Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-07-06 / 27. szám

sitésében a tanítóknak jut a főszerep, az oroszlán rész. Mily elméleti képzettséggel bírnak e tauterillet tanitói ? mily gyakorlati ügyességgel 1 minő tanítási modorral ? minő erejével az ismeretek átadásának s a tanitói rábeszélésnek ? ez a pont az, melyről e percben nemcsak határozottan nem nyilatkozhatom, de hozzávetőleges véleményt sem kockáztathatok. A jászkunberületi tanitói karnak csak legkisebb részét ismerem s csak a szerzendő tapasztalatok után ítélhetek képességeikről, jártasságukról és sikereikről* Szemeimben a jó tanitó az iskola legjobb felszerelése ; megelevenítheti s megszólaltathatja a néma tárgyakat, pótolhat sok hiányt. A hol a tanitó van, ott van az iskola, a szabad ég alatt, a mezőn, a pusztán, akárhol. Azért a tanítót az iskola legelső rendű tényezőjének tartom s a jó tanítót mindenek fölött becsülöm. De épen a fontosságból, melyeket neki tulajdonitok, foly, hogy a rosz tanítót, ha saját hibáía, hanyagsága, önzése miatt roaz, a legbünösebb embernek, — ha saját hibáján kivül az, az iskola szerencsétlenségének, mindenesetre valódi csapásnak, az iskola-, a község-, az emberi társaság valódi átkának, mert a jövő csirái elölőjének tartom. Azért a jó tanitók mindig számithatnak buzdításomra, támogatásomra, gyámolitásomra, tiszteletemre és barátságomra ; a gyöngék, de jóra igyekezők biztatásomra, tanácsaimra, útmutatásomra, tanitásbeli gyakorlati példaadásomra, s önképzésök eszközeinek megszerzésében tettleges közbenjárásomra. A hanyagok, rendetlenek, kötelességérzet nélküliek azonban ne várjanak tőlem egyebet : erélyes rendreutasitásnál s ha az nem használna, kötelességök teljesítésére való szorittatásuk sürgetését illető (felekezeti vagy iskolatanácsi) főhatóságaiknál. Természeti vagy más emberi gyarlóságok iránt elnéző szeretek s tudok lenni, erre hajt saját egyéni hajlamom s lelkületem, erre int emberi gyarlóságunk közös érzete s a keresztyéni kötelesség; de a bűnös konokság s rosz akarat iránt szigorra int a magasabb kötelesség : egy ember vétke miatt nem hagyni elpusztulni nemzedékeket. Ezeket most eleve, és itt, honnan a szó nyilvánosság közegei által kimegy s szétterjed, kimondani jónak, sőt szükségesnek tartottam, hogy tudják a tanitók s tudja meg a közvélemény : mit várhatnak tőlem e részben. Áttérek már az iskola külső igazgatására: iskolaszékek, községi és magasabb kormányzó testületek s hatóságok által. Az iskolaszék, legyen az községi vagy felekezeti, legelső hatósága az iskolának, legközvetlenebb érintkezésben van vele s mozgató, elevenítő, sőt teremtő erejétől rendkívül sok függ az iskolaügyben. Közvetlen támogatását a községi elöljáróságtól (itt városi tanácsok és képviselő testületektől) várja. Őszintén megvallom: szomorú tapasztalásaim vannak e részben ; a szomszédból hozom azokat, de sokkal elevenebbek még, mint sem engednék, hogy illúziókat csináljak ez uj körben is magamnak. Népünk minden rétegében sokkal nagyobb még a közöny az iskola s a közoktatás ügye iránt, mint az uton útfélen hangoztatott lelkes szavak s szép frázisok •után, a felületes vizsgáló gondolhatná. Az értelmiség, a miveltebbek restellenek foglalkozni vele, a kevésbbé mi veitek nem értik becsét, nem érzik szükségét. Tisztelet mindkét részen a kivételeknek; annál inkább tisztelet, mert bizony nagy kisebbségben vannak s azt mondanám ár ellen úsznak, ha a közönyt árhoz s nem inkább tespedő tóhoz lehetne hasonlítani. Az iskola, legtöbb helyt olyani mint a mesében a szegény hamupipőke, vagy mint az életben az örökbe fogadott árva, kinek minden lépten szemére vetik, mennyit megeszik, mennyibe kerül a ruházata, pedig szegény csak száraz dercepogácsáját rágcsálja s rongyosan és mezítláb ácsorog naphosszait. Ki gondol az iskolával ? A közélet nagy és kis szereplőit a magas politika foglalja el. Az elöljáróságok az .államadó behajtásával vesződnek. A nép embere dolga után lát. Kinek lehetne még az iskolára is gondja ? Ha kerítetlen, ha fűtetlen, ha felszereletlen, ha a tanitó rendesen nem kapja meg úgyis csekély fizetését, ha a szülőket gyermekeik iskolába járatására, sem iskolaszék, sem bíró nem kényszeríti, ha a lelkész, ki rendszerint az iskolaszék elnöke vagy netalán más buzgó egyes, ki ez ügy élére állt, bele fárad a küzdelembe, melyben támogatást senkitől sem nyert, ez annál több haragost szerzett magának, s ha végre a tanitó elkedvetlenedik a sikertelenségen, melyért őt okolják: ki tehet róla s ki gondol vele ? Vajha legyen e kép tulsetét, torz, s minden izében hazug ! Első leszek, a ki azt nyilván szememre vetem magamnak s bocsánatot kérek mindenkitől, a kit megsértettem. — De egyre, az iskola első feltételére, a gyermekek pontos iskoláztatására szoros gondom lesz. AZ iskolaszékektől követelem, hogy a mulasztók névsorát a tanitó által hetenkint beadassák magokhoz, megvizsgálják s az alapos okból igazolhatókat fölmentvén, a hibások közül, az első izbelieket megintsék, az ismételve előfordulókat pedig két hetenkint a községi hatóságnak megbüntetés végett átadják. Ettől pedig megvárom, hogy e büntetéseket azonnal, szigorúan, és részrehajlás nélkül végrehajtsák a törvény 4-ik §-sa rendelete s fokozatai szerint. Hogy ez eljárást ellenőrizhessem, a kerületi közgyűlés engedelmével, melynek kieszközlése végett a tisztelt iskolatanácshoz fordulok kérelemmel — fel fogom hivni a községi elöljáróságokat, hogy havonkint részletes jelentést tegyenek hozzám az iskolaszékek által bejelentett, vagy nem jelentett mulasztásokról, s az elöljáróság által végrehajtott büntetésekről. Ha az elöljáróság vagy ily jelentést tenni, vagy végrehajtási kötelességét elmulasztja: felsőbbjénél, a kerületi kapitánynál, az alkapitánynál, a kerületeknél emelek panaszt s vádat ellene. Ha az iskolaszék nem teljesiti kötelességét, a mulasztások nyilvántartása s bejelentésében : annak is van felsőbbje, a községi iskolaszéknek idáig, a felekezetinek a püspökig, érsekig. Ne mosolyogjon a tisztelt iskolatanács, hogy egyszerűnek látszó, tán kis baj ellen ily nagy fegyverzettel megyek. A baj csak az előtt kicsiny, a ki még nem nézett közelről szembe vele, a ki még nem ment birokra vele. Én megpróbáltam, de még eddig én vagyok a megvert fél, háromszor kerültem neki, mind háromszor föld-