Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1872-07-06 / 27. szám
gébe. Itt a Tisza két partján, hol meddig a szem ellát 8 az ég a földre lehajlik, csak magyart tart a föld, e törzsökös magyar faj, melynek csak neve más, nyelve, jelleme, szokásai, erkölcsei, s mindenek felett szive tiszta magyar, aránylag nagy területeket foglalva el, melyeket eléggé be nem. népesíthetett, az év egy részében terjedelmes pusztáira szétszórva, de állandó lakásul a közönségesnél nagyobb csoportokba, szállásokba gyülekezve, nem keveredve semmi idegen néppel, kivéve a csekély számú izraelitákat, kiket jóformán megmagyarositott már is s nem sokára egészen magába olvasztand, nem szaggatva osztályokra, hagyományos rang, előítéletek által, hanem erős középosztályt alkotva mindtnütt: vagyonosságban, értelmiségben, képességekben, a szerencsés haladás folyvást emelkedő színvonalán állva. — lm a Jászkunság népének hiven körvonalozott jellemrajza. Meg van benne minden elem, mit egy anyagilag és szellemileg emelkedni akaró, s emelkedésre hivatott ország a maga népe nagy zömétől megkívánhat. De ez elemek a modern polgárisultság igényeihez képest sok részt tovább fejlesztésre várnak még. S ha igaz, miben mai napság senki sem kételkedik már, hogy minden nép oly állást foglal el az emberiség nagy népcsaládjában, a minőre szellemi súlya jogosítja fel, s hogy ehez képest a mi megmaradásunk kérdése is, mint b. Eötvös magát kifejezni szerette, egyszerűen csak a kultura kérdése, azaz : attól függ, mily fokára a műveltségnek tudunk szert tenni ? világos, hogy e szűkebb körben, Szent István birodalmának határai közt, a magyarság állami fensőbbsége a magyarság szellemi fensőbbségével áll vagy esik. S ha e nagy igazságot épen a szóban forgó kérdésre alkalmazzuk : egy pillantás Magyarország térképére meggyőz, hogy épen a magyarság az, mely tulnyomólag alkot nagyobb s népesebb községeket, melyek a finépiskolában szerezhető miveltség mértékénél magasabbnak is megszerzését lehetővé tenni polgáraiknak, képesek is, kötelezvék is. E képességet fölhasználni, a hol kell támogatni, a törvénynyujtotta eszközökkel, e kötelességet teljesíteni s igy e kerületek s általa közvetve a magyarság s hazánk szellemi tőkéjét és szellemi súlyát emelni : — e dicső hivatás néz ránk, s épen ez az, mi bennem a nemes dicsvágyat ébresztette, elvállalni a minister bizalmábó e tanfelügyelöséget, hogy e nagy jelentőségű nemzeti ügy kiviteléhez valamivel én is járulhassak. íme, tisztelt iskolatanács, a főbb szempontok, melyekből uj állásom kötelességeit s teendőit tekintem. Tisztelt elődöm buzgó fáradalmai, az áttörés első, s hálát érdemlő munkája után is, ugy hiszem elég teendőt hagytak fönn számomra, s nem kell aggódnom, mint Nagy Sándornak, kit atyja Pilep hódításai kétségbeejtettek, hogy számára a tettekre semmi alkalom nem maradt fenn. Ellenkezőleg teendőim nagy sorával szemben gyöngének érzem magamat, s ez nemcsak az álszerénység frázisa. Minél tovább haladunk ez életben, illusióink annál kevesebbek, mert minden lépten jobban és jobban éreztetik magukat velünk az áthághatlan akadályok és leküzdhetlen nehézségek. Én is tul vagyok az önámitás s elbizakodottság életkorán s ha buzgó jó akaratomban s önök s a jászkun nép összes értelmiségének támogatásában nem reméllenék forrást, melyből erőt merítsek, bizony nem léptem volna e helyre. De az elsőről bizonyos vagyok, s önöket is biztosithatom buzgóságomról. A másodikkal önök kegyes támogatásával emlékeim biztatnak s nem tartozom azok közé, kik a jót, mit másoktól vettek, valaha elfelejtenék. Csak egy szót még s azzal végzem ugy is hosszura terjedt beszédemet. Én a politikai küzdelmektől távol minden időmet s erőmet a tanügynek akarom szentelni. Önöket is arra kérem, tekintsék e tért semleges térnek, melyen a politikai pártoknak minden egyebet el kell feledniök, csak egy juthat eszökbe: hogy mindnyájan magyarok s magyar hazánk s népünk szellemi emelkedésének napszámosai. KÖNYVISMERTETÉS. A politikai pártok. Bluntsehli J. K. után fordította és jegyzetekkel kisérte Ballagi Gréza. Pest, Heckenast Gusztáv. 1872. Árai frt. 50 kr. 199 1. Hazai viszonyainkat és politikai pártéletünket tekintve, elismert igazságnak adunk kifejezést, midőn azt mondjuk, hogy hazánkban részint a kedvezőtlen körülmények befolyása, részint saját gyengeségeink miatt a politikai pártélet nem érte el ama magaslatot, melyen a nyugodt és békés fejlődés biztosítva lehetne. A pártélet különböző árnyalatai, melyek szükségesek, hogy valamely nemzetben a helyes kormányzás ós a békés jólét előmozdítására kifejlődjenek, feltalálhatók ugyan nálunk is, sőt talán ép oly mérvben, mint bármely szabad, független népnél ; de hiányzik ezen különböző árnyalatokat összekötő kapocs, magasabb egység, mely szükségképen eredményezhetné a különböző utakon bár, de egy cél felé való sikeres haladást. E magasabb egység hiánya onnan van, hogy a pártok a nemzet politikai életében nem az államélet fejlődésének benső szükségességéből keletkeznek, hanem felizgatott szenvedélyből, mely e szerint az egésznek irányadója, éltető lelke. A szenvedély pedig sohasem követi a dolgok természetes menetét, nem hallgat az ész szavára, hanem féktelen tulcsapásaiban oly kívánalmakkal lép fel, melyek a természetes fejlődés és az ész követelményeit célozzák ledönteni. E korjelenség mutatkozik igen sok nemzet politikai életében ; nyomaira találunk az európai kultura előharcosainál épugy, mint hazánkban. Csakhogy, mig e nagy nemzetek, — angol, francia, német, — az államélet fejlődésének e benső rázkódásait diadalmasan állották ki s ma már a politikai pártélet oly stadiumára jutottak, melyen a pártok a szenvedély és a fanatismus befolyásaitól menten a meggyőződés alapján egymással szemben kölcsönös méltánylattal müköduek : addig nálunk még mindig romboló hatásában mutatkozik, s ki tudja,