Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-27 / 4. szám

nem tehetvén a csekély szám és szegénység miatt. Az uj tanitó a mult év március havában 24, minden felekezetű gyermekkel kezdé meg a tanítást. Juliusban a szülők jelenlétében megtartatott a vizsga; a szülők örömkönyüi tanusiták a tanitó szorgalmát. A kis ideig tanított gyermekek előmenetele meglepő volt reám nézve is. Az iskolai évet már 43 gyermek tanításával kezdé meg; pedig a szülök fel sem szólittattak a taníttatásra, mert a bérlett ház igy is telve van. A póttanf olyamon a legszorgalmasabbak egyike volt , e tanitó. A nm. ministerium a szegényebb tanítók napi diját utólagosan 20 krral pótolá. Elmentem a tanfelügyelő úrhoz magam is, kérni e tanitó számára a 20 krbani részesítést, mert szegény és szorgalmas ; elutasittattam a tanf. ur szerint elkésett kérésemmel. Ekkor segélyért akartam folyamodni mint községi tanitó részére a nm. közokt. ministeriumlioz. Hasztalan — úgymond tanfelügyelő ur ; •— terjesszük be a költségvetést, s akkor jövőre a segélyt az illető tanitó megkapja. A községi iskolát elfogadta a két helység. A szükséges tanszerek egy részét kéré a tanitó; kiadatott az utalvány, átvehette a tanitó fizetésért. A közös iskola felszerelést fedezzék a szülök, a közös iskola helyiségéért a bért a jövő évre is fizessék a szülők, minden iskolai szükségletet szerezzenek be a szülők. Ezek vannak utasításul adva a tanítónak, holott a közös iskola szükségleteiről talán másként rendelkezett az országgyűlés? Hiszen ha Minaj-Ketergény lakosai képesek lettek volna az iskolai szükségletet fedezni, és egy tanitót nem jól, de csak oly nyomorúan is, mint fájdalom oly sok helyen e hazában, dijjazni: ugyan eltűrték volna-e a szülők, hogy gyermekeik tudatlanul növekedjenek föl? Megtettek volna bizonyára mindent, itt is, másutt is, a jól fizetett tanfelügyelőség utasítása nélkül is. Hol tanitót képesek tartani, bizony felügyelnek maguk a szülők és az egyházi hatóságok is a tanításra. Minaj-Ketergényben elfogadtatott a községi iskola 1870. márc. 21-én, és 1872. januárban is ott állunk, hol az elfogadás napján állottunk ; mit köszönjünk hát a tanfelügyelőségnek ? én nem tudom. Megjegyzem még, hogy Minaj Ungvárhoz a tanfelügyelő lakhelyéhez félóra járás gyalog. Nem lehet csodálkozni tehát, hogy nem ért reá eddig, hogy ezen helységért is tegyen valamit. A szomszéd helységekről már nem is szólok, hiszen azok innét messzebb vannak, mint Minaj, ott már megjelenni sem lehetett; különben minek is, hiszen nincsenek ott iskolák. Bácskái Sámuel, min aj i ref. lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. Énekeskönyv. Ágostai hitv. evang. hivek számára. Pest. Az Athenaeum tulajdona. 1871. Ára fűzve vagy kötetlen 60 kr; vászonba kötve 1 ft 10 kr; bőrbe kötve 1 ft 30 kr.; bőrbe kötve aranyvágással 1 ft 60 kr. A mint e mü előszavából látni, szerkesztője Haan Lajos csabai ev. lelkész, ki e könyvet először 1847-ik évben egyedül csak a csabai ev. egyház számára állította össze, 1860-ik évben ugyanazon egyház használatára bővítve és javítva adta ki. Most e mü harmadik kiadást ért, ujabb és ujabb munkatársak támogatásával az előbbi kiadásokat nagyban felülmúló tartalommal. Mint ilyen, rég óhajtott s várva várt jelenség e mü, érdemes arra, hogy eddigi használtatása szűk körét elhagyva a magyarhoni ev. egyházban terjedést vegyen valamerre a keresztyén magyar nyelven óhajtja dicsőíteni istenét. Magyar énekeskönyveinket a kor, ugy szolváu, túlszárnyalta. Hogy többet ne mondják, nem feleltek meg azok a mivelődéssel karöltve fejlett igényeknek, müizlésnek, általán véve a szép, magasztos iránti érzéknek, akár az eszmék szabatos kifejezése, akár a magyar irály és költészet tökéletesedése tekintetében. A helyett, hogy a vallásos érzelem ébresztésére, nemesítésére szolgáltak volua, a helyett, hogy a keblet a hirdetendő ige befogadására készítették volna elő, az emelkedő lélekhangulat s a vallásos kedély lehűtését eszközlék s a lelket ugy szólván megbotránkoztatták. Ennek bebizonyítására példákat idézni csak azért nem szándékozom, mert nem is ez a célom, és mivel elég bizonyság erre nézve a számtalan egyház, mely régi énekeskönyvén, mint elavult dolgon túladni s ezt ujabb jobbal felváltani vágyik. A mely egyházban ezen jobb énekeskönyv utáni vágy, óhajtás felébredett, vagy a mely egyházban az eddigi szláv vagy német nyelven tartott isteni tisztelet mellett, a magyar isteni tisztelet szervezésének szüksége felmerült: annak számára ez énekeskönyvnél jobbat — ez idő szerint — nem ajánlhatok. Ez énekeskönyvbe majdnem mindazon ének be van véve, a mely eddigi énekeskönyveinkben jó s az egyházakban mint közkedvességü használatban állott, sőt ki kell emelnem azt is, hogy ezek itt javítva s a szükséges rövidítésekkel vannak adva. Az érthetetlen sallang, a pongyola hasonlat, a döcögős rim, vagy el van vetve, vagy ujabb jobbal pótolva, csiszolva, a mely műtét, mig egy részt ez énekek becsét emelte, másrészt azt is eszközlé, hogy ezen énekek élvezhetőkké lettek és igy további gyakorlatban való maradásuk biztosíttatott. E körülmény nem csekély vonzerőt kölcsönözend e könyv befogadására oly helyeken is, hol a hivek a régihez való ragaszkodás, a réginek megmaradása mellett a megújhodásnak nem ellenségei. Előnyére szolgál ez énekeskönyvnek az is, hogy feltalálhatók benne a német és szláv énekeskönyvek legkitűnőbb énekei oly fordításban, a mely a vallásos eszmék eredeti jellegét hiven visszaadta. De nemcsak ez utóbb érintett énekek tartalma képezi az előnyt, melylyel e könyv eddigi énekeskönyveink felett bir: ez énekek szövegével sok uj és szép dallam is áthonosul, mi a magyar egyház