Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-30 / 48. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztö- és Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz., első emelet, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékrepostai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. SS' Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál' 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — "Bélyegdij külön 30 kr. A középtanodák kérdéséhez. IY. A kilencedik kérdésre : „Fenntartandók-e az érettségi vizsgálatok ? Ha igen, meghagyandó-e az azok körül követett mostani eljárás vagy mikép változtatandó ez?* adandó feleletünket egy más kérdéssel kell megnyitnunk, melynek megfejtésétől függ, mily vóleménynye] legyünk a minister kérdésére nézve. Azt kell ugyanis elébb tisztába hoznunk, bogy mi végre és kinek érdekében tartatik tulajdonképeu az érettségi vizsgálat ? Az állam érdekében nem, mert arra nézve a vizsgatartás szüksége csak akkor áll be, mikor a hivatalos pályára készülés végeztével meg kell győződnie, hogy az, ki valamely állami vagy társadalmi functio teljesitósére vállalkozni akar, bir-e az arra megkívántató anyagi ós alaki kellékekkel, bir-e elegendő képzettséggel, hogy a helyet, melyet elfoglaland, a közönség javára betölthesse ? Az állam akkor még a tanárok bizonyítványával sem éri be, hanem saját közegei által teljes biztosítékot kíván magának szerezni az illetőnek ugy elméleti, mint gyakorlati képességéről. S ez a mi európai államainkban, ahol a polgár a közönséget illető dolgokban mindent kéztől vár, kétségkívül helyén és rendjón van. De mikor a növendék készülósi évei közepett még mind kizárólag magának ól, ós sem államhoz, sem közönséghez ínég semmi köze, akkor minden tett ós teendő előmenetelére vonatkozó intézkedés csak annak saját érdekében történhetik. Az érettségi vizsgálat tehát nem az államot, hanem magát a növendéket ós ennek szüleit akarja biztosítani a felől, hogy képes lesz-e készülését a szakpályára az egyetemen, hol a tanitónak gyámolító vezetését nélkülözni fogja, ugy folytatni, hogy életének legbecsesebb évei haszon nélkül veszendőbe ne menjenek. Az állam érdeke itt legíölebb annyiban jöhet szóba,^a mennyiben a nemzet közműveltségi legfelsőbb intézetének, az egyetemnek java kívánja, hogy annak kebelébe oly ifjak ne tóduljanak, kik kellő készültség hiánya miatt tudományos munkálkodásra sem hivatást, sem kedvet nem bírván, az egyetemi ifjúság közszellemót, az általános műveltség helyrehozhatlan kárára, könnyen megronthatnák. Tagadhatlan, hogy mind a két tekintet elég fontos, hogy az érettségi vizsgálatok fenntartása mellett szavazzunk. Ámde miud a két tekintet még nagyobb sulylyal esik a mérlegbe arra nézve, hogy az ifjú jövendője felett döntő szigorlatot ne halaszszuk oly későre, hanem vettessék szigorú vizsgálat alá a növendék két izben: először, mikor a gymnasium alsó osztályai végeztével a felsőbb gymnasiumba készül lépni, és másodszor az egész gymnasiumi pálya végeztével. Mert csak valljuk be őszintén, ha a fennálló érettségi intézmény mellett is számos készületlen ifjú bocsáttatik az egyetemre, ez onnan van, hogy nem viszi rá lelke a vizsgálót, hogy egy 19—20 éves ifjú előtt elvágja azon cél elérhetésének lehető-' ségét is, mely miatt más becsületes életpályáról, pl. mesterségről stb. végkép lekésett, s most már nincs hová lennie, nincs választása. Megengedem, hogy a vizsgálónak magát ily tekintetektől vezettetni engedni gyöngeség; ke mindenesetre a ieghumanusabb érziiletből eredő gyöngeség, melyben velem együtt bizonyára nem egy vizsgáló leledzett. Igazi láttatja az intézménynek csak akkor lehetne, ha két szigorlat hozatván be, az elsőre az ifja oly korban bocsáttatnék, midőn még őt a tehetségéhez mórt pálya szabad választásában semmi sem akadályozza ós a vizsgáló szigora az examinandus valódi 95