Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-10 / 6. szám

rascripta possessioiie Rhéte, comitatu jam dicto posoniensi sita, die et anno quibus supra. Stephanus Debreczeny, inclytae tabulae regiae judiciariae juratus nótárius m. p. (P. H.) (Eredetiből a pozsonyi ev. lyceum könyvtárában.) - Közli: G a r á d y. Külföldi egyház és iskola. Müncheni levelek. v. Nagytiszteletü szerkesztő ur ! Nem lehet leirniaz izgatottságot, melyet az országgyűlés utóbbi tárgyalásai a fővárosban ép ugy, mint a vidéken, szabadelvűek és ultrámon'anok között egyaránt, előidéztek. Mindenki feszült figyelemmel várta — ha szabad Dr. Friedrich eszméjét felhasználnom, még az augsburgi püspök is — a hosszú vitatkozások eredményét, mely határozni fog a felett, hogy a bajor képviselő-testület minő magatartást kiván a kormány részéről a kath. egyház azon eljárása irányában, hogy a csalhatatlansági dogmát a hivatalból való felfüggesztés és kiközösités terhe alatt erőszakolja lelkészeire. A vita alapját, mint már értesültek e lapok t. olvasói, azon kérdés képezé, hogy az augsburgi püspöknek a minisztérium által már egyszer visszautasított, de az államtanácshoz másodízben benyújtott panasza Renftle meringi lelkész engedetlenségét illetőleg alaposnak ismertessék-e el, vagy nem. A vitatkozások e kérdés felett a zsúfolásig megtelt országházban négy gyűlésen át tartottak, midőn végre a tárgy mindkét oldalról kellően ki levén merítve, a szónokok és hallgatók pedig végkép kimerülve, január 27-én a kisebbség és többség előadói összefoglalták a felhozott érveket, ellenvetéseket és jogi nézeteket, ugy hogy a kérdés szavazat alá lett bocsátandó. Mielőtt azonban ez megtörtént volna, Lutz kultusminister és gr. Hegnenberg ministerelnök tartottak zárbeszédeket. Az előbbeni kifejtette, hogy nemcsak korunk fejlődési irányzata, hanem az állami élet békéjének biztosítása szigorú kötelességévé teszik a kormánynak, hogy alattvalói gondolkozásán ne engedjen semmiféle teljhatalom által erőszakot tenni; az állam, mint világi hatalom, nem avatja bele magát a tulajdonképeni értelemben vett hitcikkekbe, elismeri a különböző egyházak jogosultságát, melyeknek alattvalói egyéni nézetük szabad nyilvánítása által tagjai, de épen ezen elismerés kötelességévé teszi, hogy alattvalóit védelmébe vegye mindannyiszor, a hányszor valamely egyház olyan tanok hivésére akarja kényszeríteni őket, melyeket meggyőződésük szerint nem fogadhatnak el; az állam, mint világi hatalom, nem akarja a kebelében levő egyház tekintélyét megsérteni, de polgárai szabadságát sem engedheti korlátoztatni, kivált oly törekvések által, melyek a hatalmi emelkedés zsámolyának bizonyultak be; legyen bár az eredmény ellenkező az államhatalom óhajtásával, a túlsó oldal mitsem nyer általa, mert a tudomány, a felvilágosodás tudománya, az ő részén áll, s az megkezdett nemes harcában érvényre emelendi azon nézeteket, melyeket a túlságos rajongás oly egyház (vagy jobban mondva: hierarchia) érdekében elejt, mely sem az állam, sem az ujabb nézetek fejlődési menetét tekintetbe nem véve hozta határozatait. Lutz kultusminister majdnem két óráig tartott beszéde után, melynek a bajor kormány és a kath. egyház közötti viszony történeti szellőztetésén kivül sarkpontjait a fentebbi eszmék képezék, a ministerelnök emelt szót s röviden, habár erőteljes, kemény szavakban szórta vissza a rágalmakat, melyeket az ultramontanok a kormányról terjesztettek. „A mi feleletünk — úgymond — a sok „anathema sít"-re a német átok, a hazugság átka! Mert hazugság az, a midőn azt mondják rólunk, hogy a ministerium ellensége a kath. egyháznak és mi az ó-katholikusok képviselői vagyunk. A törvény ezeknek oltalmat biztosit s mi csupán ennek teszünk eleget ; hazugság, a midőn a népgyűléseken a bajor hűségről beszélnek és a korona tanácsosait a legizetlenebb módon azzal gyanúsítják, hogy a népet poroszszá ós protestánssá akarják tenni". Azután ismét: „Ha az előttünk levő panaszt, mint alaposat elfogadják, ugy azt nyilatkoztatják ki, hogy törvényes szabályozás nem lehetséges; mi ezt nem akadályozhatjuk meg ugyan, de ha bekövetkezik, készek vagyunk tárcáinkat a király kezeibe letenni, a nélkül, hogy egyetlen egy jogát is kockáztatnék. Ha megfogadják egy becsületes embernek tanácsát, ki életének 20 évét töltötte e házban, ugy lemondanak eddigi törekvéseikről s helyet engednek sziveikben a hazaszeretetnek ! Ha azonban erre nem képesek, halálos döfést adnak a polgári és vallási békének — csakhogy azután önök lesznek a felelősek érte !" Szavazásra kerülvén a dolog, mindegyik fél egyenlő szavazatot kapott, 76 állt 76 ellenében. A bajor képviselő-testületi házszabályok értelmében, ha egyenlő szavazatok vannak mind a két félen, a kérdésben levő ügy, vagy indítvány elejtetik. így történt, hogy a bajor képviselők az augsburgi püspök panaszát elvetették. A szabadelvű párt e győzelme, mely csupán miuden ereje öszpontositása által volt kivívható, tulajdonképen Müller Gyula államügyész nagy lelkesedése által létesülhetett, a mennyiben ez, dacára annak, hogy háromhéttel ezolőtt lábát egy szerencsétlen esés következtében kitörte, a hordszéken a terembe vitette magát, hogy szavazatát érvényesítse pártja érdekében. Ez igen szép és nemes tett volt tőle, mely méltán megérdemli a megemlítést. A7, ultramontán képviselők és mindazok, kik hozzájuk szítanak, e vereség után működésűk sikerében kevés reményt helyeznek. Ennek legtisztább bizonysága az, hogy — mint több lap teljes biztossággal állítja — néhányan közülök le akarják tenni, sőt már le is tették volna a mandatumot. Csak tegyék is le, legalább ezzel tesznek