Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-13 / 2. szám

Ezen felsőbb intelemnek hódolva vettem bucsut már évekkel ezelőtt, több oly nyilvános, köztük a szivemhez nőtt gyám-intézettől is, melyeknek előbb tagja voltam; s teltem ezt csak azért, hogy munkásságom körét szűkebbre vonva, megfogyatkozott erőmet kiváltképen papi és föpásztori hivatalaimnak szentelhessem. Ezen magasabb intelemnek hódolok ezennel is, midőn papi hivatalomat megtartva, a főpásztoritól visszavonulok. Azt különben sem tehettem volna, hogy emezt tartsam meg, s amarról mondjak le, mert ez ellenkeznék egyházunk azon elvével, hogy a superintendens egyszersmind rendes pap is legyen. Ugyanis gyülekezetem híveinek száma az utolsó évtizedben oly szokatlanul növekedett, s ezzel papi teendőim is annyira halmozódtak, másrészről a föpásztori végzendők évről-évre ugy fokozódtak, miként sokszor jutottam azon sajnos helyzetbe, hogy kettős hivatalomnak ugy, mint magam és a hivek óhajtása kívánja Yala, megfelelni képtelen valék. Mert hiszen csak is a hivek határtalan gyengédségének tulajdoníthatom, hogy például superintendensi egyik legfőbb ós legnyomósabb tisztemnek, az egyházak látogatásának elhanyagolása miatt, eddig kérdőre nem vonattam. Hálásan méltánylom ón a tisztelt hivek ezen gyengédségét, de hálátlan volnék irántuk, ha türelmükkel visszaélni s föpásztori hivatalomat oly utódra bizni vonakodnám, ki papi és superintendensi hivatalának minden teendőit, teljesíteni nálamnál képesebb ós szerencsésebb leend. Imádságom az, hogy Isten ily utóddal boldogítsa kerületünket! Mai napon felkértem szeretett eluöktársamat, mólt. b. Podmanieky Frigyes urat, hogy a választást haladék nélkül kiirni, azt vezérleni és befejezni annál inkább is szíveskedjék, minthogy én a dolog természeténél fogva, kell, hogy a választási mozgalomtól magamat határozottan távol tartsam, s abba semmi irányba ne avatkozzam. Hogy pedig ezen álláspontomat s a hivek választási szabadságát lelkiismeretesen megvédhessem, tisztelettel kijelentem, hogy én a választásra vonatkozó akár szó-, akár iiásbeli kérdezősködésre, választ adni senkinek nem fogok. Fogadják immár a tisztelt Hivek egyetemben és fejenként, kiváltképen pedig azon oszlopférfiak, kik velem a hivatal terheiben osztakoztak, a bizodalomért, inelylyel irántam viseltetének, a türelemért, melylyel gyengeségeimet hordozák, legőszintébb, legforróbb köszönetemet! Bocsánatot kérek mindazoktól, kiket netán teendőim mulasztása, természetem élessége, társalgásom rideg volta és egyéb hibáim által — mert én is gyarló, s az Úr kegyelmére szorult ember vagyok — megsértettem volna. Ellenben biztositok részemről mindenkit, hogy az én szivemben senki iránt sem létezik keserűség, sőt azt vallhatom Pál apostollal : „Bizonyságom az Isten, mely igen szeretlek titeket mindnyájatokat a Krisztus Jézus szeretetében." Végre kérem a hiveket egyetemben, az esperességek elnökeit különösen, hogy hivatalkodásom azon rövid i lejére is, mely már csak az uj főpásztor beiktatásáig terjed, ajándékozzanak meg engemet ha nem bizalmukkal, legalább keresztyén türelmükkel, s legyenek szívesek e levelemet a szerintük legcélszerűbb uton, minél tágasabb körben kihirdettetni. A mi irgalomban gazdag Istenünk pedig, terjeszsze ki legjobb áldását egész egyházunkra, s annak minden tagjaira. Nevezetesen pedig esedezzünk szine előtt, hogy a föpásztori választást szent lelke erejével és világosságával gyámolitsa, hogy az menetében ós eredményében Isten dicsőségét s kedves evangeliumi egyházunk maradandó javát eszközölje. Neki, ki véghetetlen bőséggel mindent megcselekedhetik, fölebb hogysem mint kérjük vagy elménkbe befogjuk, neki legyen dicsőség az anyaszentegyházban, a Krisztus Jézus által, minden időben ós mind örökkön örökké, Amen. írtam Pesten, 1872. január első napján. ISKOLAÜGY. Mutatvány gymnasiumi paedagogikámból. 10. §. A gymnasiumok 1740—1791-ig1

. (V é g e.) Wolf Keresztély az által, hogy bölcsészetét német nyelven szólamlitá meg, közvetve hatott a realismus előmozdítására; Nagy Fridrik pedig, ki a régi classicai nyelvek mellett a gymnasiumokban a hazai nyelvre is nagy figyelmet kívánt fordíttatni, bár maga a francia