Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-24 / 34. szám

lás végett, amazt 7 szavazat az osztályülésekhez utasitá, hol azonban az is megnyerte érdemelt jutalmát, amennyiben irgalmatlanul leszavaztatott. Mindkét demonstratio elhibázott tory strike akart lenni a whig érzelmű angol kormány ellen. E közben a felekezetek beltusája is folyvást tartott a bili felett, s főként a presbyterianus egyházak huzák a szijjat erősen. A vallás-tanitáson kivül uem kis nehézség merült fel mindenik pártban az országos iskolatanács felett, mely a bili szerint egy a kormány nevelésügyi osztályából, vagy által kiküldött bizottság lenne s a központon székelt volna s onnan igazgatta volna a skót népnevelés ügyét, mint legfőbb kormányzó hatóság ; azonban miután kérelmezett egy a korona által kinevezett, s állandólag Skóciában, illetőleg annak fővárosában, Edinburghban székelő, az egész nemzeti népnevelés ügye vezetésével megbízandó iskolai főtanácscsal - Education — , School Board— birni közös óhajtása volt a nemzetnek, ezen sürgető kérelemnek csakugyan elég is tétetett. A két nagy independens egyház — egyesült presb. és szab. egyh. — ez évi országos gyűlésén a nevelésügyi bili nem kissé fontos vitatárgyat képezett. Az előbbi kevés kivétellel a bili mellett nyilatkozott folyvást, sőt még a szabad egyházénál is szabadabb nézeteket vallott. A szabad egyház többsége nem mondá ugyan ki oly határozottan, hogy a bilitől a vallástanitásra vonatkozó záradék teljesen bagyassék ki s bizassék azon ügy pusztán az illetékes felekezetek és szülőkre, hanem csak annyit ohajtott, hogy a bili ne tiltsa el a vallástanitást, mit az nem is tett, miután sem nem akadályozá, sem el nem rendelé. A bili mellett — miután azt minden eddigiek közt a legtökéletesebb és célszerűbbnek vallák — az országgyűléshez küldendő felirat feletti vita, ugy az egyesült, presb. mint szabad egyház nagy gyűlésén hosszasan tartott, s főként az utóbbin nem kissé heves is volt, de végre bét vagy nyolc órai folytonos tusa után 169 szavazat többséggel keresztül ment. A felirat kézbesítésére azonnal küldöttség neveztetett ki, mely azt Londonba mielőbb megvigye, annyival inkább, miután annak részletes tárgyalása épen azon időtájbanjun. közepéu volt folyamatban. Az annyiak által óhajtott, s oly sok calamitáson át ment Skót népnevelési törvényjavaslat kilencedike f. évi aug. hó 2-án hosszas vitatás, s föl- és alá küldözgetés után végre az angol országgyűlés mindkét háza által elfogadtatott, s mint törvény erőre emelt Aug. 6-án a királyi szentesítést is megnyerte. — Jövőre a „Skót népnevelési Act" tartalmát. — Edinburgh, aug, 15. 1872. (M. G.) A franciaországi lutheránusok párisi zsinatának határozatai, igen jelentékteljesek a Párisban letelepedett németekre nézve is. Ugyanis a mióta a reform, egyház teljesen beszüntette Párisban német nyelvű isteni tiszteleteit és a németek irányában többé-kevésbbé ellenséges álláspontot foglalt el: a német protestánsok kizárólag a barátságosabb indulatu lutherán egyházra lettek utalva Párisban. Ez egyliáz a háború és felkelés egész tartama alatt, egyik főtemplomában folytonosan tartatott német isteni tiszteletet, — és a jeles számmal ott szorult és minden gondozást nélkülöző német nők és gyermekek ügyét szivén hordozta. S jóllehet, hogy itt-ott merült fel egy-egy panasz egyik másik luth. lelkész ellen is, de eltekintve attól, hogy ezek nem mindenkor valának alapos panaszok — az ilyenek csak a kivételek közé tartoztak. A luth. egyház ép ugy mint a háború előtt, most is feladatának tekiuté a német betegeket és szegényeket segélni, támogatni, a németek gyermekeit megkeresztelni, házasságaikat megáldani, halottjaikat eltemetni és egyátalán nem tett semmi megkülönböztetést az egyházközség francia és német tagjai között. S e miatt sokszor vádoltatott is a francia sajtó által, hogy porosz sympathiákat táplál, s ezen vádak gátolták meg nem ritkán azt, hogy a németek iránt még több jó indulatot tanúsítson, mert félt, hogy ez által a német-ellenes nép dühét magái a vonja, s talán a kormány kegyét is elveszíti. Ugy mond" ják, hogy a consistoriumban is felszólaltak némelyek, a németek egyházi gondozása ellen, de kisebbségben maradtak. Mihelyest pedig a francia nép ingerültsége kevéssé csillapodott : a luth. egyház egy második és harmadik németnyelvű isteni tiszteletet nyitott meg és pedig ezt az oly veszedelmes lázongó la Viliette városrészben. A mi ezen eljárást megkönnyité, azon körülmény vala, hogy azon lelkészek, kit ezen német isteni tiszteleteket tárták, elszasziak valának, kik iránt a francia nép jó indulattal viseltetik. Azért is nagyou helyes vala még a luth. egyházi elöljáróságnak ezen intézkedése, mert egy német — különösen pedig egy porosz lelkész a legnagyobb veszélynek leendett kitéve, és a tömeg gyűlölete nem csak az ő személyére, hanem hallgatóira és az egész luth. egyházra is kihatott volna. Ez magyarázza meg a luth. egyh. hatóság óvatosságát. De ezen óvatosság jórészt idegenséggé változott volna, ha a luth. egyház a reform, egyházzal egyesült volna, mert igen valószínű, hogy ennek németellenes áramlatába sodortatott volna. S ekkor a német protestánsoknak nem maradt volna egyéb hátra, mint hogy egy kis szegényes nemzeti egyházat alapítsanak Párisban, mely a párisi nép ellenséges hangulatánál fogva csak tengődve élhetett volna. De ezen veszély elhárittatott a luth. zsinat azon határozata által, mely a francia luth. egyház önállóságát továbbra is fenntartja és a német protestánsoknak szellemi otthont biztosit Páiisban. Az utolsó zsinatülés bezárása után mindjárt elhatározta a luth. missió-comité, hogy Németországból ujabban egy predicatort hiv Párisba, kinek működési teréül a főváros észak-nyugoti része jelöltetett ki. E határozat minden nemesen érző ember szivét örömmel töltheti el, mivel ez által az egyház valódi kibékéltető hivatásának felel meg, a mennyiben a háború iszonyai által szétszakasztott kötelékeket, a szeretet által újból egyesíteni törekszik.