Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-12-31 / 53. szám

ben a gyönyörű képet, festményben vagy szoborműben, midőn a kisded Jézus Mária karjain nyugszik vagy az égi karok által felszólított pásztorok környezetében jászolban feküdve. Ily kép tárul fel ma előttünk: a csillogó fa, s az azt körülvevő árvák legjobban ábrázolják annak szellemét, kinek emlékére szenteli az egész keresztyénség e mai napot. Szivhez szóló, mélyen átérzett beszéde alatt megnedvesedtek a jelenvoltak szemei, s a könnyűket csak az árvák hangzatos, erőteljes éneke oszlatá el. Utána Frőhlich Róbert pesti református tanár adott hangot német nyel/en, a karácsonfa látasára felébredt érzelmeinek, s ezzel az űnnepies résznek vége szakadt, hogy helyet adjon a fesztelen örömnek, melyugyan rövid ideig tartó, de hosszú volt rá a remény, s még hosszabb lesz az emlékezés. Mily jótékonyan hathat a szegény árva keblére, ki ha valaha, ugy ekkor, midőn minden pajtásai örömet ülnek, érzené legjobban rideg elhagyatottságát, mig igy ő is együtt örvendhet az örvendőkkel, mutathatja kis barátjának, hogy mit kapott, hogy ő róla sem feledkeztek meg. Meginditó volt nézni örömét e szegény árváknak, mint futkosák körül a dúsan megrakott asztalt, keresve a nevöket rejtő tányért, mely név azt jelenté, hogy a tányér egész tartalma őt illeti. A kicsinyek, kik az asztalt fel sem érték, kérték nagyobb testvéreiket, — mert igy lehet nevezni őket a köztük uralkodó hangulatnál s összeköttetésnél fogva,— hogy boritsák kötényükbe .3 „Krisztkindlit", s azután összeszorították köténykéjtiket a kíváncsiság azon nemével, mely részben ki van elégítve, de részleteiben még nincsen. Azután siettek ágyaikhoz kibontani az ajándékot, s e perctől hangosak lettek a szobák. Trombita, dob, sip, kérdezgetések, s az örömnyilvánitások hatalmas zsivajt támasztottak , de melynek hallatára nem futott el senki sem, sőt mint varázsló zenére odasereglett mindenki, megtekinteni a tiszta keblekben fogamzott tiszta örömöt. Ott állottak a kegyes jóltevők s jóltevő nők is; nekik nem szükség köszönetet mondanunk, nem szükség áldani őket, reájuk nézve a köszönet az árvák jólétében van, ők az áldást szivükben hordják. Ez este mély benyomást tett minden jelenlevőre. Bennem a gondolatot ébrészté fel, hogy nem tekintem többé az árvaház tagjait árváknak. Az árvaság elhagyatottságot, boldogtalanságot foglal magában, „a szegény árvát még az ág is húzza" mondja a magyar közmondás, pedig ezek nem elhagyatottak, ezeket senki sem húzza, ezeket a jóltevőség géniusa kiemelte testűk-lelkűk előbbi romjaiból, hogy Phőnixként támadjanak fel uj erővel, nemes lélekkel. Ballagi Aladár. A "vallás- és közoktatási budget általános tárgyalása. II, Dec. 22-én a budget tárgyalása személyes vitával kezdődött Pácolay János, Tisza Kálmán és Schwarc Gyula közt. Az egész vita félreértésből eredt, s miután a nevezett képviselők kölcsönösen lielyreigaziták egymást, magához a tárgyhoz Irányi Dániel szólott először. Ö a költségvetésre vonatkozó több rendbeli észrevételei után arra kéri a minisztert, miszeriut jövőre nézve politikájába több szabadelvüséget öntsön, a végrehajtásban nagyobb eré'yt tanúsítson, s ha ismét költségvetést készít, ne fukarkodjék. Miletics Szvetozár a költségvetést nem szavazza meg, mert ez azon politika kifolyása, mely politika csak a magyar nemzetet veszi föl, mint egyedüli alapot. Nincsen az ellen, hogy minél több összeg szavaztassák meg közoktatásra, de igenis az ellen van, hogy ez összeg csak a magyar nemzet érdekében történjék a többi nemzetiségeknek mellőzésével, Degré Alajos különösnek találja, hogy mig más minisztériumokban nincsen, vagy legfölebb egy államtitkár van, addig a közokt. miniszter oldala mellett kettő is áll. Miniszteri hivatalnok van elég, de tauitó nincs. Nézete szerint e bajon csak ugy lehet segíteni, ha a tanitók állását megjavítják és függetlenítik. Táncsics Mihály azon esetre, ha a miniszter még ma válaszolni akar, eláll a szótól, egyszerűen arra szorítkozva, hogy a miniszter tiltakozzék Mileticsriek a szerb nemzet iránt táplált roszindulatunkra vonatkozó vádja ellen. Miután Goncla László és Lázár Ádám is elálltak a szótól, Madarász József röviden azon óhajának ad kifejezést, hogy a vallásügyi tárca megszüutettessék, s igy a vallásszabadság törvényerőre emelkedjék. Ezután Pauler Tivadar miniszter válaszolt. Örömmel konstatálja az eddig elmondottak után, hogy a szónokok mindenike elismerte a közoktatásügy kiváló fontosságát, és hogy a közoktatásügyi budgetet nemcsak megszavazni készek, de keveslik is. Ezek koustatálása után alkalmat vesz azon kifejezett aggodalmak eloszlatására némelyeket elmondani, melyeknek egyes szónokok kifejezést adtak, távol kívánván minden személyeskedéstől maradni, mivel az ügy fontossága is beható objectivitást igényel, de a személyeskedés nem is természete, nyugodjanak annak babérain, a kik szeretik. (Helyeslés.) Hogy a közoktatás ügya életerét képezi, ugy szólván, egy nemzetnek, azt bizonyítgatni nem kell, s hogy ennél fogva kiváló figyelmet érdemel, az természetéből következik, de ép azért nehéz is hiányait pótolni; hogy hiányai a köznevelésnek nálunk is vannak, az tagadhatatlan, de azok orvoslására idő kell, hadsereget lehet rövid idő alatt teremteni, lehet vasutat épitni, de a köz-