Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-18 / 20. szám

kalmazását, mint hasznos reformot, s mint oly faktort, mely az egyházi téren is — a hit és erkölcs e nagy világában — a szellem emaneipá'ásának útját egyengeti. Vagy talán azt hiszi valaki, hogy a hit tárgyai kevésbé lesznek tiszteletreméltók a tiszta ész világánál felmutatva ? Igen nagy csalódásban ringatja magát, ki ekként gondolkozik. Bámuljuk a teremtettség roppant alkotmányának szervezetét; de ha csak szemeinkkel nézzük a nagy kék égboltozatot s füleinkkel halljuk a fellegek vihardörgésót, a nélkül, hogy a természetben feltűnő jelenségek okait, következményeit órtenők s felfogni bírnánk : képesek vagyunk-e az összvilágszervezet való di fenségét, magasztosságát igazi nagyságában gondolatunkban felfogni ? ? . . Halljuk a zenét ? De mit ér, ha a hangáradat beszédét megérteni nem bírjuk ? Képes-e egy ismeretlen nyelven elmondott bármily jeles világrenditő szónoki beszéd bennünket gyönyörködtetni s meggyőződésre birni ? Igaz, hogy a tudat többé már nem hit, vagyis a hol tudat szerepel, ott hitre semmi szükség sincs; de nem szükséges dolog-e, hogy a mennyire értelmünk a gondolatok világában felemelkedni bir: addig teljes erejével igyekezzék felhatolni , s ne helyezze magát addig a hit kényelmes párnájára, mig az ész kombinációi folytán meggyőző rezultátumokra nem tehet szert ? ! Csak a hol az okok és következmények láncolata már megszakad, a hol többé az értelem a tudatnak biztos talajt nem talál, ott van szükség arra, hogy a hit szárnyaira keljünk s feljebb emelkedjünk a sasnál a szellemvilág regióiban, hogy kereisük a minden okok végokát! Nem akarok hosszasabban időzni e tárgynál, mely a tiszta racionalizmus egyetlen kiinduló pontja levén, már minden gondolkodó ész előtt eléggé ismeretes. Áttérek tehát az egyházi beszédek egyenkénti rövid ismertetésére? nem mulasztván el azok szépségeit vagy hibáit felmutatni. Jelen I. füzet összesen 21 egyházi és szertartási beszédet foglal magában , nagyrészt közönséges alkalmakra. I. Beköszöntő beszéd. Alapige : 1. Tim. IV. 16. Micsoda föltételektől függ a lelkészi működés eredménye? Felelet: 1. az önmagára való felvigyázat és 2. a tanfelügyelettől. Szépen kidolgozott egyházi beszéd, ragyogó irálylyal, mely szerzőnek igazi lelkesültségét tükrözi vissza tárgya iránt. De épen talán e túlságos lelkesiiltsége oka annak, hogy a lelkészi hivatal teendőinek egyik legfontosabb ágát, az erkölcsiségre való felügyelet kötelezettségét, melytől működése eredménye szintén nem kis mértékben függ, a felosztásból kihagyta. Azonban nagy igazsága volna, ha mentségül fel akarná hozni, hogy az egyházi beszéd Írásánál egyik főkellék a szöveghez való ragaszkodás ; s valóban, ha a szöveg volna csupán az egyházi beszéd fölé irva, a felosztás ellen semmit sem lehetne felhozni; mert az valóban szöveghű; de ha a beszéd fölé is kiirt főthémát veszszük figyelembe, akkor, véleményünk szerint, csak ugy lehetendett a tárgyalás, ha az emiitett felosztási rész sem mellőztetik. Különben is igen háládatos tárgya lett volna szerző ur szép irályának. II., III., IY. Homiliák közönséges alkalmakra. Az elsőben igen helyesen igazítja ki a szívtelen biró képében (Luk. XVIII. 1—8.) rejleni vélt kegyelmes atya képét, ki nem azért „állt boszut" választottaiért, mert „a nyomor bántja őt" ; hanem, mert ő a világ örök gondolásában és szeretetében találja örömét. A II. számú homilia végén van egy rövid passzus, mely szerző álláspontjával sehogysem egyeztethető össze, feltéve, hogy az tisztán racionális: midőn ott e kifejezést olvassuk: „ha az embernek fia eljövend". Egyéni dogmatikájának öszhangzatában diszharmonikus hang gyanánt szerepel e rövid kifejezés. III. sz. Alapige : Luk. V. 1—6. „Mi az oka, hogy munkánknak nincs meg mindig kivánt sükere ?" Tanuságteljes erkölcsi irányú homilia, melynei méltó társa a IV. számú Ján. III. 1—12. Nikodémasoak, ezen érdekes elbeszélések s okoskodásokra igen alkalmas egyénnek élete, „mint azon emberek bibliai jellemképe, kik az igazságot csak félig s áldozatok nélkül akarnák." Mindkettőből szerzőnek eszmegazdagsága , meggyőző következetessége tündöklik, melyek szép alakban való előadásuk által nagy mertékben képesek bennünket gyönyörködtetni. V. sz. Közönséges egyházi beszéd. Luk. IX. 57—60. Jézus követésének akadályai. Felosztás : 1. a kényelemszeretet, 2. a hamis kötelességérzet. Kimerítő divízió és szöveghű, szép, bár kissé hosszú tárgyalással. VI. sz. Első egyházi beszéd e füzetben, mely nem Jézus életének valamely kisebb mozzanatából van levezetve s nem Jézus beszédének és a szentirók előadásának kritikai magyarázatával van kezdve; minek oka az, hogy itt arra szükség sincs, levén itt a textus egy oly elismert erkölcsi keresztyén életszabály, mely bibliai természete nélkül is kiváló figyelmet érdemelne : Kom. XII. 21. „A roszért jóval kell fizetnünk." (Ezt azonban csak azért említjük meg, hogy kitüntessük mily kiváló szeretettel viseltetik szerzőnk az oly szentírási helyek iránt, melyek homiliai tárgyalásra alkalmasok. Az egész füzet egyházi beszédei közt mindössze 4—5 van, mely nem homilia. Nem rójjuk fel hibául világért sem; sőt a homiliai tárgyalást legmeggyőzőbb erejűnek tartjuk különben középmüveltségü gyülekezet előtt s legalkalmasabbnak arra, hogy nagyszerű igazságok, erkölcsi fontos életszabályok benne — mintegy észrevétlenül — a nép szivébe átplántáltassanak s általánosan elismert igazság az is, hogy a gondolat valamely tárgyhoz kötve sokkal tovább marad meg emlékezetünkben s az erkölcsi életszabályok is igy, mintegy az életviszonyokra alkalmazva, lehet mondani : élő alakban állíttatnak a hallgató kí'zönség szemei elé.) (Vége következik.)