Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-09-14 / 37. szám

kai párhuzamba tenni azon államokat, melyek ama végzetes befolyástól menten, szabadon fejlődhettek. Ott van első sorban Spanyolország, a jezsuiták bölcsője. Ezen állam, melynek a XVI. század yége felé uralkodott egyik fejedelme a költő kifejezése szerint azzal dicsekedhetett, hogy birodalmában a nap le nem száll, a jezsuiták befolyása alatt csakhamar odajutott, hogy miután egyik birtokát a másik után elveszté, befolyása az európai ügyek menetére semmivé lett, egy század óta oly állam siralmas képét mutatja, mely végkimerülésnek nézve elébe, folytonos vonaglásban sem élni, sem halni nem tud; mig másfelől az uralma, s ezzel a jezsuita befolyás alól kiszabadult kis Hollandia, a kereskedelem ós ipar, a tudomány és művészet folyton növekedő haladásában a jólét minden áldásait élvezve, a nemzeti boldogság netovábbját érte el. Franciaországban a jezsuiták később uyertek befolyást az államügyekbe, de mintha az elmulasztott időt kipótolni akarnák, első megjelenésüktől fogva annál határozottabban lépnek fel, s működésűk keserű gyümölcse is annál hamarább érik. ,Franciaországban, mondja Döllinger, a jezsuiták a Bourbonoknak, XIY. és XV-ik Lajosnak voltak gyóntatói, s mint ilyenek, előkésziték az uralkodó család sorsát és a nemzet fölkelését, sőt egyenesen kimondjuk, hogy ők okozták; mert az ország mély sülyedése, a francia nemzet legnagyobb részének elhanyagolása, és az udvarból elharapódzott erkölcstelenség voltak azon okok, melyek a francia átalakulásoknak romboló jelleget kölcsönöztek, oly romboló jelleget, mely miatt Franciaország még most sem juthatott magához. És itt a francia egyházról meg kell jegyeznem, hogy a a jezsuiták voltak azok, kik ezen egyházat a fölötte hatalmaskodó királyi kegyuraság után elpusztiták, ellelketleniték, ugy, hogy az előbb még dicsteljes egyház a XVIII. században oly erőtlenül lép a voltairianismus ellenébe és már annyira korhadt állapotban volt, hogy a forradalom pár lökéssel teljesen megdöntheté." Legvégzetszerübb volt a jezsuitaszellem pusztitó hatása a Habsburg-ház és ennek országaira nézve. Azon napság, hogy II. Ferdinánd alatt a jezsuita lelkitanácsosok mindenhatók kezdtek lenni, meglett irva a sors könyvében az, mit a königgratzi catastropha csak befejezett. Azon kétszázadnál tovább tartott küzdelem alatt, melyet a Habsburgház a je-íj. - • ':< » -• 'jili .fit1

, -zsuitaszellem befolyása alatt a szabad eszmék ellen folytatott, nemcsak legszebb tartományait elvesztette, a nagy Németország hegemóniájától elejtetett, hanem ami leggonoszabb, a kormánya alatt maradt népek természetszerű fejlődésükben gátolva, részint szolgai tespedésben elkorcsosodtak, részint erejüket tehetetle» opponálásban emésztvén, oly közszellemet teremtettek, mely a hazafiságot kizárólag a közügyek r«zetői elleni oppositióba helyezi, mi a mai jobbra fordult irány mellett is, még sok ideig legnagyobb akadálya lesz az egészséges haladásnak. S mig a jézustársasági atyák vezetése mellett a Habsburgház sorsa ily végzetes fordulatot vett, addig az ellenkező irányt követő csekély tekintélyű Hohenzollern ház, külöuösen Nagy Frigyes óta, tért nyitván mindenféle szabad eszme fejlődésének, folytonosan erősbödött, mig végre, napjainkban, a világelső hatalmasságai között foglalt helyet. Igen hosszadalmas, s egy cikk szük keretébe foglalható nem volna mindazon pusztitó jelenségeket csak röviden is megérinteni, melyeket a jezsuiták csudaszervezetü intézménye előidézett mindenütt, ahol a többség vallásában kedvező terrenumra talált működését megindithatá. Azonban nyilván a közvélemény félrevezetésére céloz, ki azt meri állítani, hogy itt a vallásügy forog kérdésben. Részünkön legalább egy értelmes embernek sem jut eszébe, valakit vallásáért háborgatni akarni. De tény az, hogy a jezsuita intézmény tendentiáit tekintve, merőben társadalmi ügy, viszonya a valláskérdéshez egészen negatív természetű és cseppet sem különbözik attól, melyben áll a zsivány a kifosztotthoz. Ez is viszony, csakhogy nincs köszönet benne. Az államok, melyek a rend ellen eddigelé kénytelenek voltak óvó rendszabályokhoz nyúlni, a szent atyákat nem azért sújtották, a mit hisznek, hanem azért, a mit azon hit örve alatt a társadalmi rend és közbéke ellen cselekesznek. Midőn 1773-ban XIY. Kelemen pápa „Dominus ac Redemptor noster" brevejében kihirdette a jezsuita-rendnek örök időkre való megszüntetését, ezt ily indokolással teszi: „mert idegen ügyekb« elegyedés, féltékenység és visszavonás ébresztése, ferde tanok felállítása s veszélyes elvek terjesztése miatt kezdettől fogva számtalan vádat vont magára.* E pápai brevét csaknem minden kath. udvar végre-73*