Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-17 / 7. szám

az illető konsistoriumot, a hol pedig többnyire — tisztelet a kivételeknek! — nagyon lazán veszik ez ügyet. Nem kétkedem, hogy mindenki át ne látná, miszerint a dijjazásnak ez a módja, bizony nyomorúságos egy dolog ! De hogyan segitsünk rajta, hogy a drága autonomia is megmaradjon ? — Elmondom szerény nézetemet, hát ha mások is hozzá szólván, jobbak merülnek fel. Barabás József, , egerbegyi ev. ref, pap. (Vége következik.) ISKOLAÜGY. A földmives iskolák kérdéséhez. A bold. Eötvös minister a leendő parasztgazdák képezése végett az ország legnevezetesebb gabnatermő helyein földmives iskolákat akart állittatni s e célból 1870-ben városunkkal is egyezségre lépett. Közbejött halála azonban a terv kivitelét feltartóztatta. Városunk elunván a várakozást, ez ügyet tavaly küldöttségileg is szorgalmazta a bold. minister utódjánál, azonban tőle semmi olyas nyilatkozatot sem nyerhetett, a melyből tudhatnék, hogy Pauler urnák egyátalában van-e ós micsoda véleménye van ezen intézetekről ? E tájékozatlanság tünt ki közelébb a képviselőházban is a közoktatásügyi költségvetés tárgyalása alkalmával, a mi egyébaránt, tudván, hogy ezen intézetekkel tett kísérletek külföldön is nagy részben meghiúsultak, s hogy a gazdasági népoktatás tekintetében a nézetek még ott sincsenek megállapodva, legkevésbé sem meglepő. Időközben a csongrádmegyei iskolatanács megintette városunkat s záros határidő alatt kötelezte, hogy polgári iskolát állítson fel. A városi hatóság ekkor kénytelen volt bele menni a dologba, s a kívánt határidő alatt fel is állított egy intézetet, de kérte a megyét s ennek utján a kormányt is : engedné meg, hogy a korábbi megállapodáshoz s a lakosság túlnyomó részének szükségletéhez képest, ez nem polgári, hanem földmives iskola lehessen. A megye e kérelembe beleegyezett, s az iskola egy előkészítő tanfolyammal s két tanítóval ellátva, kiknek egyike a kormány költségén tanulmányozta külföldön is a népies gazdasági oktatást, a mult óv őszén tettleg megnyílt. Az előkészítő taufolyam az elemi mindennapi iskolai V. és VI. osztályos tankörét foglalja magában. Tanítványunk a télen át annyi volt, hogy többnek már helyet sem tudtunk volna adni. Az itteni iskolaszék abban a nézetben volt, hogy a földmives iskola semmi nem egyéb, mint egy felső népiskola, s azt vélte, hogy miután a népiskolai törvény 55. §-a világosan rendeli, hogy a természettudományokat már az elemi népiskolában „különös tekintettel kell előadni az életmódra és vidékre, melyhez a gyermekek nagyobb részének szülői tartoznak", továbbá midőn ugyanezen törvény 64. §-a határozottan követeli, hogy a felső népiskolában nemcsak a természettudomáayok adassanak elő „különös tekintettel aföldmiv e 1 é s r e," hanem ezen kívül „a mezei gazdaságtan" is tanittassék: egészen a törvényes téren maradt az előkészítő tanfolyam felállításával, valamint a törvényes téren fog maradni a tulajdonképeni földmives osztályok megnyitásával is, melyet közvetlen az előkészítő folyam végén eszközölni akar, s tökéletesen hitte, hogy a kormány is ezen a nézeten van, miután Eötvös minister a tanfelügyelőknek egyebek közt azt adta utasításba, hogy „a tanfelügyelő az illető községeknél hasson oda, hogy a mennyire tehetségök engedi, a felsőbb népiskolákat mindenütt ugy szervezzék, hogy azokban a lakosság gyermekei minél inkább leendő életfoglalkozásukra képezte s s e n e k, t ehá t a lehetőségig alakosság túlnyomó részének élet foglalkozása szerint e felső népiskolák egyszersmind vagy földmives- vagy szőlő- és gyümölcsfáin i v e s, vagy kertészeti vagy ipariskolák stb. legyenek." (Ministeri rend. 1869. máj. 15-ről. 16. §. g.) A képviselőházi tárgyalás alkalmával azonban egy jobboldali tekintélyes férfiú, a többség helyeslése közt, olyan nézetnek adott kifejezést, mely szerint a gazdasági tanítás a felső népiskolai vagy polgári iskolai folyam elvégezése után következnék, abból a célból, hogy igy tökéletesebb előismeretekkel lépjenek a növendékek a földmives iskolába! S ez az a nézet, mely ellen, mint olyan, ki ez ügygyei részint elméletileg, részint gyakorlatilag foglalkozom, fölszólalni kívánok, miután meg vagyok győződve, hogy azt követve a földmives iskolákkal teendő kísérlet országszerte meg fog hiusulni. A nép gazdasági oktatásának legfőbb nehézsége külföldön és nálunk abban fekszik, hogy a parasztgazdák nem igen adják fiaikat az e célra eddig állított iskolákba! Mikor tehát efféle intézeteket akarunk létrehozni, ezen nehézség elhárítása a legeslegelső feladat; azaz: olyan iskolát kell állítanunk, amelybea földmives osztály fiait megnyerni remélhetjük. Az előismeret fontos kellék ugyan, de nem kizárólag irányadó. A felső népiskolát végzett tanuló betölti a 15-dik, a polgári iskolát végzett pedig a 16-dik korévet. Egy földmives embernek gazdálkodásra nevelt gyermekét idáig nélkülöznie igen nehéz, ezentúl pedig még 2—3 évig iskoláztatnia, helyzetét tekintve, teljes képtelenség, még az esetben is, ha az iskola a fiút leendő életfoglalkozására készíti elő. Képtelenség azért, mert egy 11—13 esztendőn keresztül folyvást iskolázott egyénben oly igények és szokások vernek gyökeret, melyek a leendő parasztembert egyszerű és alacsony élethivatása követésében alkalmasok megrontani, s mert a gazdálkodó szüle méltán tehernek nézheti azt a fiát, ki 18-dik vagy 20-dik évében kerül