Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-29 / 26. szám

TizenfiförUJi- évfolyami.

26. sz.

Pest, Junius 29.1872. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. m ^ Szerkesztő- és Előfizetési <lij: * Hirdetések dija: Kiadó-hivatal: Helyben kázhozliordássals vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál Mária utcza io dik sz első" ' " félévre

4 flt

' e

§ész évre

8 frt

- Előfizethetni min- 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij ^ ' '' ' den kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 ki*. Előfizetési felhívás a PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" valamint melléklete a „PROTESTÁNS TUDOMÁNYOS SZEMLE" 1872. második f él év i folyamára. — Előfizetési dij: A két lapra együtt: Egész évre 10 frt. — Félévre 5 frt. — Negyedévre 2 frt. 50 kr. A főlapra külön: Egész évre 8 frt. — Félévre 4 frt. — Negyedévre 2 frt. A melléklapra külön: Egész évre 2 frt. — Félévre 1 frt. Az előfizetési pénzeket lapunk szerkesztői- és kiadóhivatalába kérjük beküldeni. • Pesten 1872, junius hóban. Ballagi Mór, felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. kezdtem tanulmányozgatni az önismeretet; hanem abba hagytam. Az ón collegám csodálatos ember. Nyomorult kis helyen van, conventiója alig tesz annyit, mint az enyémnek fele, mégis oly sok haszontalan újságot járat, hogy az egész tractus papját mind elláthatja vele. A múltkor, hogy azok a hosszas esőzések beálltak, semmit nem lehetvén odakint dolgozni, átmentem hozzá csupa unalomból, gondoltam, hogy majd legalább eltarokkozunk ; hanem a jámbor semmiféle kártyához nem ért. — Hát mit szokott collega ur csinálni, ha megunja magát. — Olvasgatok. — Abból bizony nem igen élünk meg. 26 Tükördarabok. „Ismerd meg magadat!" azt mondja valamelyik régi bölcs, hogy melyik, nem jut hirtelen eszembe, megnézhetném ugyan a pónzügyminister filozophiájában, de restellek keresgélni. Annyit könyvnélkül is tudok, hogy aligha nem görög volt; mert ez a nemzet kezdte magát legelébb ismerni. Eddig csak tükörből ismertem magamat, vasárnap reggelenkint, t. i. midőn már a vén Dániel beharangozott, be szoktam tekinteni a tükörbe, hogy borzas hajamat elsimitsam. Azzal a másik önismerettel, mit valamelyik apostol belső embernek nevez, nem igen törődtem. Egyetlenegyszer, midőn némely lapokat szomszéd collegám rám octroyált,