Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-11 / 19. szám

72. számokkal jelelt hivatalos levelek mellett ismét több rendbeli irományok közöltettek velünk, melyek az iratcsomóhoz a 66-ik számtól a 88-ig vannak mellékelve. Tartózkodás nélkül beismerjük, hogy a ministerium mindazoknak teljesítésében, a miknek teljesítésére általunk a tárgynak határozott kijelölése mellet megkerestetett, kivánatainknak eleget tenni teljes készséggel igyekezett; de az igazság érdekében azt sem hallgathatjuk el, hogy a ministerium nehéz tanulmányozásunkat ezenkívül önmagától is, az előtte kétségkívül leginkább ismeretes körülmények s adatok közlésével, egy két, fontosságukra nézve másodrendű adatnak talán kivételével, elő nem segítette, sőt a közöltetni kért okiratok közül most is még van néhány, melyet a föntebb emiitett hivatalos levelek szerint szakadatlanul folytatott kerestetésük dacára elhárithatlan akadályok miatt mindeddig a ministeriumnak megszerezni, s nekünk megnyerni nem lehetett, a mint ez a ministeriumnak 72. számú átiratából is kitetszik. Addig, mig a tényállás felvilágosítására megkívántató adatoknak nagyobb része legalább kezeink között nem volt, azon véleményünk megállapításához, melynek kifejtését a t. bizottság kötelességünkké tenni méltóztatott, a dolog természete szerint nem foghattunk ; bekövetkeztek azután az országgyűlési szakadatlanul folytatott hoszszas ülések s fontos tárgyalások, a melyeknek tartama alatt sok évek sorára vonatkozó számos és terjedelmes okiratok hosszabb időt s folytonos szakadatlan munkálódást kívánó tanulmányozása nem volt lehetséges; erre is azonban az országgyűlésnek alkalmilag közbejött szünetelésével némi időt nyerhetvén, a kötelességünkké tett vélemény megállapításával az országgyűlés közeledő végének tekintetbe vételével mindamellett, hogy a közöltetni kívánt minden okiratnak birtokába még nem jutottunk, tovább annyival inkább nem késhettünk, mert nézetünk szerint a tényállásnak oly mérvű felderítésére, mint véleményünk megállapítására szükséges, más előttünk különben is ismeretes törvényei adatok segélyével, a közlött iratok, a nagy terjedelmük miatt velünk nem közlötteknek a levéltárban csak futólagosan eszközölhető, és igy sikert sem igérő megtekintése nélkül is elégséges támpontokat nyújtanak; főképen, midőn különben is feladatunk csak a jogi kérdés eldöntésére szolgáló általános elveknek, nem pedig ezen elvek számeredményeinek is részletes kifejtésében áll ; s azért, miután a velünk másolatban közlött írásoknak az eredetiekkel összeegyeztetését a ministerium utján eszközlöttük, a velünk közlött iratokat a 64-ik számig chronologiai rendbe sorozva, a későbben érkezetteket pedig azon sorban, a melyben velünk közöltettek, a tárgy fontossága által igényelt bővebb kivonásukkal együtt ide mellékeljük, s ezeknek alapján a m. k. vallásalap jogi természetére nézve véleményünket következőkben foglaljuk : Az első kérdés, mely e végett eldöntendő, nézetünk szerint az, hogy mi értendő a vallásalap jogi természete alatt ? Mi ugy vélekedünk, hogy ezen kérdésben azon másik kérdés foglaltatik: hogy t. i. jogilag a vallásalap törzsvagyonának tulajdona, ' vagyis helyesebben szólva, a rendelkezési jog a vallásalap törzsvagyona, jövedelmei, kezelése s ezek hováforditása fölött kit illet ? a magyarországi kath. egyházat-e, mely erre igényt támaszt, vagy az államot? s ez utóbbi esetben a királyt illeti-e, vagy a törvényhozást? Ezen kérdéseket csak a vallásalap eredetének, történetének, eddigi rendeltetésének, vagyis jövedelmei hováforditásának és kezelése módjának kellő felderítése, főképen pedig törzsvagyona minden egyes alkatrészeinek s azok eredetének kinyomozása, s megállapítása mellett lehet megoldani, mert csak ezen adatok, főleg pedig a vallásalap törzsvagyona egyes alkatrészei kinyomozandó jogi természetének alapján lehet magának a m. k. vallásalapnak a fentebbi elemezés szerint értendő jogi természetét törvényeink, s alkotmányunk elveinek figyelembe-vétele mellett megállapítani. Ami a vallás alap eredetét s történeté t illeti. A szegényebb katholikus plébánosok segélyezésének szüksége már korábban is éreztetett ugyan, mert midőn II. Ferdinánd király a magyarországi összes egyházi rendnek kérésére 1625. dec. 11-én ünnepélyes alakban kiadott, az iratcsomó 1. száma alatt látható diplomájában felhatalmazta az egyházi főjavadalmasokat, hogy ingó vagyonukról bizonyos módon rendelkezhessenek, illetőleg arról végrendeletet alkothassanak: azt oly módon engedte meg, hogy az illető javadalmas végrendeletileg ingó y^gyonának csak feléről rendelkezhessék, — ebből is ^ónban a véghelyekre valamely legatumot hagyni távozzék ; — ingó vagyonának másik fele pedig a felállitándó magyarországi papnöveldére, s ha ez tökéletes jó karban lesz, a szegényebb plébániáknak az esztergomi érsek s többi püspökök belátása szerinti javadalmazására fordíttassák. •— Mindemellett A vallásalap igazi eredete III. Ferdinánd k irálynak 1650 aug. 6-án kelt, az iratcsomó 2. száma alatt látható diplomájában keresendő, melyben a nevezett király azon tekintetből, mert az országban volt belmozgalomnak lecsendesítése 1

végett meg kellett abban egyeznie, hogy a nemkatholikus statusok, különösen pedig jobbágyok és nemtelenek a katholikus plébánosoknak jövőre semmit ne tartozzanak fizetni: az eképen károsodott plébánosok segélyezése végett örökös alapitványképen azt rendelte, hogy a magyar, jelesül a pozsonyi kamara jövedelmeiből évenkint 6000 frt. fizettessék a mindenkori esztergomi érsek kezéhez, ki ez összeget ugy a maga, mint más püspökök dioecesiseiben károsodott, szűkölködő plébánosoknak segélyezésére tartozzék fordítani, s "annak hováforditásáról a kánonok szerint minden negyedik évben tartandó tartományi zsinatot kielégitőleg értesítse. Öregbedést nyert azután ezen alap III. Károly király 1733. febr. 4-én kelt és a 8. sz. a. ide mellékelt resolutiója által, melyban a nevezett király, midőn egy-38*