Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-08 / 23. szám

tapasztalhatni ; véleményeket nyilvánítanak, melyeket magok sem hisznek, csak azért, hogy sötét századok adta hatalmukat és előjogaikat a sötétség megörökítése által magoknak biztosítsák. — Hogy azzal a társadalmat feldúlják, hogy az egymás segélésóre hivatott embertársakat egymás marcangolására izgatják, erre semmi gondjuk; fődolog előttük az, hogy ők céljukat elérjék. Előttem fekszik egy 1871. Bécsben megjelent tankönyv, melynek cime : „Geschichte der katholischen Kirche für Ober-Gymuasien und Ober-Realschulen von Dr. A. Wappler, geistlicher Rath und Professor der Theologie an der k. k. Universitat zu Wien", melyben többek közt a protestantizmusról a következők olvashatók : „ 1. A protestantizmus a szellemi cultur á n a k mély s ü 1 y e d ó s ó t eredményezte: a) a tudomány fejlődésére a legnagyobb mértékben gátló hatással volt, amennyiben minden bölcsészeti ismeret teljes enyészetét, a tudományok általános lenézését és elhanyagolását vonta maga után; b) a művészetre, de különösen a festészetre, valamint a kölíiószet fejlődésére akadályozólag hatott. A katholicus hittel a középkor egész dicső költészete is elvettetett, fólreismertetett, s végre egészen el lőn felejtve." „2. A protestantizmus az erkölcsiség mély sülyedésót eredményezte ós a korábbi jótékonyság helyébe a hideg kapzsiság s a szegények könyörületlen elnyomása lépett." „3. A protestantizmus a lelkiismereti kényszert ós a türelmetlenséget eredményezte" és „4. a polgári szabadságot mindenütt megsemmisítette, s a politikai rabszolgaságot, az ab s o 1 utismustóa minden a utonom jog megsemmisítését vonta inaga után, mig nem századokig tartó elvi zsarnokság után a forradalom ezen absolutizmusnak véget vetett." Képzelhető-e a tónyek tanúságának s a históriai igazságnak szemtelenebb arculcsapása, mint e minden bizonyitók nélküli vádaskodás, melylyel itt az ultramontanismus maga bűneit minden tétova nélkül ellenfelére fogja ? Hogyan, a protestantizmus ölte volna el a tudományt, az a protestantizmus, mely valamint létrejöttét köztudomásilag a tudományos szellem óbredósónek köszönhette, ugy haladó fejlődésében is a tudománynak mindig leghatalmasabb előmozdítója volt. Avagy nem a protestáns Angolhon s a protestáns Németország hazái ugy az exact mint a speculativ tudományoknak mai nap is ? De eltekintve a tényektől, elméletileg is mi kép akarja okos emberrel elhitetni, hogy egy rendszer, mely változhatlan tradition alapulva megállapított tanától eltérő minden nézet nyilvánítását büntetésre méltó istentelenségnek bélyegzi, inkább kedvezett volna a tudomány fejlődésének, mint a protestantizmus, mely mint ujitás mindenestül a szabad kutató szellem szülemónye ? — Wappler szerint a protestantizmus az erkölcsiségnek is mély sülyedósét eredményezte, pedig szemünk előtt álló tény, hogy mai nap épen protestáns országok azok, melyek közértelmisóg ós puritán erkölcsök alapján soha nem létezett nagyságra ós virágzásra jutottak. — Hát ahoz mit mondjunk, hogy Wappler ur szerint a protestantizmus a lelkiismereti kényszert és türelmetlenséget terjesztette ós a despotiának volt ápolgató ja ? Megengedem, hogy az ó-egyházból átöröklött prot. confessionalismus a hatalommal szövetkezve nem ritkán szégyenletes türelmetlensógi tényekre vetemedett, hogy a 39 hitcikk bilincseibe vert angol protestantizmus csakúgy hóhórolta a szegény írek lelkiismeretét, mint a katholicus spanyol a németalföldiekét. Azonban mégis nagy a különbség a kettő között; mert míg az ultramontán egyház amaz iszonyatosságokat a vallásból folyó szent kötelességnek állítja, s még legújabban is a pápa az u. n. hitetlenek üldözésére a vallási szentesítést adta : addig a léteivót felismert protestáns egyház világszerte a lelkiismeret- ós vallásszabadság mellett nyilatkozott és a humanitas elveit proclamálta. Wappler erre vonatkozólag is cynicus nyíltsággal igy ír: „a szigorú eljárás (vagyonelkobzás, élethossziglan tartó börtön ós máglyahalál) annál jogosultabbnak tűnik fel, ininól bizonyosabb, hogy a szakadárok nemcsak az egyház egyes tanait, hanem az egósz keresztyónséget elvetik, s alapelveket állítanak fel, amelyek minden erkölcsiséget megsemmisítenek s minden társadalmi viszonyt felforgatnak." „Ha egyes inquisitor emberi szenvedélyből tűlszigorun látott a munkához, ezért az egyházat nem lehet felelősségre vonni. Az egyház soha sem akart valakit halálra ítélni pusztán eretnekségért; ha a halálbüntetés végrehajtását az eretnekeknél nem kár-