Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-16 / 46. szám

ifjúsággal,s akkor, azthiszem, be fogják vallani,hogy móg is csak jobb volna, ha gymnasiumainkban mindenekelőtt azt tanítanák alaposan, a mi sajátképi feladatukhoz tartozik, és nem fektetnének annyi súlyt oly dolgokra, melyekkel való szélesebb foglalkozás csak arra szolgál, hogy hozzászóljunk később oly dolgokhoz, melyeket szakképzés nélkül mégis csak féligmeddig ismerünk s igy beleszólásunk az ügynek inkább megakasztására, mint előmozdítására szolgál. Ha Carnot tantételét deducálni nem tudja a tanuló, sebaj, majd megtanulja, ha a mathesis tanára akar lenni: de a mi mulasztás elméje és nyelvezetének kiképzése körül történt, azt többé sem az egyetemen, sem az életben utánpótolni soha sem fogja. Különben is a jól szervezett gymnasiumból kikerülő ifjú, ha nem tanult is annyi mathesist, mint a ki reáliskolákat végzett, mégis ezzel a tanulásban lépést fog tartani, jelesül fegyelmezett eszénél fogva. Legyen tehát minden iskolának rendeltetése szerint kiszabott köre, és ezen tul ne csapongjon. Az algymnasium is ugy legyen berendezve, a mint a gymnasiumban elérendő magasabb célok követelik, és ne azt tartsa szem előtt, hogy az abból kilépők majd más mindenféle pályákra mennek. Nem az a rendje a dolognak, hogy az egész, rendeltetéséből folyó intentióját veszélyeztetve szabja magát egyes részek kölönleges igényeihez, hanem megfordítva. Sőt, az előbbi cikkemben kifejtett okoknál fogva, épen az algymnasiumban szükséges a tanulót mindenekfelett azzal foglalkodtatni, mi gymnasiumi pályájának főfeladatát teszi, hogy igy minél előbb fáradozásának sikerét tapasztalván, kedve fokozódjék a tovább haladásra. Épen azért itt a tanár be nem érheti a puszta docealással, hanem házi dolgozatok és másféle gyakorlatok által oda kell vinnie a tanulót, hogy mig a gymnasium alsóbb osztályait bevégzi, anyanyelvén hiba nélkül szabatosan irni, a latin nyelvben pedig könnyű classicust fennakadás nélkül olvasni tudjon. Igy és csak is igy lesz elég téve a munkaosztás nagy elvének, s igy, de csakis igy remélhető e téren is jobbra fordulás. Magától értetik egyébkint, hogy annak gyakorlati keresztülvitelére első mellőzhetlen teendő lesz, a classikai nyelvek alapos tanítására embereket képeztetni, mert, csak valljuk be őszintén, e tér az, melyen az utolsó 30 év alatt leginkább megfogyatkoztunk és sehol a képesített tanerők hiánya annyira nem érezhető, mint itt. Ballagi Mór. hazánk szegény sorsú ev. ref. összes lelkészikarához ! Mofcto: I. A szegénynek bölcsesége utálatos és az ő beszédit nem hallgatják meg. Bölcs Salamon. II. Nem kérek gazdagságot, esak sorsomhoz illő eledelt ésjruházatot. Ugyanaz. Negyedfél százados sötét emlékek tolonganak a multakon merengő lélek elé, midőn az egyetemes prot. egyház valódilag szolgáinak nevezhető vallásőrei végzetteljes állapotán elmélkedik. Sötét emlékek a dicső napok hátterében, mely szerint a jelen társadalom kül- és belszabadságáuak első rendű tényezői, a krisztusi eszmék hü képviselői, az uj korszakot eredményezett elvek rendületlen harcosai, letűntével a századról s/.ázadra szállott hoszszu küzdelemnek, a helyett, hogy természetjog és osztó igazság szerint önfeláldozásának méltó jutalmát követelte s nyerte volna: ki merné tagadui? az oroszlánrészt, mely különben is célját nem képezé, mások számára engedte. Nem ignoráljuk azonban a világi fegyverek hatályos szereplését, sőt elismerjük, hogy azok mint végrehajtó hatalom juttaták érvényre az evangyéliom bajnokainak szent törekvéseit ; ámde azoktól nem maradt el a világ szerint való nyeremény sem, a mi pedig száz közül kilencvenkilenc esetben első rendű emeltyű az élethalál tusáival járó kötelességteljesitésben. Sapienti pauca Sehol pedig a protestáns egyház szolgái annyi ellenséges elemekkel nem küzdöttek, mint honunkban, hol míg egyfelől a renegát Pázmán által recatholizált olygarchák, mint megannyi apró királykák, privilégizált önkénynyel octroyrozták a „salvó jure dominorum terrestrium"féle törvénynyé bérmált clausulákat, addig másrészt, az igaz hitii katonai karhatalom terrorizálta s az ármányos szellemű jezsuiták s jezsuita szellemű süvegesek decretálták végkiirtásra a szabad eszmék lelkesült hirdetőit, a protestáns papokat ! Örök hála az idők örökkévaló urának ! a napok jobbra fordultak. Az evangyéliom hovatovább több-több sziveket hódit meg, s következéskép a prot. lelkészek állapota is immár tetemesen javult. Tetemesen, mondjuk, de, tüstént kifejtendő szempontokból, nem általában. Nem, mert : 1. Jóllehet a mintegy évtizeddel ezelőtt például a minket közelebbről érdeklő tiszai ref. egyh.-kerület által alkotott papvizsgálati törvény, kivétel nélkül egyenlő rigorosumot követel épen ugy attól, kinek bizonyos okoknál fogva vérmes kilátása van ezer pengős papságra, mint a kit a fortuna sinistra nem ritkán kitűnőbb képesség mellett is amahoz viszonyitva zselléri állapotra taszított: mégis e, kivált a szabadválasztás sok ajtóju sorompóján jelentékeny szerepet nyert aránytalansága felett a képesség- és jövedelemnek, valamint eddigelé, ugy most móg inkább, sem testületi méltányos közszellem, sem magasb állású, tehát befolyással biró laicus 91*