Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-12-03 / 49. szám

ISIÍOLAÜG 1 Az aszódi ev. algymnasium segélyezéséről, A kis gymnasiumok előcsarnokai a nagy gymnasiu­moknak. Ez oly tétel, mely ellen — ugy látszik — töb­ben szavaznak, mint mellette. Divattá vált ugyanis e tekintetben is centralizálni. Csak bizonyos főbb váiosoknak vindicálja a közönség egy része azt a jogot, hogy közművelődési tanintézete­ket tartsanak; a vidéki kisebb városokban fenálló algymnasiumok ellenben arra lennének proscribálva, hogy ama főbb tanintézetekbe beleolvadjanak. „Erők szétforgá­csolása" azon stereotyp kifejezés, melylyel a vidéki algymnasiumok fentartását jellemezni szokás. E nézetek ellenében azonban mintegy ösztönszerűen szít a közönség érdekelt része a decentralisatióhoz. Kinek kinek saját gyermeke a legkedvesebb. És innen a sok algymnasium, kegyel etés hasznosság tekintetéből való fentartása. Kegyelet dolga ily intézeteknek az alapítók inten­tiója szerinti fentartása; gyakorlati haszon parancsolja pedig az oly intézetek fentartását, melyek a tudományos miveltséget körükben tettleg elterjesztik. Ezeket alkalmazhatjuk az aszódi e v. a 1 g y m­n a s i u m r a. Ellene szól azon nézet, hogy az Pest mellett fölös­leges. Mellette azonban súlyosabb érvek szólanak. Kegyeletes dolognak tartják annak nemcsak fentar­tását, de felvirágoztatását is, Aszód evang. egyháza, városi közönsége és a pestmegyei ev. esperesség. Kegye­let fűzi ugyanis rokonszenvünket ez intézethez, mivel hogy az a dicső Podmanicky- család által alapíttatva, szent hagyományként szállt mi reánk. Fentartásáért áldozni készt minket a gyakorlati eredmény is, mit e tanintézet hajdana ós jelene felmutat. Ha Aszód nincs, sok helybeli és környékbeli ifju nem határozza el magát a tudományos pályára s a pestmegyei esperesség is mindenkor állított ki egy tanulói contin­genst a kezére eső intézet részére. Petőfi Sándorunk itt tanult. Breznyik János selmeci igazgató-tanár, Elefánt Mihály budapesti esperes és egyházi költő, a Sárkány testvérek Pilisen és Szarvason, Aszódnak tanítványai, nem említve fel azon sok lelkészt, tanítót, orvost, mér­nököt, ügyvédet, festészt, kik ez intézetben vetették meg alapját tudományos képzettségűknek. A pozsonyi ev. főtanoda jeles philologja, Lichner Pál tanár ur szájából tudom, hogy Korén aszódi tanár Pozsonyba ment tanítványai a legjelesebb latinok valának, s más tudomá­nyokban is megállták helyüket. A minden szabad mozgást elfojtott Bach-rendszer után újjászületett, ujon szervezett tanodában Yotisky, Bellusés Csengey — utóbbi fájdalom lemondott — tanárok alatt ismét oly jó szellem terjedt el, hogy rövid néhány év alatt a nevelé­szeti irodalomban jó nevű egy, a többi tudományokban több jeles tanítványaik nevelődtek. Neveikkel is szolgál­hatnánk, ha a tehetségek időelőtti magasztalását tapin­tatlanságnak nem tartanok. Mindezeken felül pedig az aszódi polgárságnak mivelt szelleme ezen intézet befo­lyásának eredménye. Sok iparos és kereskedő látogatta egykor ez intézetet anélkül, hogy tudóssá kivánt volna képeztetni, illőnek tartván legalább 4 osztályt végezni, mielőtt szaktanulááához fogna, s ezen egyének váltak a jelenlegi egyházközség jeles, áldozatkész tagjaivá. Az aszódi ev. algymnasium tehát szent örökség, mely valamint hajdan híven meg lett őrkve, ugy jalen­ben is hű kezedre szállt. A hálás utókor Podma­nicky Ármin, Frigyes, Géza, Levente báróknak és Sárkány Já nos, Moravcsik M i­h á ly esperes-lelkészeknek neveiket, mint vezérférfiakét ez ügyben, meg fogja örökíteni. A testvériség phaeno­ménjeként pedig fog jeleztetni e tanintézet évkönyveiben a helybeli izraeliták vállvetett összemüködése az evan­gyélmiakkal, hogy gyermekeik számáia éltessék ezen életrevaló intézetet. Ott a gyönyörű szőllőkkel és szántóföldekkel vál­takozó partoldalban fekvő Aszód uri palotája mellett, emelkedik az ez évben emeletesre épített algymnasium, mint egyik dísze a városnak. A városon tul virághimes réten keresztül száguld a gőzkocsi, hogv hozzon a vidék­ről nemcsak tanítványokat, de hozzon segélyt is, melyre kivált a pestmegyei ev. esperesség az ez évi szept. 12., B.-Pesten tartott közgyűlésén kötelezte magát. Aszód várja az esperességi határozat eredményét, mely felette nagyon késik. Csak a mi esperességünk nem sorakozott még tes­tülethez méltóan a fent elősorolt jótevők mellé. Pedig mi Aszód egyházát, mely ez idén a gymnasium épitése által kiállotta a tüzpróoát, nem hagyhatjuk többé magára ; bizonytalan adakozás által nem válthatjuk be segélyzés iránt adott becsületszavunkat. Tegyünk egy lépést előre! Esperességünk vezérférfiai ! Azon lényeges szolgá­latokért, melyekkel Aszód esperességünk számos fiait bevezette és bevezeti a tudomány templomába, méltó annak régi óhaját teljesítenünk, azt t, i. hogy vállal­juk magunkra egy tanár fizetését. Nem célom a segélyezés eddigi módját, az önkén­tes adakozást eltörölni, de annak irányt adni és Aszód­nak bizonyosságot nyújtani. Rendezzünk tehát évenként oly önkén­tes adakozást, mely minden anya- és taní­tóval biró leány-egyház részéről minden egyes lélek után 1 krt eredményezzen. Ily uton fogunk mi közel 400 frtot gyűjteni, a hiányt pedig a felügyelő urak, továbbá az eddig is nagyobb mérvben adakozó kisebb, jó módú egyházak és az egyházi magtárak fogják fedezni. Az egyházi magtá­rak azért, mert évi kamataiknak egy részét épen ugy adhatják e célra, valamint hogy országszerte a takarék­pénztárak is jótékony célokra adakoznak. Eleve 500 frtot

Next

/
Thumbnails
Contents