Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-29 / 26. szám

Kolmár és Kiss Ádámon kivül mást nem ismerek el példányképül. Ezekben és igy látom én a lelkészi hivatást céljának megfelelve. Az én coJlegám elhallgatott. Valóban már kezdtem türelmemet vesziteni. Engedelmet kórt, ha e szorgos világban netán alkalmatlan volt, s ezzel távozott. — Bizony csak csodabogár vagy te, gondolám. Menj, haladj azon uton, ha neked ugy tetszik. En nem követlek, s hiszem egyebek sem. Nem azért végeztem ón 12 iskolát, hogy most újra kezdjem. A mit Jankó nem tanult meg, bizony nem fogja azt János megtanulni. Minden fecsegésóben egyetlen igazság volt, azt sem ő mondta, hanem Horátius: — „Beatus ille, qui procul negotiis, — — rura bobus exercet suis." Szentkúty Károly. Ghyczy Kálmán levele a komáromi politikai kör elnökéhez. Tisztelt Elnök Ur! A komáromi kath. politikai kör f. hó 9-én tartott közgyűlésének megbizásából tisztelt elnök ur s több társai által, a hozzám intézett, s kezemhez f. hó 14-én érkezett levélben arra szólittattam fel, hogy mielőbb tudassam azon nézeteket, melyeket a katholikus hitfelekezetet, mint ilyent érintő kérdésekben osztok s melyeket ez ügynek országgyűlési tárgyalásakor hozzájárulásommal érvényesiteni óhajtok. A képviselőjelölt az országgyűlésen követendő eljárásának iránya s elvei iránt, nézetem szerént, minden választójának tartozik, ha általa erre felhivatik, felvilágosítást adui; teljesítem a hozzám intézett felhívás folytán e kötelességet én is, s ezt annál nagyobb készséggel teszem, mert a felszólítás azon célból intéztetett hozzám, hogy választóim katholikus részének többsége választási szavazata iránt nyilatkozatom folytán véglegesen határozhasson. Azon észrevételekre, melyek az emiitett felszólítás elején politikai pártállásomra vonatkozólag foglaltatnak, fölöslegesnek tartom bővebben nyilatkozni, mert azok e felszólítás tulajdonképeni tárgyát ugy sem képezik, s politikai nézeteim az országgyűlésen s választóim élőit ismételve tett nyilatkozataimból különben is eléggé ismeretesek. Nehogy azonban hallgatásom félreértethessék, ez alkalommal is kijelentem, hogy én a balközép-pártnak melyhez tartozom, eddigi törekvéseit sem határozatlauoknak, sem terméketleneknek nem tartom, s meg levén győződve, hogy azon politikai nézetek, melyeket a legközelebb berekesztett országgyűlésről választóimnak tett jelenesemben kifejtettem, pártom elveivel megegyezők: pártváltoztatásnak sem szükségét nem látom, sem arra hajlamot nem érezek. A mi a hozzám intézett felszólításnak tulajdonképeni tárgyát illeti : különösen arra szólittattam fel, hogy a kath, autonomia, a népuevelési törvény, vagyis inkább, ha nem csalódom, a népiskolai közoktatás tárgyában alkotott törvény, a tetszvényjog s az egyházi s iskolai alapítványok kérdései felől nyilatkozzam. Mindezen kérdésekre nézve egész őszinteséggel, azon tiszteletnél fogva, melylyel választóim . véleménye iránt tartozom, indokolva, s azon férfias nyíltsággal fogom nézeteimet nyilvánítani, melynek ily alkalommali helyességét önök is le velőkben teljes méltánylattal emiitik fel. Azt hihetik sokan, hogy a kath. autonómiának ellensége vagyok : ez tévedés; én nem ellensége vagyok a kath. autonómiának, én azt azon értelemben, mely ez eszmének közönségesen tulajdoníttatik, azon értelemben, hogy általa a katholikus világi hivek a szó valódi és igaz értelmében sikeres befolyást gyakorolhassanak egyházi és közoktatási ügyeikre, egyszerűen lehetetlennek tartom. A kath. vallás elvei szerént miden egyházi hatalom, a tanítás, az oktatás tiszte az egyházi rendnek, első sorban a hierarchiának adatott át, a világi hivek az egyházi rendnek adott ezen hatalomkört elismerni, tisztelni tartoznak, végrehajtói lehetnek az egyházi hatalom megállapodásainak, s az ezek által megszabott körben és irányban több teendőket teljesíthetnek, de magukra az irányadó megállapodásokra befolyást nem gyakorolhatnak, s ennél többet világi híveinek a hierarchia, ha nem akar kilépni az egyetemes egyház kebeléből, a kath. vallás elvei szerént nem is engedhet; azon véleményben vagyok ennélfogva, hogy a kath. autonomia létesítésére irányzott törekvései a vallás világi híveinek hasonlók azok törekvéséhez, kik ugyanazon egy államban az absolut fejedelmi hatalmat az alkotmányossággal egyesithetőnek vélik. Ez azonban csupán egyéni nézetem, melyet csak azért említek fel, hogy okát adjam, hogy miért tartottam ecldig távol magamat a kath. autonomia ügyétől, s miért fogom magamat attól ezentúl is távol tartani : de megengedem, hogy egyéni nézetem lehet téves ; meglehet, hogy annak ellenére kielégítő, másokat legalább kielégítő kath. autonomiai szervezet lehetséges ; egyáltalában nem akarok tehát az imént fe'lhozottakban Ítéletet mondani azoknak törekvéseikről, kik a kath. autonomiát életbe léptetni kívánják, annak létesítését akadályozni nem akarom. Miként is tehetném ezt ? ímdőn a kath. autonomia szervezésére irányzott törekvés, kifolyása és tényleges elismerése is egyszersmind egy más magasztos elvnek, melyet teljes meggyőződéssel magaménak vallok. Ha a katholikus férfin követeli, és joggal követelheti, hogy szabadon gyakorolhassa vallását, hihesse annak tanait, tisztelhesse Istent hite és vallása szerént, és ennélfogva követelheti és joggal követelheti, hogy vallásának belügyei a kormány és törvényhozás beavatkozása nélkül autonom önállással kezeltessenek-, ezen jogot, ha nem akarja megtagadni a polgárok jogegyenlőségének nagy elvét, más vallásfeleke-