Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-18 / 20. szám

lett 1392 (két mázsa sulyu) kérvény érkezett be, mig ellenök csak 55. A bizottságban ezen kérvények elintézésére vonatkozólag három inditvány tétetett, melyek közül dr. Gneisté fogadtatott el 24 szóval 4 ellenében, i^zen indítvány értelmében a kérvények a birodalmi kancellárhoz tétetnek át azon fölhívás mellett, miszerint a kancellár, ezen kérvények tartalmából kiindulva, juttassa tudomására a német szövetséges kormányoknak, mily nagymérvű elterjedésre tett szert a jezsuitarend a szabad egyes ülés korlátai közt a német birodalom területén; az inditvány értelmében fölhivatik továbbá a birodalmi kancellár, miszerint birja rá a szövetséges kormányokat, hogy a vallási rendek megalapítására nézve közös elveket állítsanak föl, s a birodalmi kormány által, ha lehet, még a jelenlegi ülésszak alatt törvényjavaslatot terjesztessen a birodalmi gyűlés elé, mely javaslat büntetéssel fenyegesse a jezsuitarend vagy az ezzel rokon egyesületnek az ilíetö országos kormányok beleegyezése nélküli behozatalát. Dr. Gneist indítványának támogatására hosszú, történelmi fejtegetésekbe mélyedő beszédet tartott a jezsuitarend jelentősége fölött s megjegyezte, miszerint téves fölfogás volna a jezsuitarendet magánjellegű egyesületnek tekinteni, s azt az egyesületi ügy átalános szabályai szerint Ítélni meg. E rend három százados történelme megmutatja, hogy a jezsuitarend a harcoló egyházat képviseli. A véres vallási háborúk története, a dynastiák, legújabban a Bourbon-dynastia megbuktatása a jezsuitarend tevékenységével a legszorosabb összeköttetésben van. E rend működése megmutatja, hogy a jezsuiták szervezetének föladata : az egyháznak egyenes befolyást szerezni az államra, oly cél, melyet e rend minden eszközzel, s különösen roppant pénzzel törekedett és törekszik elérni. Bajor-, Szászországbar, Würtembergben és Badenben ez okból már betiltatott a jezsuitarend, ennek dacára azonban mégis kiterjesztette hálózatát Németországra, s provinciájává tette azt, mely fölött teljhatalommal uralkodik. Poroszország e rend bebocsátása által azon tapasztalást szerezte, hogy rövid idő alatt 826 jezsuita-ház alakult 6000 taggal és 1500 újonccal, s hogy ezen rend terjedésével egyenes arányban burjánzott föl Poroszországban ép ugy, mint Németországban a vallásfelekezeti békétlenség. Poroszországnak tehát önfentartása érdekében, s egész Németország állapotára való tekintet miatt a többi kormányok álláspontját kell elfoglalnia, hogy a birodalom békéje föntartassék, s hogy tisztelet szereztessék az állam tekintélyének, melyet a jezsuitarend szent álca alatt, oly mélyen kigúnyol. * Orosz oktatásügyi statisztika. Az „oktatásügyi minisztérium közlönyé "-ben a miniszter hivatalos jelentést tesz az 1870-dik évről. E jelentés szerint az orosz egyetemeken 1870-ben 242 rendes-, 74 reiidbivüli tanár, 113 docens és 32 tanitó működött; a tanulók száma pedig 7275 volt. A gymnáziumok száma 119, a progymnáziumoké 20, s a tanulóké 37,321 volt; a kurzust bevégezte 1690 tanuló. A 151 felső-leányiskolában 14,631 leány nyert képeztetést. A minisztérium kormányzata alatt álló magántaniutézetek száma 1161-et tett ki, s ezekben 42,419-en nyertek oktatást. * A strassburgi egyetemen az előadások máj. 6-kán megkezdettek. A tanulók száma igen csekély, eddigelé mindössze 200-an vannak immatrikulálva. Jellemző, hogy a theologiai fakultáson, melynek hallgatói eddig nagyobbrészt elzásziak voltak, most egyetlen egy német tanuló sincs beirva. KÜLÖNFÉLÉK. * Kérelem. B. e. Szikszai G-yörgy „Közönséges lelki áldozatok" cimü templomi használatra irott müvének a harmadik és negyedik szakaszát két-két példányban birom, az első szakaszt azonban, a melyben a közöns. pred. és katech. imák vannak, sehogy sem birtam mindezideig megszerezni. Ha tehát e nyilvános kérelmem folytán, szerencsés lehetnék olyan tiszttársat találni, a kinek a kérdéses szakasz netalán két példányban volna meg : ezek egyikét, akár a fentebb emiitett szakaszokért (ezek az ünnepi és rendkívüli esetekre szóló imák) cserébe, akár pedig készpénzért a legnagyobb örömmel által venném. Gyoma, 1872, május 11. Garzó Gyula, a gyomai ref. egyh. egyik lelkésze. * Köszönetnyilvánítás. A gyomai ref. kolosszális templom főajtajával a város alatt folyó egyesült Körözsre néz, s igy a gyülekezet folytonosan ki van téve az északról jövő veszélyes szél, illetőleg léghuzamnak, és pedig oly nagy mértékben, hogy nem ritka eset, midőn az ajtóknak utóéneklés alatti felnyitásakor, valóságos porfelleg is rohan keresztül a templomon. E bajon segítendő, a hívek között egy aláírási ivet akartam útnak indítani, ugy gondolván, hogy a szükséges összeg előállítására nézve, ez leend a legrövidebb és legbiztosabb ut E számításomban azonban szörnyen megcsalódtam, miután egyházunk egyik köztiszteletben álló presbytere S z ,e n d r e i G e r z s o n, oly hatalmas ellenérvvel döntötte meg tervemet, a melynek ellenében mitsem tudtam egyebet tenni, minthogy a szélfogóra*) általa ajánlott és adott százforintos bankót, miut az ő vallásos lelkéuek önkénytes szép adományát, egyházunk javára a legnagyobb köszönettel elfogadtam. Quid multa? A jó isten áldja és tartsa meg állandó boldogságban a kegyes adakozó^, s cselekedje az ő szentlelke által, hogy mások is látván ajó cselekedetét, hasonlóképen dicsőítsék a menynyei atyát. Gyoma, 1872, május 11. Garzó Gyula, a gyomai ref. egyh. egyik lelkésze. *) Megjegyzem, hogy az oldalajtókon már rég ido óta vannak szélfogók, az egyiket néh. Debreceni András, városunk vol érdemes és buzgó főbírája, a másikat pedig maga az egyház készit tette. Gr. Gry.