Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-10 / 6. szám

egyház jogait védené. Azért már előbb ajánlatba hoztam császár ő felségénél, hogy e hivatal helyett inkább egy pápai nuntiust hiteltessen meg az itteni udvarnál, a kivel szemben legalább nyilt állásunk lenne, s a ki minden mellékindok nélkül adná tudtunkra az egyház szükségleteit és kivánatait. Nem mertem azonbau ezen szándékomnak érvényt szerezni, mivel a közvélemény az ellen nyilatkozott. Lehet azonban, hogy mégis ez útra fogunk visszatérni, ha a körülmények békésebben alakulnak. A mai viszony engem az utasról szóló mesére emlékeztet, a kinek vállairól a vihar nem tudta letépni a köpenyt, mig a napfény levette azt." Ezután néhány szóval visszautasítja a félhivatalos lapokért a kormányra hárított felelősséget, s azután igy folytatja : „Különben én tulajdon lapjokra, az itt megjelenő ,,Germania"-ra utalom önöket, a melynek jóllehet magam olvasója nem vagyok, mégis hallottam, hogy a bajor németellenes Rajna-szövetség mellett handabandázó sajtóval szolidárisnak mondja magát. (Ellenmondás a centrumról.) Ha tévednék, csak én örülnék rajta. Én kérem önöket, igyekezzünk eme, a hazára nézve nagy veszélyt rejtő theologiai vitából itt nyugodt menekülést találni. A befolyáskeresés a theologiai versenygésekre távol van tőlünk. Ne követeljenek a kormánytól felekezeti magatartást; államvallás, mint ilyen, nincs. S ha az előttem szóló azt állította, hogy nézeteit hitsorsosai többsége osztja, én ezt tagadom, s az ellenkező bebizonyítását várom." (Éiénk tetszés.) Ezen nagy benyomást okozott beszéd után a herceg odahagyta a termet. A császárhoz kellett mennie előterjesztés végett, mint Falka gyors iávozás kimentésére megjegyzé. Windthorst aztán egy ujabb replikájában még néhány bókot váltott Kordorff mérsékelt konservativ képviselővel a szokott modorban, mire a vita el napoltatott. * A porosz kultusügyi költségvetés feletti vita nem csekély mozgalmat idézett elő a képviselőház falain kivül is. A politikai gyülekezetekben s nyilvános helyeken természetesen nem hiányzanak az elemek, melyek a ház középfraktiójával rokonszenveznek; de a nagy többség Bismarck herceg beszédjét teljesen osztja. „A berlini képviselőház — igy ir a „Br. Ztg." — zsinattá lett. Róma és Németország áll abban egymással szemközt . . . Bismarck és Vircbov egy utón találkoznak itt; az ultramontán közép kivételével együtt küzdenek a pártok mind, hogy visszanyerjék azt, mi Rómában elveszett a német becsületből. Még lesz alkalmunk — igy végzi be, — hogy a képviselőházban e harccal találkozzunk, az iskolafelügyeleti törvény ugyanis nagy vitára adand alkalmat. De a győzelem nem kétes!" * Bécs. A „Vaterland" egyik római levelezője azt a hirt közli, hogy a pápának Ferenc József ő felsége még Beust gróf idejében menhelyet kinált Ausztriában s igy Andrássy gr. kevésbé katholikusnak bizonyult e tekintetben Beust grófnál. Erre a „Reform" igen helyesen azt jegyzi meg, hogy a közlést saját tudomása alapján megerősítheti ugyan, de azt kétségbe vonja, mintha Beust gróf ő felsége nevében tette volna amaz ajánlatot. 0 felsége, ha a pápa Ausztriába találna jönniv

bizonyára nem zárná el előle az ország határait s ezt Andrássy gr. is aligha javasolná. De abban, hogy a pápa 1 egj obb tanácsadói azok, kik a Vatikánt tartják számára a legjobb menhelynek, bizonyára egyetért ő felsége külügyministerével, aki e nélkül nem is említhette volna oly világosan ő felségét azon válaszában, melyet a Stillfried báró vezetése alatti katholikus küldöttségnek adott. „L'Esperance de ltom" cime azon lapnak, mely az örök városban az ó-kath. ügy érdekében épen most megindult. Az első szám Döllingert, Friedrichet, Reinkenst, Michelist, Jácint atyát nevezi munkatársakul. E lap programmja szerint az egyház reform a régi autonom szervezetre fektetendő; a papi nőtlenség eltörlendő; az isteni tisztelet nemzeti nyelven tartandó. Azt is irja e lap, hogy Strossmeyer püspök épen nem'szándéko zik elfog; dni az infallibilitást. KÜLÖNFÉLÉK. * Nagy-Kőrös, 1872. jan. 31. Majthényi Bálint ur a nőegylet által fenntartott kisdedóvodánk javára 200, azaz kétszáz forintot oly feltét alatt ajándékozott, hogy ez összeg szegénysorsu polgártársaink gyermekeinek óvá^diját, e célra fel nem használás esetében, az óvoda közszükségletét fedezze. Fogadja az adományozó, nemes ajándékáért jobbjaink háláját! Népes városunkban egyetlen kisdedóvoda létezik^ melyet, városi községünk segédlete nélkül, nőegylet állított s tart fenn. A nőegylet célba vette, hogy ez évben lehetőleg még egy másikat is felállít! Az ily nőegylet is méltó az elismerés és életre ! F ö 1 d i N. * A dévai (Hunyadmegye) állami fitanitó-kép^zdében a tavaszi tanképesitő-vizegák folyó 1872. év mart. 19. és következő napjain foguak megtartatni. Miről az ezen szigorlatra lépni kivánó tanítójelölteket azon figyelmeztetéssel értesítem, hogy keresztlevéllel, eddigi foglalkozásuk, végzett tanulmányaikról és erkölcsi magokviseleléről szóló bitonyitvánvokkal fölszerelt folyamodványaikat ez iránt hozzám legkésőbb mart. hó 5-éig anynyival inkább küldjék be, mert későbbi jelentkezők a fennálló szabáh oknál fogva nem bocsáttathatnak a vizsgákra. NB. Ezen képezdénél a vizsgák románnyelven is fölvétetnek. Déván, 1872. jan. 30-án. Szeremley Lajos, tanfelügyelő. * A pesti ágost. liitv. magyar egyház febr. 2. a betöltendő bánya-kerületi superintendensi hivatalra nagytiszteletü Doleschall Sándor zólyomi esperes és besztercebányai német lelkész urat szemelte ki és ő