, megsemmisítette a branden­burgi consistorium ítéletét és Sydow lelkészt hivatalába visszahelyezte. Hogy Hegel azonnal visszalépett vagy visszaléptetted hivatalából, alig szükséges megemlíteni. Ezen győzelme a jó ügynek oly nagy horderejű, hogy azt egy rövid cikkben nem is lehet érdemlegesen kifejteni. Poroszhon egyházi visszonyai jobb fordulatot vesznek. Azon cultusa a hitvallás betűjének, mely Stahl, fíengstenberg által inauguráltatok, a lelépett Mühler által hiven ápoltatott, az uj vallásügyér, Falk alatt nem találta többé azon szokott protectiót, melyet a mult évek­ben lehetett tapasztalni. Ezentúl Poroszhonban is a pro­testáns tudomány szabadsága, a tanfogalom tovább fejlő­dése, a szabadelvüség a vallás és egyház dolgában, nem lesznek többé elnyomva, éj azoknak hívei nem fognak többé eretnekeknek tekintetni, kiktől a templom hasz­nálatát meg keli tagadni, mint egynehány évvel ez előtt a német protestáns egylettől, mely kényszerült a vá­rosi lövöldében összegyűlni és teendőit ott végezni. De Sydow győzelme Németország többi egyházaira is a leg­jobb befolyással fog birni. Olyan szomorú példákkal többé találkozni nem fogunk, mint a mult években, midőn Hanne és Schröder lelkészeket szintén hivatalukból kitették, mi­vel az „apostoli symbolum" egynehány pontjában meg­ütköztek és ugy hiszszük, hogy a többi egyházhatóságok hasonló vitás kérdésekben csak ugy fognak ítélni, mint a berlini íőconsistorium vagy a badeni egyháztanács, mely utóbbi 117 orthodox leik. vádaskodása alkalmából Schenkel „Charakterbild Jesu" cimü müve ellen azt határozta : a tudomány kutatásának eredménye nem az egyházta­nács, hanem a tudomány ítélőszéke elé tartozik. Ily körülmények közt aligha fog Frecska Lajos ur­nák sokat használni , ha a mult évi „Figyelmező" X. füzetében a szabad theologiaj irány elleni ellenséges­kedésében annyira megy, hogy Eückertet „durvasággal", Schenkelt „színváltozással" vádolja és a magyar ifjakat Jénától és Heidelbergtől megóvni akarja, mert a szabad iránynak, mint a napnak természetében fekszik, hogy mindig tovább terjedjen, világosságával is minél több théologiai tanszéket és egyetemet elfoglaljon, ugy hogy nem csak Jéna és Heidelberg, de Berlin, sőt Rostok is, Sydow gyö­zelme után mind inkább át lesznek hatva a szabadelvüség szellemétől. Valóban szépek a mondák és legendák, melyek Jé­zus személye körül képződtek, ha mint ilyenek tárgyaltat­nak és magyaráztatnak és nem bántunk senkit, ki azok­ban boldogságát találja, meit „des Menschen Glauben ist des Menschen Hímmel"; hanem abban állott a nagy tévedés, hogy mindenkire, még tudományos főre is oktroyáltatott a monda, hogy nem engedtetett a legen­dából az igazság országába belépni. És Jézus személyére nézve szintén mondhatni, nem a monda, hanem a történelmi igazság menti meg a világot. Örvendetes, hogy az igazság napja ragyogó fényben tündökleni kezd ! „ . . Siehst chj dort die Sonne i Am Himtnel niedergehn ? So gewiss Sie morgen wiederkehrt in ihrer Klarheit, So unausbleiblich kommt der Tag der Wahrheit!" W e b e r Samu. Nyilt levél Ballagi Mór barátomhoz. Tisztelt barátom! A közelebb mult s folyó hóban 16 napig távol lévén, a Prot. Egyh. és Isk. Lap 5-ik számát csak tegnap olvas­tam. A tiszanánai válaszra s átányi nyilt számadásra, minden handabanda nélküli • elégtételül szolgálhat az illetőknek , tiszatarjáni lelkész Édes Vince fiam azon ötlete, melyet e lapok folyó évi számában hozzád inté­zett nyilt levelemre következőleg nyilvánított: „Édes apám az átány-poroszló-tiszanánai egyházak­ról esperes korában merített tudomással ugy járt, mint az a katona trombitás, kinek trombitájába fujt lehelete, a csikorgó hidegben megfagyott, s csak akkor engedett ki, midőn takarodó után a meleg szobában szögre akaszt­va pihent , s éjféltájban recsegte ki a riadót , mit a gyakorlaton kell vala fújnia. Lett is aztán a békés alvók e véletlen felzavarásáért mordiázom teringette és harag. Erre édes apám is számot tarthat." De engedjenek meg a nyugalmukban háborítottak, ha emlékezetbe hozom : 1. Tiszanánát illetőleg, hogy az ötvenes kormány utján ható parancs következtében a leányiskola építke­zési s berendezési tervét nagy részben én adtam, s an­nak végrehajtása iránt annyira érdeklődtem, hogy midőn elkészült, az 0. M. ur társaságában, alapjától kezdve a tetőzetig megvizsgáltam, padlására a még nem igen ké­nyelmes feljárón, hova 0. M. ur nem követett, fölmen­tem s helybehagyásomat ekképen szerzett tapasztalat után nyilvánítottam. Mit nem tehettem sem a fiiskolára, sem a paplakra nézve, ámbár mindenik külömb volt ez idő szerint, mint az átányi. Másodszor is voltam Nánán, a mikor a Szárazbő s Tenk felé vezető uton messze té­vedvén, hogy Hevesen a gyűlés helyén idejében megje­lenhessek, Nánán nem időzhettem. Ez volt 0. M. állítása szerint a bekukkanás.

Next

/
Thumbnails
Contents