Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-12-03 / 49. szám
ISIÍOLAÜG 1 Az aszódi ev. algymnasium segélyezéséről, A kis gymnasiumok előcsarnokai a nagy gymnasiumoknak. Ez oly tétel, mely ellen — ugy látszik — többen szavaznak, mint mellette. Divattá vált ugyanis e tekintetben is centralizálni. Csak bizonyos főbb váiosoknak vindicálja a közönség egy része azt a jogot, hogy közművelődési tanintézeteket tartsanak; a vidéki kisebb városokban fenálló algymnasiumok ellenben arra lennének proscribálva, hogy ama főbb tanintézetekbe beleolvadjanak. „Erők szétforgácsolása" azon stereotyp kifejezés, melylyel a vidéki algymnasiumok fentartását jellemezni szokás. E nézetek ellenében azonban mintegy ösztönszerűen szít a közönség érdekelt része a decentralisatióhoz. Kinek kinek saját gyermeke a legkedvesebb. És innen a sok algymnasium, kegyel etés hasznosság tekintetéből való fentartása. Kegyelet dolga ily intézeteknek az alapítók intentiója szerinti fentartása; gyakorlati haszon parancsolja pedig az oly intézetek fentartását, melyek a tudományos miveltséget körükben tettleg elterjesztik. Ezeket alkalmazhatjuk az aszódi e v. a 1 g y mn a s i u m r a. Ellene szól azon nézet, hogy az Pest mellett fölösleges. Mellette azonban súlyosabb érvek szólanak. Kegyeletes dolognak tartják annak nemcsak fentartását, de felvirágoztatását is, Aszód evang. egyháza, városi közönsége és a pestmegyei ev. esperesség. Kegyelet fűzi ugyanis rokonszenvünket ez intézethez, mivel hogy az a dicső Podmanicky- család által alapíttatva, szent hagyományként szállt mi reánk. Fentartásáért áldozni készt minket a gyakorlati eredmény is, mit e tanintézet hajdana ós jelene felmutat. Ha Aszód nincs, sok helybeli és környékbeli ifju nem határozza el magát a tudományos pályára s a pestmegyei esperesség is mindenkor állított ki egy tanulói contingenst a kezére eső intézet részére. Petőfi Sándorunk itt tanult. Breznyik János selmeci igazgató-tanár, Elefánt Mihály budapesti esperes és egyházi költő, a Sárkány testvérek Pilisen és Szarvason, Aszódnak tanítványai, nem említve fel azon sok lelkészt, tanítót, orvost, mérnököt, ügyvédet, festészt, kik ez intézetben vetették meg alapját tudományos képzettségűknek. A pozsonyi ev. főtanoda jeles philologja, Lichner Pál tanár ur szájából tudom, hogy Korén aszódi tanár Pozsonyba ment tanítványai a legjelesebb latinok valának, s más tudományokban is megállták helyüket. A minden szabad mozgást elfojtott Bach-rendszer után újjászületett, ujon szervezett tanodában Yotisky, Bellusés Csengey — utóbbi fájdalom lemondott — tanárok alatt ismét oly jó szellem terjedt el, hogy rövid néhány év alatt a nevelészeti irodalomban jó nevű egy, a többi tudományokban több jeles tanítványaik nevelődtek. Neveikkel is szolgálhatnánk, ha a tehetségek időelőtti magasztalását tapintatlanságnak nem tartanok. Mindezeken felül pedig az aszódi polgárságnak mivelt szelleme ezen intézet befolyásának eredménye. Sok iparos és kereskedő látogatta egykor ez intézetet anélkül, hogy tudóssá kivánt volna képeztetni, illőnek tartván legalább 4 osztályt végezni, mielőtt szaktanulááához fogna, s ezen egyének váltak a jelenlegi egyházközség jeles, áldozatkész tagjaivá. Az aszódi ev. algymnasium tehát szent örökség, mely valamint hajdan híven meg lett őrkve, ugy jalenben is hű kezedre szállt. A hálás utókor Podmanicky Ármin, Frigyes, Géza, Levente báróknak és Sárkány Já nos, Moravcsik M ih á ly esperes-lelkészeknek neveiket, mint vezérférfiakét ez ügyben, meg fogja örökíteni. A testvériség phaenoménjeként pedig fog jeleztetni e tanintézet évkönyveiben a helybeli izraeliták vállvetett összemüködése az evangyélmiakkal, hogy gyermekeik számáia éltessék ezen életrevaló intézetet. Ott a gyönyörű szőllőkkel és szántóföldekkel váltakozó partoldalban fekvő Aszód uri palotája mellett, emelkedik az ez évben emeletesre épített algymnasium, mint egyik dísze a városnak. A városon tul virághimes réten keresztül száguld a gőzkocsi, hogv hozzon a vidékről nemcsak tanítványokat, de hozzon segélyt is, melyre kivált a pestmegyei ev. esperesség az ez évi szept. 12., B.-Pesten tartott közgyűlésén kötelezte magát. Aszód várja az esperességi határozat eredményét, mely felette nagyon késik. Csak a mi esperességünk nem sorakozott még testülethez méltóan a fent elősorolt jótevők mellé. Pedig mi Aszód egyházát, mely ez idén a gymnasium épitése által kiállotta a tüzpróoát, nem hagyhatjuk többé magára ; bizonytalan adakozás által nem válthatjuk be segélyzés iránt adott becsületszavunkat. Tegyünk egy lépést előre! Esperességünk vezérférfiai ! Azon lényeges szolgálatokért, melyekkel Aszód esperességünk számos fiait bevezette és bevezeti a tudomány templomába, méltó annak régi óhaját teljesítenünk, azt t, i. hogy vállaljuk magunkra egy tanár fizetését. Nem célom a segélyezés eddigi módját, az önkéntes adakozást eltörölni, de annak irányt adni és Aszódnak bizonyosságot nyújtani. Rendezzünk tehát évenként oly önkéntes adakozást, mely minden anya- és tanítóval biró leány-egyház részéről minden egyes lélek után 1 krt eredményezzen. Ily uton fogunk mi közel 400 frtot gyűjteni, a hiányt pedig a felügyelő urak, továbbá az eddig is nagyobb mérvben adakozó kisebb, jó módú egyházak és az egyházi magtárak fogják fedezni. Az egyházi magtárak azért, mert évi kamataiknak egy részét épen ugy adhatják e célra, valamint hogy országszerte a takarékpénztárak is jótékony célokra adakoznak. Eleve 500 frtot