Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-09-21 / 38. szám

tehetségesebb ifjak odahagyjak az egyházi tért, és azőn ösvényre lépnek, melynek vége nem Golgotha és tövis-koszoru ; hanem jólét, fény, méltóság-. Persze, erre azt fogják sokkan mondani, hogy azért minden kornak lesznek Lutherjei, Kálvinjai; voltak eddig is, kik életöket egész tűzzel ós magasztos lángolással szentelték az egyházi5

közügyeknek* igenis, voltak, s talán lesznek ezután is ; hanem az egyháznak nem csak egyes vezérfiakra, hanem munkás, a nagy eszméket laukadatlau szorgalommal tovább fejtő közegekre is van szüksége; már pedig, ha a nagy apostol szerint is, méltó a munkás az ő bérére : akkor a szellemvilág munkásait olyan jutalomban kell részesítenünk, hogy szellemük rugalmasságát az életgondok el ne törpitsék, sőt fokozzák és erősítsék. — Fáj a lelke az embernek, ha a mi egyházi életünk, s az Egyes.üit-Államoknak a vallásszabadság alapján biztosan fejlődő egyházi élete között párhuzamot von; mennyi ott a jeles egyházi szónck; igen, mert gazdagon fizettetvén, anyagi gondoktól menten szentelhetik erejüket magasztos "hivatásuknak ; a mi papjainknak könyvek helyett kapát, ásót, ekét kell venniek, hogy legalább szegényesen megélhessenek, j Uraim! Ily magasztos és nagy horderejű eszmék azok, melyekaek létesítését á protestáns-egylet célul tűzte,' s melyeknek megvalósítása, s ez alapon, anyaszentegyházunk léteiének s virágzásának biztosítása végett, kezet kell fogni Debrecennek, Pestnek, Pataknak, Pápának ; ne gyanusitsuk tehát egymást; a légből kapott frázisokkal ne iparkodjunk egymást agyondöngetni 'i hanem inkább kötözgessük a sebeket, gyógyítgassuk egyház szei vezeti bajainkat, hogy az emberi mivelődés terén mi is hasznos tényezők lehessünk. Pereszlényi János.;

, vfjo'idí u áev i8£lnsííi^s33Í7 BoniljsJJü v/gs ölBgsfgi '{o^onoá á üöd^bm bnom JeiöuössöH .evrb Tanulságos okináuyok. Ezen lap f. évi 3-dik számában közöltem egy cikket, melyben elbeszéltem, hogy a szepes-bélai róm. kath. lelkész az 53 dik t. cikk ellen vétett, és az ev. vőlegényt esküvel arra kötelezte, miszerint minden gyermekét a kath. vallásban fogja neveltetni, ámbár e törvény 12-dik §-a világosan rendeli: „a vegyes házasságból származó gyermekek közül a fiuk atyjoknak s a leányok anyjoknak vallását követik. Elbeszéltem ezen tényt következő, kezeimben lévő okmány nyomán: „Bizonyítvány! mely szerint hiteles tanuk jelenlétében az ev. vőlegény Koreuko Mihály ezennel azt vallja, hogy a kath. lelkész Samuely a lelkészi lakban ezen szóbeli Ígéretre birta, miszerint vegyes házasságából származandó m i nd e n gyermekét a kath. vallásban fogja neveltetni. Az esketés előtt a nevezett lelkész káplánja előtt ezen ígéret újra és pedig ily móddal tétetett, hogy az ev. vőlegény a kath. templom sekrestyében a tanuk és alólirt Scholtz Jakab előtt, az ujjak felemelése közt, mint eskü alkalmával fogadá, hogy vegyes házasságából születendő minden gyermekét a kath. egyháznak átengedi. Béla, déc. 24-kén 1871. Korenko Mihály, ev. vőlegény. Scholtz Jakab, Gulden János, Gülden Dániel mint tanuk." „Ezen aláírások helyessége a törvényesitési jegyzőkönyv alapján hatóságilag megerősíttetik. 1872. jan. 11-kén. Moeznik főbíró, Schweiger főj«gysé. áoieioBi s

* v* Ezen ügyben még okmányként szerepelhet a Magyar Állam f. é. febr. 14-kén megjelent száma, hol Still János szepes-landeki plébános személyem elleni sértegetésein kivül a tényállást azon hozzáadással bőviti, hogy ő is részes ezen törvénysértésben, mert az illető káplánnak „az egyházi intézkedés szellemében azon tanácsot adta, miszerint a gyermeknevelést illető ígéretet a sekrestyében tanuk előtt in forma juramenti a vőlegény által újíttassa meg ; mi akképen történt, hogy a vőlegény kezét emelve egyszerű szavakban megígérte, miszerint leendő gyerme keinek kath. neveltetését ellenezni nem fogja." Nyilvánosságra kerülvén ezen dolog, egy interpellatiö tárgyát is képezte a képviselő-házban. Szeretve tisztelt volt és mostani képviselőnk dr. Vécsey Tamás, nem csak a politikában, de a vallás terén is a jog és szabadság érzetétől vezettetve azt kérdezte Pauler minister úrtól, van-e tudomása az előadott ügyről, és ha van, mit szándékozik tenni a sértett törvény orvoslására? Azon 190 interpellátio közé, melyre a ministerek az utolsó ülésszak végével nem feleltek, az is tartozott, mely Yécsey által intéztetett a vallásügy érhez. Talán az opportunitás nyulékony fogalma nem engedte a választ, mely másképen nem esketetett volna ki, mint roszalólag az ismert törvénysértők tekintetében. Azt pedig nem lehetett kívánni a kormánytól a választások előtt, akkor midőn a klérus zászlója alá kezdett sorakozni. Sapienti pauca! ... f 1

Igy állott az ügy eldöntetlenül hónapokig, mig az utolsó időben Breuer Sándor, szepesi kerületi gróf úrhoz következő rendelet érkezett le, melyről általában a sok sürgés-forgáB után mondhatni: „parturiunt montes et nascitur — ridiculus mus." E ministeri leirat igy hangzik: „sz. 16,783. a vallás és közoktatási magy. kir. Ministertől. Méltóságos kerületi gróf ur! Miután a szepesi püspöknek előterjesztéséből az derül ki, miszerint a bélai római kath. segédlelkész a vegyes állású házasulandók összeadása alkalmával az ágost. hitv. vőlegénytől téritvényt, illetőleg eskü alatti ígéretet fogadott el, a vőlegényt arra kötelezőt, hogy mindkét nemű gyemekeit a róm. kath. vallásban nevelendi: ennélfogva felszólítom a 75*