Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-17 / 33. szám

hátrányára. Kézikönyveknél fökellék az áttekinthetőség, a világos irály és a rövidség — s Torkos nyelvtanában mindez föllelhető. Két hittan hagyta el egyszerre a sajtót a gymnasiumok felsőbb osztályai számára. Az egyiknek cime: Keresztyén hit- és erkölcstan főgymnasiumi és főreáltanodai protestáns ifjúság számára. Irta Zsilinszky Mihály, tanár. Pest. Kilián Frigyes. 1872. A másiké: Keresztyén hittan az evangyéliomi gymnasiumok felsőbb osztályai számára. Palmer, Nitsch és Petri után készitette Batizfalvi István, tanár. Pest, 1872. Kiadja Petrik Géza. — Mig e két munkát figyelemmel át nem olvastuk, tartózkodunk a véleménynyilvánítástól. Szerintünk alig van napjainkban egy-egy fontosabb kérdés, mint a vallás-oktatás kérdése, s ép ezért ovatosan kell ugy a sajtónak, mint különösen a tanférfiaknak eljárni annak megítélésében, valyon e vagy ama hittani kézikönyv kezébe adható-e a tanulónak, vagy sem. Addig is azonban, mig bővebben ismertetnők a fen cimzett könyveket, az olvasó előleges tájékozhatása végett meg kell jegyeznünk, hogy habár Zsilinszky nem tette is ki a címlapra a forrásokat, melyek után dolgozott, nagyobb önállóságot és eredetiséget ő nála sem találunk, mint a Nitsch stb. után dolgozó Batizfalvynál. Zsilinszky müve elönynyel bir a másik fölött két tekintetben; először, hogy a hittant az erkölcstannal összekapcsolja s másodszor, hogy rövidebb. Ezek az előnyök azonban még nem oly nagyok, hogy Batizfalvy egyéb tekintetekben netalán tul ne szárnyalhatná azokat. Még csak annyit, hogy Batizfalvy hittana a bányai egyházkerület által a gymnasiumok felsőbb osztályai számára tankönyvül ajánltatott. A héber nyelv eleini tankönyve. Irta D r. Ball a g i Mór. Második átdolgozott kiadását eszközölte Dr. Goldziher Ignác, egyetemi magántanár. Első rész. Pest, 1872. Kiadja Petrik Géza. — A prot. lap szerkesztőjének a munkáját a prot. lap szerkesztősége nem birálhatja meg, — ellenkezik ez az irodalmi illemszabályokkal. Minthogy azonban másrészt a héberrryelvtan a könyvek azon osztályába tartozik, mely egy egyházi lap olvasóit szükségkép közelről érdekli: kritika helyett ismertetés gyanánt közöljük a jeles fiatal átdolgozó előszavánák magára az átdolgozásra vonatkozó részét. „Mint e munka első kiadása — irja Goldziher, — ugy a második is főképen tanodai használatra van irányozva, és az ügyes tanár kiegészítő értelmezését tételezi föl. Mindamellett a nyelvtani anyag legnagyobb része bővítve és a rendszer tekintetében némileg módosítva lép tanár és tanuló elé. A gyakorlatokat illetőleg annyiban tértem el az első kiadástól, amennyiben a példákat többnyire magából a bibliából kölcsönöztem, azon meggyőződésből indulván ki, hogy ezáltal legsikeresebben érhető el azon cél, melyet Ballagi tanár ur az első kiadáshoz irt előszavában tűzött ki." Ennyit az előszónak általánosságokra vonatkozó részéből. Az átdolgozás részletei nem tartoznak ide. Még csak annyit, hogy a munka második része már sajtó alatt van s az uj tanév kezdete előtt véglegesen elkészül. Magyarosan. Irta Gyergyai Ferencz. A „Magyar nyelv sajátságairól" irt jegyzetekhez. Kolozsvárt Stein Jánosnál, 1872. Ára fűzve 1 frt 40 kr. — E 212 lapra terjedő munka a magyar nyelv ellen elkövetett visszaéléseket és nyelvtani tévedéseket igyekszik földeríteni. Szerző, fejtegetései közben sok szakértelmet tanusit, s bár több helyen polemizál, a szenvedélytől soha nem hagyja magát elragadtatni. Gyergyai munkája tehát szorosan tudományos és tárgyilagos munka, s mint ilyen, megérdemli a közönség részéről a pártolást. Yálasz tiszt. Nagy Sándor ur „Nyilt levelére." A prot. egyh. és isk. lap f. é. 24. számában mi, a n. szalontai h h. egyházvidék tanitói felhivatunk N. S. ur által, hogy „tanitói egyletet" alakítsunk. E felhívás az irodalom terén minden commentár nélkül intéztetve hozzánk, az előtt, ki minket nem ismer, ugy tüntethetne fel, mintha a kornak ezen intéző szavát daczára az idő előhaladtának, csak egy felettünk álló kaszt emberének szájából vártuk volna, s onnan hangoztatva akarnók hallani és megérteni egyedül; vagyis más szóval a kiskorúság homályával látszik bennünket körülfogni. E homály eloszlatása tekintetéből szükséges megjegyeznem, hogy a hivatolt felhívást nem az ágyai lelkész, hanem egy a népnevelés terén jártas és hivatást tanúsító tanitóbarát irta N. S. ur személyében. Én legalább igy akarok meggyőződve lenni. Irta pedig azért, mert tudta hogy felhívása mindnyájunk kebelében viszhangra talál. Helyén látom továbbá megemlíteni azt is, hogy a n.-szalontai egyh.-vidók tanitói 1857—1867-ig már egyszer birtak ily „tanitói egylet" félével, mely ,,é i t e k e z 1 e t" címen vala ismert; s melynek mozzanatairól egyszermásszor ón is szerencsés valék e lapok hasábjain egyetmást közzé tenni. Ezen értekezlet azonban 1867-ben a tanitói hivatal önállósága érdekében épen N. S. ur által, az 1866-ik év őszén Fekete Gyarmaton tartott erős színezetű beszéd következtében, mely beszédet az értekezlet is egy exaltált percében magáévá tett, talán épen ezért, elnémittatott; s azóta hiába próbálgattuk, pedig több izben próbálgattuk, az alvó értekezletet életre kelteni, az „értekezletnek" nem lehetett feltámadnia. Az egyleti élet bírásához tehát meg volt bennünk az akarat, de az ahoz való jogunk fensőbb helyen el nem ismertetett. Őszinte elismerésemet kell tehát és kész is vagyok kifejezni N. S. urnák az elpattant zsinór felkeresése s öszszeköthetésének megkísérléséért: s midőn a felhívást ezer örömmel elfogadom, s az egylet ujjá születésében reményleni bátorkodom : bátor vagyok egyszersmind azt is kijelenteni, hogy nekem „a tanitói egylet" oly alakban, mint az az 1867-ik évig egyházvidékünkben fennállott, nem