Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-06 / 1. szám

Dr. Fekete Lajos 50 kr. — Takács Lukács 50 kr. — Balog István 50 kr. — Janó Albert 50 kr. — Pólya Károly 50 kr. — Márta Miklós 50 kr. — Kiss Károly 50 kr. — Rásó Károly 30 kr. — Mile Imre 30 kr. — Varga Sándor 20 kr. Összesen 12 frt 30 kr. o. é. Tisztelettel s bizodalommal kéretik t. szerkesztő ur, ezen csekély, de nemes sziv adta összegecskét az illető helyre eljuttatni. — Kisújszállás, 1871. decemb. 27. Hajdú Lajos, lelkésztanár. illók élébe. *) (Viszonválasz Andorka Gy. urnák.) Andorka Gy. ur, a győri ker. gyűlésről irt cikkére tett helyreigazításomra válaszolt, — a mint várni lehetett, hevesen, szenvedélyesen. Nekem, midőn az ő vádjait, melyekkel a ker. gyűlést és a prot. papságot illeté — visszautasitám, semmi szándékom sem volt vitába ereszkedni : csak az igazság érdekében szólaltam fel ; mivel ezt előttem más nem tevé. Hallgatnék most is. De miután A. Gy. fogadásra hiv ki, — bár még eddig soha senkivel nem fogadtam, — kötelességem az elembe dobott keztyüt felvenni. Állok elébe. A. Gy. kikel cikkem „ildomtalansága" ellen ; pedig aligha a bagó nem mondja a verébnek: nagyfejű. Hja, bizony ugy szokott az lenni, a milyen a „jó nap", olyan a „fogadj isten", a milyen a mosdó, olyan a törülő. A ki bele vagdalkozik a világba, készen legyen reá, hogy hasonló fegyverrel vágnak neki vissza. — Egyébiránt miután A. Gy. ur, ugy látszik, saját kiváltságának tartja az ingerült heveskedést — szinte piszkolódást — legyen neki az ő liite szerint; én ezen, nekem ugy is szokatlan hangú feleselést. nem folytatom. *) E nyilatkozat már rég beküldetett szerkesztőségünkhöz, de nem levén barátjai a személyes vitáknak, félre tettük azt. Most azonban Tandor ur részéről felvilágosittattunk, hogy miután őt Andorka ur a mi lapunkban hivta föl fogadásra, szükséges, hogy ugyanitt nyilatkozzék, valyon elfogadja-e azt vagy sem : e szempontból adjuk ki feleletét, melylyel egyszersmind a vitát végkép, határozottan berekesztettnek nyilvánitjuk. S z e r k. Axzal menté magát A. Gy. ur, hogy ő a „Reformba" és nem a „prot. egyházi lapba" irta cikkét. No megbocsásson, de én azt nem tudtam, hogy a mi az egyik lapban valótlanság, az a másikban való; vagy hogy a „Reform" olyan újság, a melyben nem hű színekkel szokás festeni. A „prot. egyházi lap" szerkesztőjének mindenesetre köszönettel tartozunk, a miért nyilvánosságra hozta, hogy mit beszélnek rólunk a hátunk megett, t. i. oly lapban, melyet bizonyára kevés protestáns lelkésznek van módjában olvasni. Hogy A. Gy. ur cikkéből, — és pedig közmegbotránkozással — mások is ugyanazt olvasták ki, a mit én, annak bizonysága a „prot. egyházi lapoknak" az ő cikke közöltetése óta megjelent csaknem minden száma. Ugy hiszem ez elég igazolás reám nézve. „Hogy a protestantismusnak ártanak azok, a kik protestansságukat a felekezeties merevség és a mult idők előítéleteiben keresik" ; „hogy hazánkban a protestantismus .... elmaradott feladatától" ; „hogy a világiak nagyrésze az egyházi tért politikai céljai elérésére eszközültekinti"; „hogy ?.z egyháziak theologiai kiképeztetése nem áll a jelenkor tudományosságának színvonalán," — ebben mind igaza lehet A. Gy. urnák. De abban semmi esetre sincs igaza, hogy mind ezeket a ker. gyűlésre vonatkoztatva mondja el. Bizonyosan A. Gy. ur sem tartaná helyes dolognak, ha valaki, A. Gy. úrról akarván szólani, az igaznemmondásról kezdene beszélni, holott neki e tulajdonsághoz semmi köze. Hogy mivelt ember vagyok-e vagy sem, hogy fél-e tőlem A. Gy. ur vagy sem ; hogy miben találja ő a protestáns függetlenséget ; — ez mind nem tartozik a dologra. Hanem arról van szó, hogy A. Gy. ur valótlan színben tüntette fel a győri ker. gyűlést, felekezetieskedéssel vádolta ezt, baloldaliaskodással a protestáns papságot. Én pedig azt mondtam, hogy ama gyűlés e vádakra nem szolgáltatott okot, — nem különösen arra, hogy azt valaki a kormánynál denunciálja. Ez a dolor veleje — bic salta. Hogy melyikünknek van igaza, tessék ennek eldöntését bármely illetékes bíróságra bizni, — én helyt állok. Azután pedig „fuss vagy fizess." Hogy ki vagyok, mi vagyok, az sem tartozik a dologra; hogy nem talán A. urtól való féltemben „bújtam álca alá", azt előbbi időkből be tudom bizonyítani. Egyébiránt ha kíváncsi rá A. ur, semmi kifogásom ellene, hogy a szerkesztőségnél megtudhassa. Patronusom pedig nincs. Tandor M. Pályázati hirdetés a li.- szoboszlói reform, fiiskola III. elemi osztálybani tanítóságra. Éyí fizetés: 54 frt 60 kr. o. ért.; 105 véka buza; 105 véka árpa; 10 vékás föld; 2 öl tűzifa; 6 fon gyertya; 10 ft 50 kr. lakbérül. Pályázók, kellő bizonylatokkal felszerelt folyamodványukat f. é. márc. 1-ső napjáig a reform, lelkészi hivatalhoz cimezve, bérmentesen küldjék el. Kelt Szob oszlón, 1872. január 2. 1—3 A reform, egyháztanács. Felelős szeikesztő s kiadó tulajdonos Dr. Ballag! Mór Nyomatott* Deut»ch-féle iímyvnyomda és kiadói részvény-társaság intézetében Pesten.