Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-04-06 / 14. szám

lező szabályul a felosztásra nézve, hogy csak oly részek vehetők fel, melyek egymást teljesan kizárj á k, tehát valóban önálló részek. Ez osztási elv alapján kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy az előttünk fekvő egyházi beszéd két utósó része nem önálló rész, hanem két külön szakitott darabja egy ilyen résznek: „minő reménységet nyújthat nekünk a húsvéti (húsvétkor) felépített templom" ? Emez egység alatt lesz aztán természetes helye annak, mi a II. és III-ik részben adatik, hogy t. i. felfog építtetni a mi templomunk is, ha az egykor lerontatik s hogy általában az igaz és nemes ügy, bár elbukni, lerontatni látszik is néha, okvetlenül eléri feltámadását s megüli diadalát. — Szándékosan fejeztem ki fentebb igy magamat: értekezik. — Most még azt kell e jellemzéshez kiegészítésül adnom : és pedig egészen felületesen. Mert avagy kimerítő, okokkal való tárgyalás-e az, melylyel különösen az első részben találkozunk; hol szerző eme lontos kérdésen : mivel épitette fel Jézus ama nagypénteki templomot ? egyszerűen ezzel teszi tul magát: n e m t e rmészeti, nem mütani, de nem is emberi, szellemi, hanemközvetlen isteni erővel. — Hanem hogy mi az a közvetlen isteni erő ? olyan e az, mely talán eszközök nélkül munkálkodik és hat ? lehetséges e az ily hatás, s ha igen, hogyan, mikép, mimódon? minő tények szólhatnak az ilyen erő létezése mellett ? mindezekről semmi emlékezés, mindezekre semmi felvilágosítás ; elég az, ha egypár szentírási hely idézve van ; mintha bizony a bizonyítás forrása egyedül csak az i r á s volna; mintha bizony a meggyőzésre elégséges volna egyszerűen ennyit mondani : közvetlen isteni erő vala az, mi Jézust feltámasztotta, ha nem hiszitek olvassátok el Kol. II: 9. Máté XXVIII : 18. Eféz. I : 22. Ján XIV : 10. s számtalan más helyeket. Én ilyen bizonyításhoz a heidelbergi káténál, a rosz dogmaticánál vagyok hozzászokva ; szónoki műtől, mégha dogmatizál is, positiv érvelést, életet, elevenséget, tüzet kívánok. •— Régen volt az, midőn az egyházi beszéd egyezerü reprodukálása volt egyes dogmatikai paragraphusnak; ma már, ha mást nem, annyit mindenesetre megvárunk tőle, hogy egy-egy tárgyra vonatkozó nézetét az Írásnak a szónoki műalkotás minden erejével igazolja, indokolja s bebizonyítsa, hogy az is egyik nagyobbszerü terméke és nyilatkozata a tiszta észnek. — Mennyire más, élénk, lelkesült, meggyőző szerző hangja az utósó részben, hol már a feltámadást ugy fogja fel, amiben az tulajdonképen áll; hol már olyat bizonyít, amit bizonyítani lehet, hol már amaz erkölcsi tanulságról szól, mely az evangélisták által elbeszélt feltámadáshoz kötve van, ami abból épületesen felhasználható; hol a húsvétban nem az a fő: feltámad-e a test, mely semmitsem használ, hanem az, hogy a lélek, az igazság, mely megelevenít, nem halhat meg ! ? A második húsvéti beszéd homilia alakban van írva Márk XVI: 7 v. alapján. — Csinos, épületes egyházibeszéd; dacára, hogy néhol ebben is dogmatizál. „Mint ugyanazon könyv régibb és ujabb kiadásai, még az e,<-zközlött bővítés és javitás mellett is, mindig hasonlitnak egymáshoz; ugy hasonlít a feltámadás utáni Jézus is a feltámadás előtti Jézushoz." Ha érzékeltető hasonlat is, de talán kissé tapintatlan. — A hasonlatnál nem lehet megtiltani, hogy a hallgató a felmutatott alapon tovább ne fűzze a gondolatot, s igy igen megtörténhetik, hogy az idézett hasonlat alapján is, tiszteletlen reflexiókra fog csapongani valamelyik hallgató, oly módon, hogy a húsvéti Jézusra nézve a „javított, bővített kiadás" alkalma lett volna talán. Szintén elismerőleg kell nyilatkoznom a pünköstre előkészítő egyházi beszédről is. — A „váró tanítványok" propositióból szerző a szöveg által megjelölt fundamentum dividendi alapján két részt ígér : 1-ször. Mit vártak ? II-szor. Mikép várták ? noha a tárgyalásnál még harmadik részt is számozott meg. Ez utósó nyilván a második résznek folytatása, egyik alrésze. Szeretem berendezésében azt, hogy az alkalmazást mindjárt mindenütt megteszi.... hadd álljon a tárgyalás mindig szoros vonatkozással az életre, hadd jöjjön a következtetés mindjárt a bebizonyított tétel után. A Melanchton-Mosheim-féle „usus practicus"nak a záradékba való szorítása igen jó, hogy kezdi lejárni divatját. A pünkösti első egyházi beszéd magasztalására, melyhez ime eljutottunk, bizonyára sok kritikus nem tudna elég nagy szavakat találni és alkalmazni. — Én, a ki azon meggyőződésben vagyok, hogy csak a kökény hozhat terítve gyümölcsöt, a nemes s z ő 1 ő t ö n pedig egy pár fürt is kielégítőbb és értékesebb, azzal dicsérhetem meg az egyházibeszédet, hogy ha szerzője csak néhány ilyen szabású müvet bocsátand is majd idővel közre, eléggé biztosítja irói hírnevét és hitelét az egyházi szónoklat terén. Igazán fényes példa arra, hogy Filó ihletett, jól megválasztott perceiben nagyobb műgonddal dolgozva, értékest, maradandó becsüt tud teremteni. — Ugy vagyok ez egyházibeszéddel, mint egy sikerült, valódi ihletésű költöi müdarabbal; minél többször olvasom, annál jobban megragad... nem az az érdeme, hogy mindig élvezhető marad, maradandó tökélye abban áll, hogy mindig ujabb behatásokkal táplálja lelkemet. „Miért a perpatvarkodás a pünkösti lélek, az igazság ellen"?Ez amaz életéből merített, mais méltán feltehető kérdés, melyet szerző oly találóan, mély életismerettel, jellemzően, mesteri vonásokkal old meg, mondván : ama tunya, farizeusi lelkek nem tudták felfogni és megérteni a tanítványok megnevekedett ismeretét, nem az első pünkösti hivek kezdeményező föllépését, nem azoknak önfeláldozó bátorságát. — Igen, az igazság merészebb képviselőinek ma is gyakran vetjük szemükre: „édes bortól részegedtek meg", a deres hajó mesterek nagy része még ma sem szívesen látja a tanítványok megnövekedett ismeretét. Örömest adnék vissza több szép helyet e beszédből; oly hangok azok, melyek nagyon is elkelnek épen mi közöttünk, de hát gazdálkodnom kell a térrel, melyet feladatunk további megoldása még ugy is bőven igénybe veend. A második pünkösti egyházi beszéd kisebbszerü ugyan, de elég jó népszerű, ismeretterjesztő beszéd az ; magasabb, emelkedettebb dolgokat benne választott tár-