Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-30 / 48. szám

tető- vagy fegyelmi eszközöket alkalmazni, azokkal fenye­getni, vagy olyanokat kihirdetni, melyek sem a tisztán vallási térre nem tartoznak, sem pedig tisztán csak az egyház vagy valamely egyházi társulat körén belül érvényes jog elvonásit, vagy az abból kizárást illetik. 2. §. Egy egyházi szolgának sincs jogában törvénye­sen megengedett büntető- vagy fegyelmi eszközöket alkal­mazni, vagy kihirdetni oly cselekvényért, melyre az állam­törvények, vagy a hatóság által a maga körében kiadott rendeletek köteleznek. Ép oly kevéssé áll jogában ily büutető- vagy fegyelmi eszközöket alkalmazni, vagy kihir­detni, oly célból, hogy ezek által a fennebb emiitett cselekvényekkel való felhagyásra birjanak valakit. 3. §. Egy egyházi szolgának sem áll jogában tör­vényesen megengedett büntető- vagy fegyelmi eszközöket alkalmazni, igénybe venni, vagy kihirdetni, azért, mivel nyilvános választási vagy szavazási jogok bizonyos irány­ban gyakoroltattak, vagy mivel nem gyakoroltattak. Ép oly kevéssé áll hatalmában ily büntető- vagy fegyelmi eszközöket alkalmazni, igénybe venni, vagy kihirdetni oly célból, hogy azok által nyilvános választási vagy szava­zási jognak bizonyos irányban használatát, vagy nem használatát idézze elő. 4. §. Az egyházozolgáknak nincs megengedve a törvényben megállapított büntető- és fegyelmi eszközö­ket a büntetett személyek megnevezé.ével nyilvánosságra hozni. 5. §. Ki az 1-ső és 2-dik §§. ellen cselekszik, 1000 tallérig terjedő pénzbirsággal vagy két évig terjedő fog­sággal büntettetik. Ehez járulhat még, befoglalva az egyházi hivatalokat is, a közhivatalokra való képesség elvesztése is egy, egész öt évre. A csábítás büntetendő. 6. §. Egyházszolgák e törvény értelmében mindazon egyének, kik az evangelikus, római kath. vagy más hit­felekezetnél mint közegek: lelkészek vagy hivatalnokok működnek. (g) Zürichből irják nekünk : Az 1884-ik év január 1-ső napján, mint Zwingli négyszázados születése napján, Zürichben emlékünnepélyt fognak rendezni. Zwingli tisztelői f. évi jun. 30-kán egy ülést tartottak és elhatá­rozták, hogy a négyszázados emlékünnepélyre Zwingiinek emléket emelnek. A gyűlés Einsler superintendens elnök­lete alatt egy bizottságot küldött ki a további teendők végzésére. A bizottság okt. 3-kán egy lelkes fölhívást bocsájtott ki, melyben a 100—120,000 frankba kerülő emlékre adakozni kéri nemcsak Svejcot, de Angliát, Hol­laudiát, Németországot, Ausztriát és Magyarországot is, mint amely országokban „szintén bemenetelt talált a Zwingli értelinébeni reformáció". A felhívás közölve van a „Neue Züricher Zeitung" nov. 21-ki számában. Sajnál­juk, hogy azt hely szűke miatt nem közölhetjük. (g) Egy ultramontán bank. Münchenben általá­nos izgatottságot keltett a következő eset. Spitzer Adél k. a., miután a színpadon többször megbukott s nem volt neki miből élnie, néhány üzletemberrel szövetkezve egy bankot alapított, mely a fölvett kölcsönökért nemcsak hogy mesés kamatokat adott, de még a kamatokat három hónappal előbb is fizette a rendes fizetési időnél. Ez ter­mészetesen nem történhetett máskép, mint hogy egyik kölcsönadó tőkéjéből fizettettek a másiknak kamatjai. Az emberek azonban a szédelgést nem látták be s mindenki tódult tőkéjét a banknál elhelyezni, nemcsak a nagy kamatok miatt, de azért is, mert a bank par excellence katholikus jelleget öltött magára. Adél k. a. ugyanis az ultramontán párttal szövetkezve, Péter-filléreket gyűjtött s a bank „nyereségének" egy részét az egyháznak aján­lotta fel. Keli-e ennél több, hogy az a jó katholikus bajor paraszt, még ha a nyervágynak legkisebb szikrája sem élne benne, megtakarított filléreit a „szent" banknál ne helyezze el, annál a banknál, mely nemcsak százhúsz percentet, de lelki üdvösséget is igér neki. Ha még ehez hozzávesszük, hogy a nép istenfélő katholikus érzelmeit és nyervágyát a lelkészek a templom szószékeiről is élesztik, amint ez Bajorországban történt, ahol a legtöbb plébános a bank ágenséül csapott fel: természetesnek találjuk, hogy Adél k. a. üzlete csakhamar elérte a virág­zás legfőbb fokát. Annál nagyobb lőn azonban ez üzletnek bukása, midőn a kisasszony közelébb néhány váltót nem lev4n képes fizetni, a hatóság vizsgálatot rendelt el ellene. A vizsgálat hajmeresztő dolgokat hozott napfényre; az elsikkasztott pénzt mintegy tíz millióra becsülik. A kis­asszony most már természetesen el van fogva, üzlettársai megszöktek s a katholikus plébánusok? — ezután is hir­detik az általuk legiukább rászedett, befont híveknek hogy milyen csúnya dolog az a csalás. KÜLÖNFÉLÉK. * Helyreigazítás. A duuamelléki ref. egyházkerület f. évi sept. 27-kcn Pesten tartott őszi közgyűlése jegyző­könyve 40. számának utolsó pontja a felsőbaranyai ref." egyházmegyébe kebelezett viszlói ref. egyházat is azon egyházak közé sorolja, amelyek a pengőkrajcáros iskolai adót teljesen megtagadták, holott mióta csak megiuditta­tott a krajcáros adó, azóta egy évben sem tagadta meg a fizetést, amint ezt mind a charitativumi táblázatok, mind a viszlói egyház jegyzőkönyvébe évenkint feljegyeztetni szokott visitationalis nyugták világosan bizonyítják. Még is hogy juthatott a viszlói egyház, az e.-ker. jegyző­könyvben, a teljesen megtagadók sorába', okát bizonyosan nem tudhatjuk, csak gyanítjuk, hogy vagy a jegyzői toll, vagy a nyomdában a betü-szedő a név-hasonlóságánál fogva összetévesztvén e kettőt: Yajszló és Viszló — talán Yajszló helyett jegyzette Viszlót; ami nagyon könnyen megtörténhetett; mert a postások is e két nevet egymással gyakran felcserélik s e miatt leveleink s hír­lapjaink sokszor ide-oda tévelyegnek. Ezen hibát e lapok 96*

Next

/
Thumbnails
Contents