Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-18 / 20. szám

Tizenötödik évfolyam. ao. sz. Pesf, Május 18.1872. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és K. iadó-hi vatal: Mária-utcza 10-dik sz., els6 emelet. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. 0 Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. m A konfessziók értéke. Mire fektették a reformátorok a fősulyt? És a mi igazhivőink némely aggodalmai. Azt mondják a mi jámbor igazhivőink, hogy a konfessziók hitünk sarkalatos igazságai, melyeknek hitében apáink éltek, haltak, találták leikök nyugalmát, keresték üdvöket; keresi, találja üdvét, boldogságát, a protestáns hitközség nagy része ma is. Nyugodjanak békében derék apáink, áldás lengjen hamvaikra; hanem én, dicső alkotásaiknak meggondolásából, magából az egyháztörténetemből, más eredményt vonok ki, mint a mi konfessziouálistáink. Én, nem a konfessziók hatásának, hanem a -felszabadult evangyeliom szabad szellemének tulajdonítom azon magasztos hithősies séget, mely derék, hitbuzgó apáink kebelét lelkesítette, őket nagyszerű áldozattételekre buzdította. A biblia, az evangyéliom, nem pedig a konfessziók voltak a gondolkodó lelkeknek gyujtogatói; az evangyéliom szelleme volt ama hatalmas sziklavár, melynek tornyába hiába csaptak Róma átokvifiámai, melynek bástyáit oly vértanúi áldozatkészséggel , lelkesültséggel védelmezi a hivők bátor serege. A konfessziók akkor jöttek létre, midőn a protestantizmusnak, ezen uj és a társadalmakat oly közelről érintő szellemvilági életmozzanatnak, határozott állást kelle elfoglalnia az államhatalommal szemben ; ezért van az, hogy a konfessziók csak épen olyan halavány árnyai, pusztán töredékes rajzai az evangyóliomi szellem s alapelveknek, mint például valamely egyesület alapszabályai még csak halvány fogalmat nyújtanak, az egész társulatot éltető, átlengő szellemről, működése irányáról. Az a káté, mely azon tétellel kezdődik, hogy az ember természet szerint hajlandó az Istennek és felebarátjának gyülölósére , az a káté nem volt alkalmas arra, hogy hithősöket teremtsen ; nem lehetett élesztője ós táplálója azon dicső szellemnek, mely apáinkat a gályákon is óltetó, őket templomok ós iskolák ezreinek építésére tüzelé. Egy, Istent ós embereket gyűlölő szellem, nem ópit soha templomot, iskolát, sem Istennek, sem embernek és tudománynak. A biblia, az evangyéliom éltető szelleme volt tehát, mely a reformáció csuda-alkotásainak, mintegy varázs-ütéssel léteit adott. Nem az orthodoxiának egy ártatlan a 1 m a-e v ó s következtében elvérzett Krisztusa volt az, kinek dicső alakja a vértanuk szeut serege előtt lebegett, őket az inquisitió halálgépezetének kerekei közé vezetó; hanem volt az evangyéliomnak amaz örökkön-örökké élő, történelmivé vált Krisztusa, ki egy egész világrendszert buktatott meg, ós annak romjain ópitó fel amaz országot, a szeretet, testvériség országát, melynek éltető szelleme, fejedelme is ő maga. Ugy van, a reformátorok is a fősúlyt a bibliára fektették ; ezért követtek el mindent, hogy azt a népek saját nyelvükön olvashassák. És ón, egyedül az evangyéliómból áradozó krisztusi szellemnek tulajdonítom azon lángoló ügybuzgalmat, mely egyházalkotó, derék hitelődeinket lelkesítette, őket az epokhális alakzatok pántheonának oly méltó tagjaivá avatta. A mint az idők ós tényleges viszonyok nyomása alatt az evangyéliom szabad szellemének lengése szűnni kezdett, és a suly nem az evangyéliomra, hanem a konfessziókra fektettetett: azonnal a vallásos sülyedés nyomai kezdének feltünedezni mindenfelé, ugy hogy a konfesszionális szellem alig képes ma már- együtt tartani azokat a téglákat, javítgatni azon épületeket, templomokat, iskolákat, melyeket az evangyéliom szelleme hajdanában egybehordott, ugy szólván a semmiből előteremtett. Ismétlődött is ama szá-39