Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-13 / 2. szám

KÖNYVISMERTETÉS. Viszonzás Brassai urnák. (Vége.) Midőn magyarázatainkban valakire hivatkozunk, vagy azt akarjuk mondani, hogy az állítást tőle kölcsönöztük és igy a felelősséget reá hárítjuk; vagy, ha egymástól függetlenül állítunk valamit, épen tanulmányaink összhangzó eredménye bizonyítja, hogy a valót eltaláltuk. Mi egymástól magyarázatainkat nem kölcsönöztük, nem kölcsönözhettük; mert egymástól távollevő helyen, egymás dolgáról mit sem tudva, magyaráztuk Yirgiliust, és munkáink csaknem egy időben kerültek ki sajtó alól# Igy tehát bátran hivatkozhatom Szénássyra ezután is, cáfolatomat folytatva. Az i 11 e-re mondott jegyzetet is Br. ur csak a nyugat-európai nyelvekkel szemben tartja szükségesnek ; a magyar ifjúval igy fordíttatná : „énekelem a férfit, a ki ö sokat hányatván (vagy : miután ő sokat hányatott) sz. és vizén, Itáliába jött." Ezt a fordítást pedig csak el nem fogadhatjuk ; az ő (ille) felesleges volta szembeötlő. 4. „v. v i s u p e r u m (== superoru m), az istenek akaratával." Arra figyelmeztetni a tanulót, hogy superum=3uperorum, nem oly szükségtelen, mint Br. ur állítja, legalább a mai tapasztalás mellettem szól és Szé~ nássy is szükségesnek tartotta. V i s u p e r u m-ot „istenek akaratjával" részint a régi magyarázók körülírása („deorum numine et voluntat e"), részint a jegyzetben idézett homerosi vers szerint értelmeztem. M e m oremJunonis ob iram. A költői kifejezés magyarázatát Br. ur szükségtelennek mondja. Cáfolatul csak annyit mondok, hogy a többi magyarázók közt Szénássy is egy hosszú jegyzetet szentel e szavaknak, melyet igy kezd, mint én: ^m e m o r e m J. o b i r a m." e. h. áll: „o b iram J u n o n i s memoris." 5. v. „e t b e 1 1 o folytatja et terris et alfco felosztást, mig q u o q u e mult a-ra vonatkozik." Erre Br. ur : „Helyesebben m u 1 t u m-ot és m ilta-t köti Össze." Ugyan mi köti össze? talán c-ak nem quoque? vagy e t ? Ezt csak nem mondhatja komolyan. „D u m kötmóddal szándékot, célt kifejezőleg." Br. ur: „Nihil borúm\v

Cáfolatul idézem Széná-sy szavait.: „d u m coniunctivussal áll a cél vagy szándék jelölésére sat." 7. v. „A 1 b a n i p a t r e s, költői elnevezése Alba Longa városának, melyet Aeneas fia Ascanius épített vala." — Br. ur: „Esetlen magyarázat sat." — Szénássy pedig velem egyhangúlag: „A 1 b a n i p a t r e s az albai atyák, Alba-Longa költői jelölése, melyet Ascanius Aeneas fia alapított." 8. v. „numine (t. i. J u n o n i s) 1 a e s o, minő akaratát (kívánságát) sértette meg (t. i. Aeneas) sat." — Br. ur: „Itt elmondhatjuk, hogy venimus nunc ad fortissimum virum, azaz ad vexatissimum locum, melyet az idézett jegyzés a lehető legroszabban magyaráz." Annak tehát, hogy e hely magyarázata nehézséggel jár, teljes öntudatával bír. Egy egész hasábon keresztül bölcselkedő, mesterséggel folytatott jegyzetből nagy nehezen ki lehet betűzni, hogy n u m e n nem jelent „akaratot" és „kívánságot", hanem „hatalmat" és „istenséget" ; de talán azt sem, hanem „isteni személyt." De ezzel sem tudja, hogy mit tegyen, hanem tréfásnál tréfásabb két magyarázatot állit fel, és rá bizza az olvasóra, hogy válaszszon a kettő közül tetszése szerint. Az egyik magyarázat ez. A költő tapogatódzik, mint Dante a pokol kapui előtt (itt következik valami olasz idézet Dantéből) és kérdi — s mért ne kérdené ? hisz „ha tudná, nem kérdené," mondja a nép:

es szólam, — hogy ki az a megsértett istenség („quo numine laeso") ? Ámde akközben megsúgja (sic!) neki a felszólított múzsa, hogy „Juno volt az az istenség" s a költő hirtelen (sic !) megváltoztatván a constructiot imígy folytatja : „vagy mi bántotta az istenek királynéját?" Vagy — következik a másik magyarázat — ha ez nem tetszik, képzeljük, hogy a „regina deorum" az isteni testület akármely tagja bántalmát szivére vehette, s hogy „Juno kalákában haragúéit." A hely nehézségei iránt eléggé tájékozott szaktársaim előtt elég ennyit idéznem Br. ur fejtegetéséből. Nem kiáltok fel Br. úrral, hogy „szegény Virgilius, ismét nem tudja a maga nyelvét, ha csak a commentatorok meg nem tanítják rá." Csak Szénássy magyarázatát igtatom ide saját magyarázatom helyességének bebizonyítására: „Micsoda akarata sértetett meg az istennőnek ?" 9. v. „volvere casus, sorscsapásokat hengegetni, költőileg annyi, mint csapásokat szenvedni." — Erre Br. ur: „E jegyzet esetlensége szembetűnő." Kiadónk (ez cn volnék) helyesebben teszi, ha Seriussal megmondj i, hogy „volvere = volvi sat." — Tehát tessék, Br. ur, fordítani a szöveget: Juno i m p u 1 i t virum (Aenean), volvi (nem volvere) casus! Meglátjuk, minő értelmet lesz képes belőle kihozni. Szénássy velem együtt: „volvere ca s u s, sorscsapásokat hömpölygetni, azaz a sors kemény csapásait eltűrni sat." 13. v. „Carthago Italiam contra Tiberinaque longe Ostia." Erre Br. ur „egy furcsa jegyzetet" olvasott nálam : „longe helyzete Tiberina és Ostia közt esse vagy distare részesülőjét pótolja, tehát: „messze fekvő." — Szénássy nál igy hangzik a furcsa jegyzet : „az adverbium (Ion g e) helyzete a kimaradt esse vagy distare igék participiumát pótolja: „a messze levő, távol fekvő torkolatok." — De Br. ur igy folytatja: „A ki érti, magyarázza meg; (most következik az éle) ego Davus sum, non Oedipus. De biz azt hiszem, az a tanítvány is, a kinek igy magyaráznak." — Ha biztosítjuk, hogy tanítványaink megértik magyarázatainkat, szabad-e az élcet Br. úrra visszaalkalmazni? Következik itt a 15., 18. és 19. vershez vitt cáfo-