Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-24 / 8. szám

Tizenötödik évfotyam. 8. sz. Pest, február 24. 1872. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. f—— • ••, ^ Szerkesztő- és Előfizetési dij ; Hirdetések dija : Kiadó-hivatal: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásál Míria-utcza IO-dik sz,, első emelet, félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előűzethetni min-5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij Míria-utcza IO-dik sz,, első emelet, den kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. A gr Teljes szára piányoM méi szolpMaiii Főpásztor! szózat a üszai egyházkerület a. Ii. ev. gyülekezeteihez. A tiszakerületi ág. hitv. evang nemes egyházaknak üdvöt, kegyelmet és áldást kiván az atya, fiü és sz. lélek nevében Czékus István, superintendens. Jelige: Ha tusakodik is valaki, nem koronáztatik meg különben, hanem ha igazán tusakodik. 2. Timóth. 2. 5. Nemes egyházak s kegyes keresztyén hívek! A protestáns ág. hitv. ev. egyház háromszázadot meghaladó múltja tanúsítja , hogy tagjainak mint paizsos férfiúnak fegyverben kellett mindenkor állani, folytonos harcot vívni ugy szellemi fejlődése, mint külső létezése, ugy egyházkormányzati jogai, mint lelkiismereti szabadságáért. Harcolni kellett a hit fegyverével, tusakodni az igazság paizsával szellemi ellenei ellenében, kik a lelki sötétség zászlója alá esküdve, feladatul tűzék ki Krisztus evangyeliumi igazsága világának kioltását, az örök élet legszentebb, tanításának elferditését, a valódi boldogság és mennyei üdv utjának tévutakkal való fölcseréiésót, s az emberiség legszentebb jogait és szabadságát porba tiporva, a hivő lelkeknek járszalagon vezetését. Harcolni kellett Isten szent igéjének minden fegyvereivel az egyház létele és fenmaradásaért, szembe szállani az üldözés és gyűlölség, az elnyomatás és szenvedés, a börtön, vértanúság, száműzetés különféle nemei és kinos szenvedéseivel ugy Némethonban, mint Magyarhazánkban, számtalan buzgó apák és kegyes anyáknak kellett elvérzeni részint véres csatamezőkön, részint zsarnoki önkény miatt; mig amott a westphaliai, emitt a linci és bécsi békekötés és az 179°/t

. 26., majd az 1848., 20., és 1868. 53-dik törvénycikkben tüzetett ki anyaszentegyházunk várfokára a győzelem zászlója. Ki nem emlékezik közülünk borzadálylyal vissza az I. Lipót és Mária Terézia uralkodásának gyászos korszakára, midőn a véres zaklatás s lelketlen üldözés határt nem ismerve, buzgó őseink csak élet-halál veszély közt imádhaták istenüket, pénzbírság, vagyonelkobzás, bebörtönzés és halálra való zaklatásnak kitéve óvhaták meg a végenyészettől egyházunk hajóját, s tarthaták meg a lelkiismeret szabadságát utódaik számára? Valóban, ha az üldözések hosszú sorát, a kiállott szenvedések vérdermesztő kínait komolyan szemügyre vesszük, lehetetlen egy részről nem áldanunk az isteni gondviselést, mely a buzgó apákat ily szilárd és tántorithatlan buzgósággal és egyházszeretettel ruházta fel, de más részről lehetetlen szent kegyeletnek s legmélyebb tiszteletnek is el nem árasztani .keblünket azon kegyes ősök iránt, kik nem gpmMvft vagyonuk és életökkel, Krisztus szent ügyének voltak harcosai, egyházunk jogainak és szabadságának lankadatlan védői, a lelkiismeret szabadságának lelkesült és győztes bajnokai, Fála az egek Urának ! azon szomorú és küzdelemteljes idők, melyekben ev. egyházunk külléte és fenmaradásaért, jogai és szabadságának megalapitásaért életfeláldozással kellett tusakodni, letűntek, s ma az 1868. 53. t.-c. következtében a lelkiismeret és önkormányzat kies napja ragyog fölöttünk, melynek