Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-09-07 / 36. szám

megy az ember, mindenfelé vasárnapi öltözékbe öltözött utasokkal találkozik, kiknek nemcsak öltözetük ünnepélyes, hanem arczaik és magatartásuk is. A gyülekezet figyelmes és csendes: az isteni tiszteletet végző pap komoly és méltóságteljes. Rendesen dicsénekek felolvasásával kezdik, a melyeket azután minden jelenlevő teli torokkal énekel. Az ima egyszerű, komoly és pathetikus. Az idegen, ki az efféle idegenszerű isteni tiszteleten jelen van, bámul ugyan az eltérő sajátságokon, de lassankén hozzászokva oly vonásokat talál benne, mely figyelmét leköti, buzgóságát emeli. Az ima után, melyet mindanynyian a pap után mondanak halk hangon, kezdetét veszi a prédikáció. Meglepő , úgymond az utazó, ki egy ilyen isteni tiszteleten jelen volt, a komolyság, melylyel a szónok beszédét tartja, holott néha a legközönségesebb, sőt a legnevetségesebb dolgokat hozza elő. A beszéd, melyet én hallottam, a következő eszmék körül forgott. Kiindult amaz ellentétből, hogy Jézus nyugalomra hiv mindnyájunkat, s az életben mégis minő jármot és terhet kell hordoznunk. A hit rabszolgaság , mely alatt meg kell hajolnunk, de ezt a rabszolgaságot örömmel viseljük, e járom és teher könnyű nekünk. Mindenki legyen olyan, mint ő, éljen oly életet, minőt ő él, azon különbséggel, hogy senkinek se legyen c s u z z a , mint neki van. Legyen mindenki szegény, mint a templom egere, de Jézust mégis zsebében hordozza. Megjegyzendő különben, hogyha pap beszédét nagy tűzzel, lelkesedéssel adta elő, s leszámítva, hogy az ottani lakosság gondolkozásához mért közönséges hasonlatai és kifejezései voltak, az egészen bizonyos emelkedettség vonult végig, mely jó hatását nem tévesztette el. Az áldás után igen érdekes, s előttünk, kik buzgóságunknak komoly alakban szoktunk kifejezést adni, feltűnően meglepő jelenet következett. Két négernő egy vallásos éneket kezdett énekelni, melyet a többiek karban utánnok mondtak, nemcsak, hanem táncolni is kezdtek, a férfiak az egyik, a nők a másik oldalon, s taktusra fogták meg egymás kezeit, a mint elhaladtak egymás előtt. A következő éneket énekelték: Oh édes otthonunk nekünk e ház, Mihelyt az Úr harangja hangot ad . . . Jó gyermekek im jertek el Elérkezett a nagy idő! Az angyalok susogják azt nekünk Legédesebb a folyton itt levés! Ugy tetszett előttem, mintha isteni tiszteletük e részében legbensőbb hit- és szeretet nyilvánulna, mely egyedül képes a keresztyén sziveket egyesiteni. Sok bensőséggel és vallásos kedólylyel találkozunk e négereknél, s ha csak egy kis tekintetet fordítanának messze elágazó missióink arra, hogy nemesítsék, finomítsák természetdus gazdag adományaikat, szentül hiszem, hogy e nép könnyen kiemelkednék a vadság állapotából. Az alap meg van és bennem él a remény, hogy szép jövőnek néznek elébe. Görögországnak ismét uj kultusminisztere van. Görögország politikai hullámzásai közepett annyi változandóságnak volt kitéve az oktatásügy, hogy nem csoda, ha e mellett az iskolák a legszomorúbb helyzetbe jutottak. 1863 óta most neveztetett ki a 40-ik kultusminiszter Z a m b e 1 i személyében, a kihez, mint tehetséges s az oktatásügy teréu tapasztalatokkal biró egyénhez, szép reményeket kötnek. Azaaraui tanitógyülésről Sretvizer Lajos pestvárosi tanítótól a következő tudósítást vesszük. A svájci tanitók, mintegy 1000-en, f. h. 19—20-án IX-dik nagygyülésöket tartották meg Aarauban. 19-ón hat szakosztály működött, a közgyűlés 20-án tartatott meg. Keller Ágoston lelkes megnyitó beszéde után W y s s tanfelügyelő referált a tanítóképzésről. A közgyűlés az előadó által felhozott tételeket, egy kivételével, mind elfogadta. Ezek a következők: 1) A jelenkor szellemi harcai általában, de különösen az 1872. évi május 12-diki harc (a svájci 48-iki törvény-revisió) arra tanítanak bennünket, miszerint a népnek magasabb miveltségre van szüksége, mi ismét a tanitók magasabb képzettségét teszi szükségessé ; 2) Korunk követeli a néptanítótól, hogy az a többi között oly tudományos képzésben részesüljön, mint bármi más tudományos "szakra készülők ; 3) A tanitó alapos pedag. képzést nyerjen; 4) A különféle ped. tudományok fontosságuknál és nehéz voltuknál fogva a 18. életév betöltése előtt ne adassanak elő; 5) A tulajdonképi szakképzésre két óv ford ittassók ; 6) A konviktus célszerűtlen intézmény; 7) A szeminaristák gyakorlati kiképzésére nézve nagy fontossággal birnak a minta- és gyakorlati iskolák, ilyenek minden szemináriumnál állíttassanak föl s a methodikai tanitó igazgatása alatt álljanak. A tanitóképezdék városokban helyeztessenek el 8) Magasabb tanitói (tanári) képesítések elnyerhetése végett szükséges az egyetem látogatása, mit a tanítóknak ösz. töndijak által lehetővé kell tenni; 9) A tanitói műveltség és a népmiveltség elérésére nézve szükséges, hogy a tanítóknak tisztességes fizetésök legyen, mert e nélkül a tehetség nem fogja e pályát fölkeresni, sem pedig a tanitó magát tovább képezhetni. KÜLÖNFÉLÉK. * Lapunk Tbezártakor vesszük a hirt, hogy Pauler Tivadar vallás- és közoktatásügyi miniszter az igazságügyi tárczát vévén át: T r e f o r t Ágoston, feledhetetlen emlékű Eötvösünk sógora neveztetett ki vallás- ós közoktatásügyi miniszternek. Trefort Ágoston, köztiszteletben álló tudós, s kellő képességgel bir a reá bizott nagy fontosságú állás betöltésére. Vezérelje őt ama magasztos szellem, mely elődjét és rokonát b. Eötvös Józsefet a hazai kultura felkent bajnokává avatta! Óinoroviezáról irják nekünk: augusztus 18-dikán volt Ómoroviczán az orgonista kántortanító választás. A nevezett állomásra Kovács Gyulát, győri orgonistát