Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-17 / 33. szám

tárgyak által egész éven át hullámzásban tartatnak, azon alkalommal nyilvánulást adjanak. Az egyh. gyűlések hónapja az egyesült presbyterianusok, united presbyterians, synodusával veszi kezdetét, amelyen, mint tag, minden lelkész, ez évben mintegy ötödfél száz, s mintegy harmadfél-száz elder egy nagy teremben összeül, hogy nyolc-tiz nap lefolyása alatt az egyházat érdeklő minden ügyet kölcsönös megvitatás alá vegyen. Ama Synodus bezárulta után az úgynevezett szabad egyház— Free church —lelkészeinek egyharmada, mintegy háromszáz és ugyan annyi elder saját közgyűlés termében általános gyűlést (General Assembly) tart, körülbelül két héten keresztül, hol főként a felekezetet érdeklő, de általában az egyházi életet érintő s arra tartozó ügyek kerülnek tanácskozás alá. Nem különben az állam-patronált egyház (established church) lelkészeinek egyharmada valamivel kevesebb, mint a szab. egyházi s ugyanannyi elder évente egyszer, mindig ugyanazon időben, mint a szab. egy. küldöttei, összeseregeinek, a felmerült ügyeket elintézés és megvitatás alá veszik. Ezen gyűlések mindenikén egy-egy évente választatni szokott u. n. Moderátor elnököl, levén minden lelkész csakis coordinált viszonyban egymáshoz ; azon különbséggel, hogy az állam-patronált egyház gyűlésén egy, azon felekezethez tartóz5 skót főnemes (Earl vagy Lord) is, a királyné által kineveztetve, mint ő neki képviselője, világi elnökként jelen van. A jelen évben lefolyt gyűlések bár, nem oly zajosak mint sokan előre gondolák, de a vitatott fontos tárgyak érdeménél fogva, nem kis mérvben érdekesek valáiiak. A vitatárgyak közül nevezetesebbek voltak: az állampatronatus, Unió és nemzeti nevelé s - ügy kérdése. E tárgyak mindegyike a lehetőleg tüzetes és hosszas megvitatáson ment keresztül, főként a két független egyház gyűlésén, azonban miután minden mozzanatán végig kisérni ez ügyek menetét nagyon haszadalmas lenne, megkísértem a beszédeket, melyek e tárgyak vitatása alatt tartattak, kirostálni s csakis a lehetőleg tiszta magot adni. Állam-patronatus. A patronatus kérdése, vagyis az állam és egyh. közötti viszony tisztázása, egy idő óta, — körülbelőll712.'óta folytonos vitatárgya a skót protestáns egyházban, amelynek megoldására a több izben, merész elszántsággal, tett kísérletek egész máig sikeretlenek maradtak. A nagy skót reformátor Knox ugyanazon célból mint Luther, szükségesnek látá és hajlandó is volt az állam, illetőleg a világi hatalom barátságos támogatását elfogadni s szükség esetében igénybe veni, de csakis azért, hogy az által az egyház szellemi függetlenségét a gyűlölt kath. klérus átkos befolyása és igazságszolgáltatásától biztosítsa; azonban sem a német Luther, sem a skót Knoxnak eszébe sem jutott, hogy azzal egy nehéí jármot akasztanak bálványozásig szeretett ref. egyházuk nyakába. Az átkos magot tulajdonképen itt Skóciában, westminsteri zsinat (1647.) erastianus moderatistái szor" ták el, melyből a világi csábitó hatalom tekintélye előtt mély alázattal meghajló beati possidensek gondos locsolgatása következtében a patronatus mérges, foljtogató növénye lassanként kifejlődött s ma már szépen virágzik. A világi befolyás túlkapása elleni visszahatás adott okot 1733-ban az u. n. egyesült presbyterianus egyh. elválására és száz évvel később a ma szabad egyház névalatt ismeretes és legerősebb ref. egyh. felekezet elszakadására ; egyszersmind a ma is az állam kegyelemfilléreiből táplálkozó vagyis csak tengődő, állam-patronált egyház számos keserű s a lehetőségig elfojtott panaszai is ezen forrásból erednek. E felekezet vezórfórfiai» ameddig csak tudták, egész önmegtagadással magokban eltitkolák s takargaták sajgó sebeiket, azonban ma már önkénytelenül szemrehányó panaszra nyílnak meg ajkaik a fényes ceremóniákkal tartatni szokott nagy-gyüléseken. Kipanaszolni azonban magokat őszintén nem merik, csak fakadoznak; az önmagok által felkötött aranyos lánc féken tartja nyelvöket, továbbá nincs is bizalmok, hogy, hibáik őszinte bevallása és megbánása nélkül, panaszaikat valaki meghallgatná. Rég az ideje, mióta minden évben megkisérti azállam-pátronált egyház az elfajult patronátus módosítgatását, természetesen mindannyiszor félrendszabályokkal, — a mi azonban mindeddig célra nem vezetett. Nagyon bonyolodott kérdés az, s nehéz a megoldása; bajos dolog ós hoszadalmas is az elhanyagolt betegség kurálá sa ; többnyire operatiot igényel. Nem kis nehézséget okoz e baj orvoslására nézve azon körülmény is, hogy a doktorok, azon bátor férfiak, kik az ügyet bolygatni merik, nincsenek egy véleményben és tisztában az alkalmazandó gyógyszer felől. — A mig némelyek közülök, kik a világi befolyás túlkapásait és keményen dirigálni törekvő parancshangját elviselhetlennek találják, nagy merészen hirdetik: félre a pátronatussal, rázzuk le a jármot nyakunkról" (away with the patronage, let us abolish the yoke); addig mások, akik látják és érzik ugyan, mert lehetlen nem látni és nem érezni, ama visszaélés gyászos következményeit, de a patronatusnak, melyet mint roszat már szinte ugy megszoktak, hogy képzelni sem tudják, miszerint mankó nélkül saját gyönge lábaikon megállani tudnának, nem oly engesztelhetlen gyűlölői mint amazok, csak annyit mondanak nagy ovatosan; „ideje volna már, hogy a patronatus avult épületén némi javitást, módosítást tegyünk. Igen de — mondá Dr. Rainy a szabad egyh. gyűlésén : a patronatus eltörlése— abolition of patronage — és annak csak módosítása — modification of patronage — két különböző dolog minden tekintetben. Ezen két fogalom mivolta felől mindenek előtt tisztában kell lennünk és lennie a patronált egyháznak is." Az anti-patronatus határozatok nem tökbet, mint csupán annyit követelnek és mondanak: miszerint a lelkész-választás joga az illető földesurakra és a gyülekezetek néhány választott képvise-66