Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-16 / 11. szám

illető plébános ur a távol levő illetékes lelkészek helyett fellépett, az inkább köszönetre, mint megrovásra érdemes cselek vény. Ugyanis, azok az esküdni akaró jegyesek bizonyosan ki voltak már hirdetve s igy összeadatásukat követelhették, s hogy találkozott egyén, ki a jogos igénynek megfelelni szíveskedett, s igy a lehető nagyobb kellemetlenségeket beszüntette, mindenesetre részünkről csak dicséretet érdemel. Hogy pedig a plébános ur a mi esketéái formánk szerint járt el, arra nézve fölebb a keresztelésre vonatkozólag nyilvánított nézeteimet ismétlem. Egyébiránt sokkal szebb az egész ügyet a keresztyéni türelem és szeretet szelid fátyolán keresztül nézni, mint a felekezetességi szűkkeblűség bonckése alá venni, csak azért, hogy az ördög falra mázoltassék ott is, a hol annak semmi nyoma sincs. Mikor jövend el istenországa, ha igy a legjobb s legtisztább indulatot tolmácsoló közeledéseket is a felekezeti hidegség fagyó- lehelletével agyo i öljük. Emlékszem, mily kedves érzelmek s nemes gondolatok merültek fel nem egy jelenlevőnek kebelében akkor, midőn Kovácsiban (Nógrádmegye) egy ref. vallású közbirtokos urnák elhunyt r. katholikus neje felett a jelenvolt 3 plébános felhívására, én is, mint a férj lelkésze, az udvaron közvetlen a plébános urak után gyászbeszédet mondottam, s azután jött az ének és egy kis ima. Kimondhatatlan szomorú szép volt az is, midőn Madách Imre, az országosan elismert költő, egykori jó barátom, Sztregován (Nógrádmegye) a balassagyarmati plébános és esperes Imády Károly s |az általam közvetlen tartott siri beszédek utáu bocsátatott a sir néma hazájába. Nem különben sokak tetszését megnyerte legközelebb, midőn Tatán Ghycy Ignác képviselőnk koporsója felett a választókerület bucsuérzelmeinek hangot adtam, s mennyire megüt kőztek azön, hogy a klérus, végezvén hivatalos teendőjét, azonnal énekeltetett s eltávozott s az én beszédemet hallgatni már csak hétköznapi öltönyében tért vissza s nehogy rajta a felekezeti türelemnek legkisebb színe is láttassák, beszédem után nem is az egyházi, hanem a városi dalárda énekelt. Mily j 51 esik hallani, hogy a dunántuli h. h. kerület legközelebb Pápán elhalt egyházi főjegyzője felett, a helybeli r. katholikus egyház harangjai gyászkiséretül ép ugy zúgtak, mint mikor pápai helyettes lelkész koromban, a néhai főtisztelendő Tóth Ferenc superintendens nejét, a r. katholikusok harangjainak inegszólamlása közben kisértük siri nyugovó helyére. Szintén szép jele volt a közös érzelemnek az is, midőn Csornán néhai Sándorfy megyei főorvos ur temetésén, mint meghívott lelkész megjelentem, s a gyászmenet temető felé haladásakor, a tudós praemonstrei szerzet tagjainak föllépése következtében, a győri püspökség tiltó parancsa ellenére, a r. katholikusok harangjainak zúgása kisért bennünket, s a meghagyás dacára énekelve mehettünk be a temetőbe; nem tettük le a koporsót a kapuban, mint megirva volt s nem a kapuba, de bent a sir szélén imádkoztunk és énekeltünk; és mind ez a püspökség véleményét nem osztó r. k. lelkész urak szép müve volt, kik engemet karon fogva vezettek a temető csendes sirhalmai között a megásott uj sir széléig. A ki valaha ily jelenetekben részt vehetett, 8 az emberi szív egybeolvadó vallásos szeretetének örvendeni tud: Édes Alberttel együtt, ismeretlenül is szeretettel s testvéri kéznyujtás&al üdvözli a török-szent-miklósi r. k. derék papot. Kis Gábor. RÉGISÉGEK. Örök emlékezetre való feljegyzése az őralyja-boldogfalvi ev. oskola fundáltatásának s folyamatba való indulásának. „Néhai mélt. Gr.Bethleni Bethlen Krisztina uraszszony ő nagys. néhai kormányszéki tanácsos Malomvizi Gr. Kendeffy Elek ur ő nagys. ritka kegyességü özvegye, csak most tisztelt férje elintézése szerint nemes Hátszeg "Vidéke boldogítása végett itten Őralya-Boldogfalván egy nevelőintézetet kivánt felállítani, nemcsak, hanem valósággal fel is állította, anynyiban, a menynyiben még életében az 1804-dik esztendő novemberében azt egy rector alatt megindította, de a mely csakugyan az 1805-ik esztendő elején jött egész folyamatba valósággal. Ez a nevelőintézet 4 egész esztendőkig szépen és hasznosan virágzott is, de ekkor némely akadályok (kár hogy nincs megirva, miféle akadályok) miatt félbaszakadott. — Fájlalva nézték ezt a tisztelt nagy grófné nemes indulatu méltóságos örökösi, és egész igyekezettel azon voltanak, hogy ezen ily szent ós valójában nagy hasznú intézetet füstbe menni ne engedjék, hanem még jobban és állandóbban megfundálják, s ezen nemes érzéstől lelkesittetve forma szerint való egyezésre léptenek a mélt. ev. ref. főconsistoriummal, s ennél fogva annak, mint az ev. reformátusok részén levő minden efféle szt. hagyományok és intézetek főkormányzójának igazgatása alá egy oly szép summát ajánlottak, hogy az, az akkori idők állásához képest elégséges lett volna ezen nevelőintézet ujabbi lábraállitására. De fájdalom ! ezen édes reménységet ismét megcsökkentette a csakhamar nyomba következett véletlen devalvatio, mely miatt ezen sz. intézet ujabbi felállításának szinte mind eddig halasztódni kelletett. Most pedig látván a mélt. főconsistoriuiu az ezen fundation esett sebeket az idő által szinte meg orvosoltattaknak lenni, unszoltatva a fenn tisztelt mélt. örökösöktől is, ennek minél elébbi helyre- vagy is egészen újból való felállítását az 1824-ik esztendőben meghatározta, ós teljes bizodalommal lévén az iránt, hogy mihelyt ennek folyamatban létét látandják, mind a mélt. Kendeffy família több tagjai, mind pedig más nemes érzetü uri személyek, kik közül sokan még régebben segitő előajánlatokat tettek volt,*) ezen nevelőintézetet ápolgató kezeikkai segíteni el nem mulatják: két tanítót, u. m. egy papot és egy rectort leküldöttek, hogy azok a közönséges istentiszteletnek a rendes időben *) Csak tettek, de szavukat soha be nem váltották. F. J. 22 /