Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-08 / 23. szám

meg ne értené az előadásra vonatkozó kifejezéseket, pl : halkan, busau, élénken stb., s igy a kántorok és orgo­nisták, kik az énekszöveg vagy dallam szellemével össze nem férhető módon énekelnek vagy használják az orgona változatait, a nép által ellenőrizve s viszont a nép ezek által az előadásra könnyen utalhatók volnának. Ismerjük népünket, hogy neki az énekeskönyv mindene, tiszta kegyeletből is inkább hiven követi mind azt, mi benne foglaltatik, mintsem annak szentségéből legkisebb részt is elvonjon. Ily jó köuyv az ujabb időkből Zweibrücken-ben jelent meg: Evang. ProtestautischesGe­sangbuch f ü r Kire he und Haus. Ritter. 1859. Csuda-e tehát, hogy hazánkbau az egyházi éneklés az azt elősegítő eszközök hiánya mellett a jelen, különben is kissé vallás-közönyös korban, sülyedtebb állapotban van, mint az a reformátio behozatalának buzgó, de az egyházi éneklést illetőleg kezdeményező korszakában volt. Ezen állí­tásomra vonatkozólag elég lesz, ha mi is kérdjük Natorp­pal: „Hol találunk énekvezéreket, kik az éneklést tudomá­nyos értelemben vezetni s orgonistákat, kik jó, valódi becsű zenével kisérni s ez által emelni képesek" ? Kik voltak eddig (és vannak jelenleg is) vidéki falusi tanítóink ? Minő készültséggel vállalták el énekvezéri s orgonistái hi­vatalaikat. Az egyházi dallamokat a néptől rosz énekmo­dorukkal együtt sajátiták el s igy taniták öntudatlanul még nagyobb elferdítésekkel az uj nemzedéket. Egy fiatal segéd­tanító elsajátitá mestere modorát, énekelt és orgonált, mint szokás mondani a tótban, po rechtorski (rektorosan) s igy ment ez nemzedékről nemzedekre, minek következménye természetesen az lőn, hogy a jelen időkig az egyházi ének­lésben a lehető legnagyobb zavar, egyenetlenség, ferdítések legnagyobb mértéke fejlődött ki. A jelenkor ugyan már képezdékből várja tanítóit, de nem várhatja onnan ének vezéreit vagy orgonistáit. A mostani rendszer a zene gyakorlati részéből nem tételez fel a képezdébe belépőtől semmit. A növendék belép az intézetbe, állván a zenében ép oly állás­ponton. mint azon hat éves gyermek az ismeretekben, ki legelőször vezettetik fel az iskolába. Három évi tanfolyam elteltével a képezdész aránylagos viszonyban áll a zenébeu azon három éves tanonc ismereteivel s igy valamint ama tanonc nem lehet képzett tanitó, ugy azon ké­ptzdész sem lehet tiirhetőleg is képzett énekvezér vagy orgonista. Pedig az egyházi zene s énekügy érdeké­ben, ha istentiszteletünk módja iránt nem akarunk egészen közönyösek lenni, okvetetlen kell valamit tennünk. A jelen­legi körülmények közt a képezdébe belépétől a gyakor­lati zenéből némi előkészültséget már azért sem lehet föl­tételezni, mert ez által szándékosan nehezítenénk a bejutha­tást. Tudjuk jól, hogy többnyire szegény sorsú szülőkgyer­mekei szánják magokat a tanitói pályára, kik a föltételezhető előkészültséget a zenéből már állásuknál fogva magán uton nem nyerhetik. Itt tehát gondoskodni kellene Né­metország példájára a tanitó képezdékhez elő­készítő tanfolyam (praeparandia) fel­áll itásáról, melybe a kisebb korúak egy vagy két évig, a reálismeretekben, de különösen az ének ós zenében taníttatnának;*) mert csak igy nyerhetnénk nemcsak kép­zett tanítókat, hanem az egyházi zene s éneklés emelésére biztos tényezőket, kik legilletékesebb harcosai s őrei len­nének mindig az ügynek. Meglehet, hogy az ügy iránti érdekeltségemnél fogva talán kissé hosszadalmas voltam; de igyekeztem hiányainkat feltárni s az elhanyagolt ügy felkarolására csekély néze­tem szerinti eszközöket s módokat ajánlani. Célom már akkor is elértnek fogom tekinteni, ha sikerült mások figyelmét is ez ügyre vonnom s igy közvetve esperességi- s kerületi gyűléseink által az egyetemes gyűlés is ezen protestáns éle­tünkre nagy hatással biró énekügyre figyelmét kiter­jeszti s ez ügyet tanácskormány tárgyául kitűzi. * Tehát mutassuk meg e téren is, hogy mi valódi protestánsok, a haladás emberei vagyunk. Nagy Lajos, a nyíregyházi ev. egyház orgonistája s énekvezére. ISKOLAÜGY. Hód-Mező-Vásárhelyi ref. elemi iskolaügy. A hódmezővásárhelyi ref. egyház kitűnő buzgalmat fejt ki népiskolái újjászervezésének érdekében, amelyért ugy a hazai népnevelésügy barátai, mint különösen a város részéről legmelegebb elismerést érdemel. Köze-*' lébb is a tanügyi szűkebb bizottság egy javaslatot dolgo­zott ki a ref. elemi iskolák kiegészítésére vonatkozólag. Midőn mi e javaslatot a jelesül szerkesztett „Hód-Mező-Vásárhely" után közölnők, ajánljuk egyszersmind népesebb és jobb módú városainknak figyelmébe mint olyan javas­latot, melynek foganatosítása által kétség kivül egy egész vidék népnevelési ügye óriási lendületet nyerend. Az elaborátum, néhány helyi érdekű pont kihagyá­sával, igy hangzik : „Azon kérdésre, hogy mikép lehetne elemi iskolai tanügyünket mostani helyezetéből kiemelni, s az 1868. évi 38. t.-cikkel öszhangzásba hozva, a felsőbb hatósá­gok követeléseinek és a kor kívánalmainak megfelelőleg rendezni : nem lehet mis választ adni, mint hogy : „ugy, hogy haannyi és olyan iskolá­katállitunk, a menny itésam'inőketatör­véuy és a szükség tőlünk kíván, s egy­szersmind oda törekszünk, hogyatanköt e­lesek a törvényben megirt egész időn át iskolában maradjanak." A városbeli 7—11 évesek, kik a mindennapi elemi iskolába tartoznak járni, összesen 2940-en vannak, kiknek *) Itt működhetnének kitüntetés képen az ügyesebb harmad éves képezdészek, természetesen a tanárok felügyelete alatt. Ez intézmény­nek még azon előnye is volna, hogy a képezde nem kénytelenittet­nék a már gymnasiumokban megromlott ifjakat kebelébe fogadni s jobban megválaszthatná növendékeit, mint ez jelenleg történik N. L.

Next

/
Thumbnails
Contents