Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-27 / 4. szám

tió világhőseivé. Nincs rá példa, hogy csak egy is közülök a máglyázó római egyházhoz visszatért volna ; szétszóratva, a piemonti hegyek csendes völgyei között emelék fel a nép nagy eszmék befogadására, végrehajtására alkalmas szellemi fogékonyságának dicső emlékoszlopait. Turinban ma már egyházuk is van, jeléül annak, hogy a nép nem szokta elejteni az egyszer felfogott, s üdvösnek megismert eszmét. Helye van hát az uj iránynak a szószéken, sőt szent tisztünk, kötelmünk, az uj eszméket, hitelveket a nép lelkébe bevezetni, és ez által az evangélium alapján eszközlendő vallás-erkölcsi újjászületés nagy művét sikerre juttatni. A kérdés csak az : hogyan és mennyit, mily modor és szellemben vegyen fel a hitszónok a modern theologia anyagjai közül ? Felelet : Ugy és annyit, oly modor és szellemben, hogy a tényleges egyházi viszonyok és tanfogalmak, mindenkor kellő méltánylásban, figyelemben részesüljenek , és túlhajtott irányzatok,izgatások által meg ne zavartassák az uj irányban megindult szellemi fejlődésnek szabályszerű menete. De mit tapogatózunk mi, a Krisztus szelleméből sugárzó világosságnak örökségszerénti gyermekei ? Ott az eszmék legmagasztosb bajnoka, a szellemfejlődés századok által beiszapolta medrének hatalmas karú megtisztitója, ott a Krisztus; ő példát adott minden időszak reformátorainak és mindazoknak, kik a világot megújító eszmék szolgálatában állanak, hogy miként kell az eszmék láthatlan hadoszlopait diadalra vezetni, és a tanitás, felvilágosítás alapján a népek egyetemes újjászületését eszközölni. Nem vesződött ő soha a judaismus és paganismus tanrendszereinek tudományos megvitatásával; éles, kihivó, kri • tikai bonckés alá nem veszi a kor doktrínáit, politikai, társadalmi és vallási intézményeit, sőt a szombat irásmagyarázatában szorgalmasan részt vesz; a Jehova templomát még akkor is látogatja, midőn az Isten apaságának, világtestvériséget lehelő nagy eszméje, az ő magasztos szárnyalású lelkét már egészen betöltötte. Soha nagyobb géniust még nem látott a világ, bármely korszak reformátorának fellépését biztosabb siker nem követte, mint az övét, a mi, ha annak a kornak vallási, politikai és társadalmi viszonyait meggondoljuk, még ma is csodálatra és bámulatra ragad. Valóban, én a kezdeményezés magasztosságát tekintve, nem azt csudálom, hogy Urunk keresztfán végezte pályáját, hanem csodálatra ós tiszteletre ragad azon világosan látó szellem mély tapintatossága, mely Urunk keblét betöltötte, melynél fogva képes volt, három évig, oly világviszonyok közt tanitani , képes volt a népbe uj lelket, szellemet lehelni, képes volt az összes társadalmat átható oly elveket felállítani, melyeket túlszárnyalni nem fognak soha az előre törő századok. E fényes példára nézzenek mindazok, ezt vegyék mintaképül, kik Urunk nagy müvének továbbfejlesztői akarnak lenni ; mert, mint R e n á n igen szépen ós igazán mondja, nem azok az ő valódi követői, kik az ő nagy szellemét egynehány kátékérdésbe beszorítani akarják, hanem azok, kik magasan lengetik a zászlót, melyet ő fölemelt, mely alatt az emberiség egyetemének kell, az Isten apaságának ós az emberiség íiuságának alapján újjászületnie, meg dicsőülnie. — A keresztyénség nem tanrendszer csupán, hanem uj világot teremtő szellem és életelv. Ebben áll a modern theologiai irányzat lényege, alapjelleme. Es ezt kell nekünk hirdetnünk, a krisztianismus eszméinek, elveinek befolyását kell, részint az egyházi tanirodalom, részint az egyházi szónoklat utján az emberi lelkekre biztositanunk. Ez iránynak helye van az egyházi szószéken, sőt mi azt a népet mondjuk boldognak, szerencsésnek, hol az egyház hivatott közegei ezen elveket meggyőződésük teljes erejével karolják fel, ós nem ismeruek szentebb kötelmet, dicsőbb hivatást, mint a nép tanítását, felvilágosítását és ez által az Isten országa eljövetelének, a társadalmak egyetemes újjászületésének biztosítását. A modern theologiai irányzat nem kiván uj hitvallás-rendszer kezdeményezője lenni, csak a Krisztusban feltárult vallás-erkölcsi élet fejlődését akarja minden idők számára biztosítani; a fejlődés folyamába a népek egyetemét is be akarja vonni, azon meggyőződéstől vezéreltetve, hogy iskolák és tanrendszerek reformátióját lehet ugyan a nép nélkül is eszközölni, de egyetemes, szelleméleti reformátiót csak a nép által fogunk keresztül vinni. Ha az uj irány igy szólana a néphez: bolondság mind az, a mit eddig hittetek, ami vallásbeli meggyőződéstek tárgyát, alakját képezte; ime a váltság müve, a szent történelemnek magára a Krisztusra vonatkozó része, mind legenda ós mesebeszéd; legyen az ember jó ós becsületes, ez a fő, ekkor semminemű vallásra, hitelvek, igazságokra szüksége nem lesz. Ha igy szólana, akkor valóban az uj irány eszméi s hitelvei, nem légtisztító, hanem mindent leromboló 8*