Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-03 / 5. szám

szegény falusi lelkészek ellen, azzal nem fogja szaporítani sem tisztelőinek, sem alázatos hódolóinak számát. Nehogy pártszinezettel vádoltassam, kijelentem, hogy én debreceni diák voltam, s mint ilyen botránkoztam meg ama püspöki levél tartalma felett. B á t o r i. A bihari ref. egyházmegyéből. N. t. szerkesztő ur! A mult 1871-ki nov. 6. 7-kén tartott közgyűlésünk egy szép mozzanatáról értesítem olvasó közönségét ; miután eddig más tudósító nem találkozott, nem vélem már továbbra halasztandónak. Erről a jegyzőkönyv 2. száma következőleg szól: „Csanády Sándor segédgondnok, 14 évig folytatott tisztsége leteltével, meleg szavakban mond bucsut az egyházmegye tiszti karának és egyetemének, s bár, saját szavai szerint, a kapocs, mely eddig őt az egyházmegyéhez szorosabban fűzé, lelépésével tágulni fog is: mindazáltal közreműködését az egyházmegye és a prot. egyház javára jövőben is, bármikor kész felajánlani. Istentől a szabadság áldását s felvirágoztatást kér az egyházmegyére. Mire Pap Károly esperest, az ügybuzgalommal, áldozatkészséggel és egész odaadással vataloskodott segédgondnoknak az egyházmegye szívélyes köszönetét tolmácsolván, a búcsúbeszéde fonalát ismét felvett segédgondnok prot. egyházainknak csak ugy jósolván felvirágzást, ha a nagy és terhes küzdelmek közt szilárd kitartással eddig megőrzött önkormányzati jogok élvezete mellett, iskoláik felekezetiek maradnak, s mint ilyenek a kor kívánalmainak megfelelni képesek leendenek: az egyházmegye két legkisebb, s helyzeténél fogva segélyt leginkább igénylő végegyháza, Magyar-Kakucs és K.-Nagyliév felekezeti iskolái számára 1000 o é. ft. alapítványt tesz ..." A nemes keblű alapító, — ki segédgondnoki hivatal viselése alatt több száz ftra menő áldozatot tett koronként, jelesül az egyházmegyei könyvtár megalapítására, s az egyház- és iskolaügy emelésére, s kinek ily szép áldozat jelöli utolsó nyomait, — azt hiszem, felette áll minden magasztalásnak. Szabad legyen egyszersmind reflektálnom,a 3-dik számban „Egy elhagyott templom" cím alatt közlött cikkre, mely a k.-n.-révi* templom rozzant állapotát festi le. A cikk alatt közlött „Elmélkedés" helyesen illustrálja e végegyházunk helyzetét, de nem teljesen, s tartozom a következő rövid felvilágosítással. K.-N.-Révet ma 456 ref. lélek lakja, kik a sokkal nagyobb számú oláhok közt, külviseletre teljesen- hasonlók az oláhokhoz, s e sziklás és kavicsos helyen, — hol csak az erdő és agyagbánya, mely az uraságé, ád jövedelmet, s főkeresetforrásuk egyedül az úgynevezett körözsi korsók készítése, — mindannyian szegények. Az egyháznak semmi jövedelemforrása, az egy perselyen kívül nincsen. Ily körülmények közt az egyház, templomát, — melynek egy harmadrészét a Körözsnek 1851-ki árja septette el, — önerejéből felépíteni merőben képtelen. Azonban az ifjú lelkésznek, ki ott jelenben hivataloskodik, s pedig igen csekély fizetés mellett, köszönhető, hogy van építési alapul 100 köböl beoltott mész, és 20 köböl fejtett kő. Pénzalap a n.-váradi takarékpénztárban van 1300 ft., melyet nagyrészint n. t. Nagy István, volt esperes gyűjtött, pótolván az összeget a f. t. egyházkerület az államsegélyből juttatott összegek által. Azonban nem csak a templom van itt rozzant állapotban, hanem az iskola is, mely iránt az egyház már első ízben megintve lett. Most tehát, miután mindkettőt, templomot és iskolát épiteni nincsen mód, az van tervben, s az idézett egyházmegyei gyűlés el is határozta, hogy olyan iskolaépület emeltessék, melynek tágas tanterme, ideiglenesen imatermül is szolgáljon. — Ennyit helyre'igazításul. Itt a felekezeti iskola fenntartása életkérdés ; — e nélkül, miután oláhul mindenki beszél, a magyarság néhány év alatt, teljesen el fogna tűnni. Nagyon sajnálaudó, hogy a' földesúr, gr. Zichy Domokos püspök, az oláhokat boldogította, szép templomot és iskolát építtetvén számukra, míg vallási indokból, megvonta kegyét véreitől, a magyar fajtól. — A jelenlengi birtokos gr. Zichy Jenő a ref. templom építésére 100 ftot. adott, s miként az ifjú lelkész biztosit, tőle ezután is várható némi segély. Pap Károly, esperes. A korláthi önsegélyző népbank. Az önsegélyző népbank eszméje a társulási szellem életerős nyilatkozatainak egyike, mely megtestesülve, a nép minden rétegeiben egyaránt a legüdvösebb következményeket eredményezte és eredményezi. Ötszáz lelket számláló kis községünk értelmesebbjei tiszta meggyőződést szerezvén már maguknak ama mai nap több helyt megvalósult eszme sok tekintetbeni nagy fontosságáról, 1869-ik év végén egy kisebb körben elhatározták az önsegélyző népbanknak községünkben leendő megalapítását, mely ugy nevezett elvi megállapodás 1870-dik év jan. 9-én tartatott alakuló gyűlés alkalmával csakugyan határozati érvényre emelkedett, s a népbank megalakult „Korláthi önsegélyző népbank" cím alatt. Azóta két egész év folyt le, s a közönség napról-napra több-több k«dvet nyer az egyesületi csatlakozáshoz ; mert látja az ügy eredményekben üdvös, jótékony oldalát, vagy is oldalait; tapasztalja kézzelfoghatóan, hogy ily módon magának lassanként egy kis tőkét szerez, s ha a szükség bántja, vagy véletlen csapás nehezül rá, rögtön bizalommal, sőt jogosan fordulhat a bankhoz, mérsékelt kamatú kölcsönért; s ebből folyólag kezdi már most is érezni amaz intézmény erkölesi irányú, legdrágább hasznait. Azonban, hogy a mienkhez hasonló kis községek is tiszta fogalmát, meggyőződést szerezhessenek maguknak kisszerű egyesületünk két évi szép sikerű munkálkodásá-