Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1872-08-24 / 34. szám
független népiskolákat, s az azokba megkívántató fi- és nőtanitók előteremtésére tanitó-képezdét — training college — igyekeztek állítani. És elvitázbatlanul igaz, miszerint e telekezetnek a népnevelés emelése körül kitűnő érdemei vannak. Mert amíg a szakadá után uj templomok és lelkéfzfizetési alapról kelle gondoskodnia, addig fillérekből ezreket gyűjtött iskolai s nevelési célokra, és pedig önkénytes adakozás utján, mert hiszen egyházi megadóztatás a szabad egyház elveiüez nem illenék; de gyűjt ma is még számosabb ezreket, s lelkes buzdításával tetemes áldozatra serkenté és serkenti a vagyonosak erszényeit. A népnevelés nagyfontosságú ügyét évi országos gyűlésén tüzetesen tárgyalja, s ez ügy feletti folytonos őrködéssel kebeléből kiküldött testületet biz meg, mely az évi nagy gyűléseken előterjesztést és jelentést tesz. Az idei nagy gyűlésen nem kevesebb, mint 80,000 frt. adakozások és hagyományozások utján gyűlt bevételről számolt az illető bizottság elnöke. Azonban még ily összeg sem képes a szabad egyház iskolai költségét fedezni, auynyival kevésbé teheté ezt eleinte, s ugyanazért a különválás után kevés időre már hajlandó volt tanitói számára állami, önkénytesen nyújtott segélyt elfogadni, mely segély mint jutalom ma is nyujtátik az államtól, ugy a magokat képességök és szorgalmok által érdemesített tanítók, mint tanitó-növendékek számára. S miután az állam ama képesség és érdemről, de általában a nevelésügyről tudomást szerezni óhajt s e végett látogatókat küld évente minden nyilvános tanintézetbe : az államtól teljesen független nyilvános iskola nem létezik, aminők voltak a mi felekezeti iskoláink csak néhány évvel is ezelőtt. A presbyterianus felekezetek közül csakis a két nemzeti egyháznak van tanitó-képezdéje — training college — még pedig a szabad nemzeti egyháznak Edinburgh és Glasgowban, az állam-patronált egyháznak pedig van három vagy négy ; de ezek mindegyike többé kevésbé állami felügyelet és látogatás alatt áll, valamint a nyilvános népiskolák is. Az iskola-látogatók — Government School-visitors — régóta ismétlik évente azon mindinkább sürgetőbbé váló panaszaikat, miszerint az általános népnevelés ügye Skóciában épen nem áll azon szinvonalon, melyen, a nemzet közművelődése s boldogulása érdekében állnia kellene, évente több mint 90,000 gyermek növekedvén minden legkisebb iskolai tanitás vagy nevelés nélkül. „A nép sülyedése s elaljasodása — destitution — napról napra növekszik, főként a nagyobb városokban, amely siralmas körülményen igyekeztek és igyekeznek ugyan segiteni a különféle magán nevelési társulatok — Educational Association seb — de ily nagy fontosságú ügyre nézve magán jótékony célú törekvés, bár sokat tehet, de — még sem lehet eléggé sikeres. A kormány részéről nemzet-ellenes bűn elnézni, mint kerülnek évente nagy számmal börtönbe, és ott sorvadnak bűnhődve azok, kik jó nevelés mellett a hazánk hasznos tagjai s talán épen erénydus polpárai lehettek volna és lehetnének. A magános jótékony társulatok által fentartott, valamint az állam által gyámolított javitó fegyintézetek— Reformatory — fi- és nőfegyencekkel, a rosz nevelés, vagy a nevelés teljes hiánya miatt korán rosz tettre vetemült fi- és nőgyermekekkel telvék, s amellett a nagyobb városok szurtos zugutcáín iskolázatlan, rongyos és éhes gyermekek ezrei barangolnak. Mindezen gyászos viszonyok elhárítására a jelenleg létezőkön kivül még igen számos iskola és tanitó szükségeltetik, s amellett kényszer nevelési törvény, mely alól a gondatlan s könnyelmű szülőknek kibújni ne lehessen." Igy végzé jelentését pár évvel ezelőtt egy derék, kormánytól küldött iskola látogató. Mindenki látta, hogy e viszás állapoton segitni kell mielőbb. A parlament a kormányt,*s ez a Lord Advocate-t (Skócia képviselőjét a kormányban) sürgeté egy Skóthon számára kidolgozandó, uj nevelésügyi törvényjavaslat — bili — beterjesztésére. Az első ilyen bilit 1850-ben az akkori Lord Advocate s ma már a peerek közé emelkedett Lord Melville terjeszté be, mely bili azonban, mint jog- és vagyonrabló — mint ellenesei nevezték — leszavaztatott. E gyászos sorsra jutott 21 év alatt nyolc, s mindezen buktatásokat felekezeties tulbuzgalom eszközlé. A f. évi febr. 12-én benyújtott kilencedik népnevelési bilit is sokan szerencsétlen elődei sorsától féltették és nem is ok nélkül. Pedig „hogy a legközelebb lefolyt 22 év alatt hányan kerültek börtönbe, akik nagy része hihetőleg nem jut oda, ha az első bili, mely a kötelező és kényszeriskoláztatást célozá, keresztül mehet, azok tudnák pontosan megmondani, kik nemzetünk azon szerencsétlen osztályával közelebbi érintkezésben vannak. És ha csakugyan igaz az, mi pedig több mint valószínű, hogy azok nagyrésze nevelés hiánya miatt vetemedett gaz tettre, s a haza hasznos polgára helyett lőn csúfja s a közönség botrányává: ugy azok, kik az első és többi bilit leszavazták, valamint azok is, kik a jelenlegit megbuktatni törekszenek, nagy felelősséget vontak és vonnak magokra" — mondá többek közt Dr. Jonston az egyesült presbyterianusok synodusán. „Ily ügyet hazaellenes bűn terhe nélkül tovább elodázni, annyival inkább akadályozni nem lehet — végzé hosszú beszédét egy derék nép barát a szabad egyház ez évi nagy gyűlésén, — és a mi tudós Lordunk" — értvén a Lord Advocate -t — folytatá fölvett fonalát egy más szónok, ugyanazon gyűlésen — „nem is rettent vissza mult évi bilije által felzuditott kedélyek viharától, s nem adá fel végleg a Skócia számára szükséges törvényjavaslatában mulhatlanul megkívántató elvek kiviteli szándékát. Nem lemondott tervéről, — mint némelyek alaptalanul hivék — hanem csak kevé3 időre visszavonult, amire szükség is volt minu a békétlen kedélyek lecsillapítása, mind pedig a nevelési bili még egyszeri revisioja végett." S amidőn ekként a még szükséges javításokat megtevé bilijén a Lord Advocate, azt f. évi febr. 12-én ismét letevé az országgyűlési alsóház — House of Common — asztalára egy csakis jeles paedagogustól várható szép beszéd kíséretében, melyben többek közt ezeket mondja: „Félek, hogy előkészülve kell lennünk ismét a vallás-tanítás kérdése feletti tulkeserű versengésre, amely pedig — mint a tapasztalás bizonyítja — zsákmányul 68*