Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-15 / 24. szám

látjuk utasítva lenni, hogy a vallási dolgokban a vélemények szabadságái ak semminemű korlátot ne vessünk. Révész urék ellenben az emiitett tapasztalatokra mit sem hajtva a korlátokat, melyeket a reformatiói korban a viszonyok kényszerűsége igazolt, ma is fentartandóknak állítják s ennélfogva mindaz az egyházból kirekesztendő, ki a 16-ik század confessióitól eltérő nézetet vall ós nyilvánít. S mind ezek után még csodálkozik Révész ur, ha ón őt mostani gondolkozása és cselekvése mellett i eaetionariusnak mondanám. Ugyan mi másban állott valaha a reactionariusoknak működése, mint abban, hogy a haladási tényeket az alapelvtől való mind meg annyi elpártolási mozzanatoknak mondják, épen ugy, mint Révész ur velünk tesz. — A reforinatió idejebeli reactionariusok az akkori haladókat nevezték hitetleneknek és nincs az az istentelenség, a mit Luther és Kálvinra nem kentek volna, most meg önök a mai haladókat részesitik ugyanazon megtiszteltetésben. Sokat mondhatnók móg Révész urnák egyéb nagy pathossal ejtett piszkolódásaira, melyekkel tetteimet legyalázni, utálat ós megvetés tárgyaivá tenni törekszik. De mi haszna folytatnám a feleselést oly téren, hol a legyőzött veszt anólkül, hogy a győző valamit nyerne, ha csak leggyarlóbb indulatának kielégítését nyereménynek nem veszi. Ha Révész ur a személyemről adott jellemrajzban rajtam egy hajszálnyi jóravalóságot sem hágy, ezzel aligha magát nem bélyegezte meg jobban, mint engem. Csak a neki hevült vak indulat hitetheti el magával, hogy sikerülni fog neki több évtizeden keresztül folytatott közhasznú munkásságot oly beszédekkel tönkre tenni, melyeknek minden szavából a vad gyűlölet kirí. Azok, kik irataimból éveken keresztül ismereteiket gazdagodni, érzelmeiket nemesedni, látkörüket szólesbedni tapasztalták, nem gondolom, hogy Révész ur szavára magokkal elhitessék, hogy mindaz, amit éveken keresztül tapasztaltak, merő csalódás volt. S ebbe bizva, egész nyugalommal a közönség kezébe teszem le ügyemet azon rövid megjegyzéssel, hogy Dickens valahol a tengeri szüzeket ugy irja le, hogy azok oly lények, melyeken mindaz hal, ami nem asszony ; ón meg Révész urnák ellenem irt cikkeit röviden ugy definiálhatnám legtalálóbban, hogy azokban mindaz valótlan ráfogás, ami nem önistenités. Ballagi Mór. Egyházi szőrszálliasogatások. Az egyházi téren jönnek elé oly kérdések, melyekre nézve bizonyos megállapodás s egyöntetűség nem levén, valahány ház, annyi szokás. Nem árt az ily kérdéseket szellőztetni. 1. Megesik, hogy egyik vagy másik lelkésztárs átír hozzánk, hogy szíveskedjünk N. N. családi értesítőjének hiányzó s a vezetésünk alatti anyakönyvben föltalálható némely adatait neki megküldeni. Kérdés: kiváuhatja-e a collega ur ezt, csak ugy per barátság ? 2. Ha a helybeli férfi vidékről nősül, csak az eskető fél jegyezze-e anyakönyvbe a házasságot, vagy a vőlegény lelkésze is ? — A statistikai adatok correctsége követeli, hogy csak egy helyen történjék a bejegyzés ; de több körülmény mind a két helyen leendő beírást sürgeti. 3. Melyik bir ránk kötelező erővel az ubi sponsa, ibi' copula-e, vagy az 1868-iki 53 t.-c. 11 §-a ? 4. Miután elég példa van a vasárnapi esketésre: kérdés, hogy helyes és megengedhető-e ez ? 5. Köznap, r. kath. ünnepen hirdetni helyes-e? 6. Atyafiság vagy sógorság alól a házasuló felek fölmentetvén : kell-e még azért hirdetni, vagy a nélkül is megeskethetők ? A gyakorlatban mind a kettőre elég példa van, t. i. arra is, hogy az ily fölmentvénynyel biró párokat némelyek minden további hirdetés nélkül összeadják, állítván, hogy a hirdetés ugy sem egyébre, mint az ily fölmenthető akadályok kiderítésére szolgálván s épen az alól a felek fölmentetvén: az ujabb 3 hetet elrabló hirdetés felesleges; viszont az ellenkezőre is, t. i., hogy a vérségi akadály alól felmentő levél mellett is hirdeti a lelkész az okon, mert az atyafiság alóli felmentés, nem egyszersmind hirdetés alóli dispensatió. 7. Az 1868. 40 t.-c. 44. §. értelmében: „A ki az ujoncállitási bizottság által mindenkorra alkalmatlannak nem találtatott, vagy a harmadik korosztályban föl nem mentetett; valameddig a 3-ik korosztályból ki nem lépett, meg nem nősülhet." Kérdés hát: az 1850-ben született ifjú nősülhet-e 1872-ben ? E kérdésre is némelyek igen, mások n e m-mel válaszolnak. Amazok igy okoskodnak : 1872-ben első korosztályú az, ki 1852-ben született s harmadik, ki 1850-ben ; tehát mihelyt az újoncozás 1872-ben megtörtént körülbelől március utolja felé, már tul van a 3-ik korosztályon s már akkor nősülhet. Emezek pedig igy argumentálnak : a korosztályokat s magát a nősülhetési tilalmat nem a tényleges ujoncozásnak napjáig, hanem a polgári év teljes befejezéseig kell számítani, minélfogva az 1850-diki szülött 1872-iki márciusban tul van ugyan a visitátión, de az éven csak december 31-dikén lesz tul s igy csak januar 1-ső napján, de 1873-ban, nősülhet, más szavakkal, csak a 23-ik évben levők nősülhetnek engedély nélkül, az évet természetesen nem az illető születése napjától, hanem évétől számítván.