Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-10 / 6. szám

egyház jogait védené. Azért már előbb ajánlatba hoztam császár ő felségénél, hogy e hivatal helyett inkább egy pápai nuntiust hiteltessen meg az itteni udvarnál, a kivel szemben legalább nyilt állásunk lenne, s a ki minden mellékindok nélkül adná tudtunkra az egyház szükségle­teit és kivánatait. Nem mertem azonbau ezen szándékom­nak érvényt szerezni, mivel a közvélemény az ellen nyi­latkozott. Lehet azonban, hogy mégis ez útra fogunk visszatérni, ha a körülmények békésebben alakulnak. A mai viszony engem az utasról szóló mesére emlékeztet, a kinek vállairól a vihar nem tudta letépni a köpenyt, mig a napfény levette azt." Ezután néhány szóval visszautasítja a félhivatalos lapokért a kormányra hárított felelősséget, s azután igy folytatja : „Különben én tulajdon lapjokra, az itt megjelenő ,,Germania"-ra utalom önöket, a melynek jóllehet magam olvasója nem vagyok, mégis hallottam, hogy a bajor né­metellenes Rajna-szövetség mellett handabandázó sajtóval szolidárisnak mondja magát. (Ellenmondás a centrumról.) Ha tévednék, csak én örülnék rajta. Én kérem önöket, igyekezzünk eme, a hazára nézve nagy veszélyt rejtő theo­logiai vitából itt nyugodt menekülést találni. A befolyás­keresés a theologiai versenygésekre távol van tőlünk. Ne követeljenek a kormánytól felekezeti magatartást; állam­vallás, mint ilyen, nincs. S ha az előttem szóló azt állí­totta, hogy nézeteit hitsorsosai többsége osztja, én ezt tagadom, s az ellenkező bebizonyítását várom." (Éiénk tetszés.) Ezen nagy benyomást okozott beszéd után a herceg odahagyta a termet. A császárhoz kellett mennie előter­jesztés végett, mint Falka gyors iávozás kimentésére megjegyzé. Windthorst aztán egy ujabb replikájá­ban még néhány bókot váltott Kordorff mérsékelt konservativ képviselővel a szokott modorban, mire a vita el napoltatott. * A porosz kultusügyi költségvetés feletti vita nem csekély mozgalmat idézett elő a képviselőház falain kivül is. A politikai gyülekezetekben s nyilvános helye­ken természetesen nem hiányzanak az elemek, melyek a ház középfraktiójával rokonszenveznek; de a nagy több­ség Bismarck herceg beszédjét teljesen osztja. „A berlini képviselőház — igy ir a „Br. Ztg." — zsinattá lett. Róma és Németország áll abban egymással szemközt . . . Bismarck és Vircbov egy utón találkoznak itt; az ultra­montán közép kivételével együtt küzdenek a pártok mind, hogy visszanyerjék azt, mi Rómában elveszett a német becsületből. Még lesz alkalmunk — igy végzi be, — hogy a képviselőházban e harccal találkozzunk, az iskola­felügyeleti törvény ugyanis nagy vitára adand alkalmat. De a győzelem nem kétes!" * Bécs. A „Vaterland" egyik római levelezője azt a hirt közli, hogy a pápának Ferenc József ő felsége még Beust gróf idejében menhelyet kinált Ausztriában s igy Andrássy gr. kevésbé katholikusnak bizonyult e tekintetben Beust grófnál. Erre a „Reform" igen helye­sen azt jegyzi meg, hogy a közlést saját tudomása alap­ján megerősítheti ugyan, de azt kétségbe vonja, mintha Beust gróf ő felsége nevében tette volna amaz ajánlatot. 0 felsége, ha a pápa Ausztriába találna jönniv bizonyára nem zárná el előle az ország határait s ezt Andrássy gr. is aligha javasolná. De abban, hogy a pápa 1 egj obb tanácsadói azok, kik a Vatikánt tartják számára a leg­jobb menhelynek, bizonyára egyetért ő felsége külügymi­nisterével, aki e nélkül nem is említhette volna oly vilá­gosan ő felségét azon válaszában, melyet a Stillfried báró vezetése alatti katholikus küldöttségnek adott. „L'Esperance de ltom" cime azon lapnak, mely az örök városban az ó-kath. ügy érdekében épen most megindult. Az első szám Döllingert, Friedrichet, Rein­kenst, Michelist, Jácint atyát nevezi munkatársakul. E lap programmja szerint az egyház reform a régi autonom szervezetre fektetendő; a papi nőtlenség eltörlendő; az isteni tisztelet nemzeti nyelven tartandó. Azt is irja e lap, hogy Strossmeyer püspök épen nem'szándéko zik elfog; dni az infallibilitást. KÜLÖNFÉLÉK. * Nagy-Kőrös, 1872. jan. 31. Majthényi Bálint ur a nőegylet által fenntartott kisdedóvodánk javára 200, azaz kétszáz forintot oly feltét alatt ajándékozott, hogy ez összeg szegénysorsu polgártársaink gyermekeinek óvá^­diját, e célra fel nem használás esetében, az óvoda közszükségletét fedezze. Fogadja az adományozó, nemes aján­dékáért jobbjaink háláját! Népes városunkban egyetlen kisdedóvoda létezik^ melyet, városi községünk segédlete nélkül, nőegylet állított s tart fenn. A nőegylet célba vette, hogy ez évben lehető­leg még egy másikat is felállít! Az ily nőegylet is méltó az elismerés és életre ! F ö 1 d i N. * A dévai (Hunyadmegye) állami fitanitó-kép^zdé­ben a tavaszi tanképesitő-vizegák folyó 1872. év mart. 19. és következő napjain foguak megtartatni. Miről az ezen szigorlatra lépni kivánó tanítójelölteket azon figyelmez­tetéssel értesítem, hogy keresztlevéllel, eddigi foglalkozá­suk, végzett tanulmányaikról és erkölcsi magokviseleléről szóló bitonyitvánvokkal fölszerelt folyamodványaikat ez iránt hozzám legkésőbb mart. hó 5-éig anynyival inkább küldjék be, mert későbbi jelentkezők a fennálló szabáh ok­nál fogva nem bocsáttathatnak a vizsgákra. NB. Ezen képezdénél a vizsgák románnyelven is fölvétetnek. Déván, 1872. jan. 30-án. Szeremley Lajos, tanfelügyelő. * A pesti ágost. liitv. magyar egyház febr. 2. a betöltendő bánya-kerületi superintendensi hivatalra nagy­tiszteletü Doleschall Sándor zólyomi esperes és besztercebányai német lelkész urat szemelte ki és ő

Next

/
Thumbnails
Contents