Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-22 / 25. szám

turkáló moslékos disznó, lelki tatár, keress valami helyesebb mentséget." Általában véve egymás nevetségessé tételére semmitől sem riadnak vissza. Sáinbár fölállítja a tételt, hogy Matkó tolvaj, és igy argumentál tovább: minden tolvaj kerékbe való, de Vásárhelyi Matkó tolvaj, ergo ? — Ismét másutt: „hazugságokkal potrohositja hazug könyvecskéjét, és csaknem százszor azon egy büdös bakját nyúzza." — Szójátékot is örömest farag, csakhogy nevetség tárgyává tegye a prédikátort: Domine Matkó=kuk magdó ! stb.s De Matkó sem marad adós. Ezekre mint amelyek épen tulvittségüknél fogva, az egész iratnak élit megtomp tolták, durván, de nyugodtan felel: „Habét spiritum impudeutiae, és igen temérdek a pofájájáu a bör, talám ugyan disznóbőr." Neki is célja, a csakugyan sokheht otromba s ügyetlen Sámbárt tanaival együtt nevetségessé tenni. S e feladatát ügyesen oldja meg ; ezért mondja a páternak : Miért r ondod te, mikor búzád asztagban, cipóid asztalodon vaunak, panem 110 trum quotidianum da nobis hodie?" Nem egyszer közmondásokat alakit át, vagy épen kohol a barátra. Ilyen pl. hogy a „szamárt kötélnél fogvn, a barátot nyelvénél fogva kötik meg." De elég is lenz ebből ennyi. Ideje hogy átmenjek a Bányász Csákányban előforduló valóban szellemdus két kuriózumra. Az egyik (Petr. Rudolph. Tossinian ; Hist Seraph. relig. Lib. 2 referente) Franciscus Sampon, Generális Fratrum Franciscanorum igy nyilatkozott a ka tholikusokról: Fratres (inquit) m«ú dilectissimi, a primordio nostrae religionis floruit CONSCIENTIA, sed paulatim sublabente decore, ablata est prima syllaba (CON) et remansit SCIENTIA: Nunc vero nostris culpis exigentibus ablata iterum prima syllaba (SCI) remansimus pura ENTIA et stipites et statuae. (145. lap.) A másik ily kuriózum hexameterben van irva ; a 32. lapon található: Oppositio inter Christum et Papam, hoc est Antichristum, CHRISTUS PAPA Christus regna fugit ; Sed vi Papa subjugat Urbes, Spinosam Christus ; Triplicem gerit ille coronam. Abluit ille pedes ; Reges his oscula praebent. Vectigal solvit ; Sed Clerum hic eximit omnem. Pavit oves Christus; Luxum hic sectatur inertem. Pauper erat Christus ; Petit hic regna omnia mundi Bajulat ille crucem : Hic servis portatur avaris. Spernit opes Cüristus; Auri hic ardore tabescit. Vendentes pepulit templo ; Quos suscipit iste. Pace venit Christus ; Venit hic radiantibus armis. Christus mansvetus venit: Yenit ille Superbus. Quas leges dedit hic : Praesul dinsolvit iniquus Q

,tc. A protestáns és katholicus vallási türelmetlenségnek még egy ily példáját akarom e lap szives olvasóinak bemutatni, Matkóénál egy századdal később Íratott ez, hozzánk is egy századra esik e Mária Teréziakori maradvány, melyet bizonyára buzgó kath. irt. Tudtommal kiadatlan; én egy apám által Erdélyből hozott kézirati gyűjtemény 478. 479. lapjairól közlöm szószerint. Az eretnek (értve alatta a protestánsokat) kezdi : Haereticorum. Felhozta már Isten magyarok csillagát, Aki megrontotta Róma biradolmát*) Kezünkbe is adta a pápisták haját, Heába kiáltják ezután Máriát. Responsum ad Haereticos. Régen tör a bika küzködő társára, Egy darab hantot vett már tompa szarvára, A földet is hányja, de maga hátára, Holott nótát bömböl, de maga sirjára. Régen bőg Luther és Kalvinus Rómára, De talált a bika kemény oroszlányra, Aki alig mordult dühös Atillára, Már szegény billeget ütött homlokára. Te is aki fecsegsz a Szűz Máriára, Hogy mérsz megmozdulni Szent István kargyára, Ki tett helytartónak a szent koronára ? Jól meglásd, hogy ne juss szent fia markára! A mai kor elfordul ily polémiáktól, ily argumentálásoktól, ily kritikától. Mert tudja mindenki, hogy ily formán értékét, erejét veszti polémia, argumentum és kritika egyaránt. Ily alapon a kritika nem épit, nem mutat irányt, csak sujt, sőt gyaláz ; ily módon gyümölcsöző sohasem, egyedül csak káros lehet, ha csak csapásait érzik s nem egyszersmind áldásait is. Ballagi Aladár. Külföldi egyház és iskola. A németországi tanitók XX. nagygyűlése. Egyházunk nagylelkű határozota s tettleges pártfogása folytán részt vettünk a némethoni tanitók f. év május 20—24-ig Hamburgban tartott XX. nagygyűlésén. A kiszabott idő rövidsége miatt, gondolatsebe,-seggel repültük át a 150 mértföldet meghaladó utat, s leginkább azért, hogy drága időnket a hely szinén annál hosszabb ideig felhasználhassuk célunk elérésére. Engedje meg azért t. szerkesztő ur, hogy becses lapjában pár sorokban közölhessem azon tekintélyes gyűlés rövid vázlatát. A vadregényes oderbergi vasútvonalon át, hol út közben szepesolaszii s iglói kollegák csatlakoztak hozzánk, egy húzómban egész Berlinig utaztunk. Rövid kipihenés után *) NB. Régiségek közlésénél csak a régi hangoztatást hagyjuk meg, az orthographiát a maihoz idomítjuk. Pl. itt birodalom nagy B-vel volt irva (s régebben általában főnevek nagy része), ezt azonban szükségtelen igy közölni ; mert vele a tudomány mit sem nyer; de hogy e szót hajdan biradolomnak ejtették, már a nyelvfejlés és nyelvtörténethez érdekes adalékot nyújtván, a változatlan közlést mindenesetre megérdemli. B. A. 50*