Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-12-10 / 50. szám

Avignonban; vájjon akkor is voltak a pápai udvarnál diplomatiai követek? Alig hiszem! Azt is tudjuk továbbá, hogy I. Napoleon 1809-ben május 17-én eldődje Nagy Károly pápai adományát „visszaélés miatt" a francia birodalomhoz csatolván VII. Pius világi uralmát teljesen megszüntette. Kétséget nem szenved, hogy akkor sem küldettek diplomatiai követek a római pápához, miután érvényben volt azon ma is létező elv, hogy a hol világi teljhatalom nincsen vagy az idővel elveszett, ott nem is hitelesíttetik idegen követség. Csak IX. Pius, a mostani pápa képez kivételt ezen általános szabály alól. Mindenki, talán egynehány jezsuita hivet kivéve, bizonyosan meggyőződhetett, hogy a pápa világi uralkodása minden időre megszűnt, és a fekete sereg minden ármánykodása sem lesz képes azt valaha visszaállítani. Mind ennek dacára a politikai hatalmasságok még mindig drága löveteket küldenek Rómába. Ezen tények által még mindig elismerik a pápát, mint világi souveraint; ha pedig valamit elismerünk, mi tettleg nem létezik, és ha még a mellett az olyan elismerés sok pénzbe kerül, akkor azt valóban felfoghatatlan dolognak találjuk, annál jnkább, mert a pápai követek fentartása által a jezsuitapárt még inkább felbátorittatik Pius világi uralma visszaállítására, és a kormányok mintegy hallgatag jóváhagyják mindazon szidalmakat és támadásokat, melyek Loyola tanítványai á'tal a jogos olasz kormány, mint valami „rabló banda* ellen intéztetnek. De talán más jogcímen, és nem mint világi uralkodóhoz küldenek a kormányok követeket a pápához ? A világi hatalom elvesztése után a római pápa már csak egyházi személy, a kath. egyház feje, de e minőségében nem tarthat többé igényt diplomatiai követségekre, mert ezek sérelmesek volnának a többi egyházakra nézve, melyek, mint ilyenek, semmi ilyféle kitüntetésben és kiváltságban nem részesülnek, sérelmesek volnának a vallásos jogegyenlőség tekintetéből, mely a „quod uni justum alteri aequum* elv alkalmazását minden egyházi viszonyok között hangosan kívánja. Ilyen megfontolások lehettek, melyeknél fogva legújabban több indítvány tétetett a pápai követség megszüntetésére. Haagból november 17-én táviratozták : a második kamra a követség felfüggesztését a pápai udvarnál 39 szavazattal 33 ellenében elfogadta. Berlinben is november 16-kán a külügyminisztérium budgetje tárgyalásánál szóba jött a pápai követség és Lőve-Oalbe egyenesen kívánta annak megszüntetését Rómában. Bismark erre azt a megnyugtatást adta: „hogy ezen állomás az olasz követséggel össze fog olvasztatni, mihelyt Viktor Emánuel végképen átköltözködött Rómába.* Auersperg az uj osztrák miniszterelnök programijában megígérte,hogy minden oly tőr vények és rendeletek megszüntetésére fog törekedni, melyeket & concordatum létrehozott és annak bukása után is még nagyrószben hatályban vannak, és igy valószínű, hogy a nevezett miniszterelnöK, különösen miófa a szabadelvű Stremayr a vallásügyi ministeri tárcát elfogadta, a római követség tekintetében is oly véleményben lesz, mint Bismark vagy a Haag-i kamra. Honatyáink a magyar országgyűlésen el nem intézhetik ezen kérdést, mivel az mint közös ügy a magyar-osztrák delegátió elé tartozik. De kívánatos, hogy ezen kérdéses ügy iránti figyelem jó eleve feléb resztessék a végett, hogy annak delegationális elintézése, melyben országos képviselőink egy része szintén befolyást gyakoroland, oly módon és oly szellemben történjék, mint azt a haladott kor, a dolog elvi és anyagi oldala kívánja. Miután a római követséget elvi tekintetben némileg megvilágítottam volna, szabadjon még annak anysgi szükségletéről azt említenem, hogy annak fedezésére tavaly 49,650 frt fordíttatott. Ezen összeg — talán még fokozva — ez idén is előirányozva lesz. Nem volna-e korszerű, ha a magyar-osztrák pápai követség Romában felfüggesztetnék, nem volna-e áldásosabb, ha ez a tekintélyes pénzösszeg, melyet a római követség évenkint elnyel, népnevelési és iskolai célokra fordíttatnék ? Ezekre a kérdésekre, gondolom, sak igennel felelhetünk. Mióta a volt pápai birodalom az egységes Olaszországgal egyesittetett és az olasz király kormányával együtt Rómában székel, azóta tettleg megszűnt IX Pins világi souverainitása és beteljesült Döllinger szava, melyszerint: „Die Kirche hat wohl die Verheissung, dass die Pforten der Unterwelt nichts wieder sie vermögen werden, aber sie hat keine Verheissung, dass der Nachfolger P e t r i a u c h s t e t s der Monarcheines weltlichen Reiches bleiben werden." Szükséges, hogy ezen utóbbi igazság győzelméből a