Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-12-03 / 49. szám

saját szivök érzelmeit találják kifejezve — ezt elérni alig lehetne. — De ha a lelki szabadság s szabad vizsgálódás régi korlátait eltávolittatni kívánom, eszem ágában sincs ismét más ily féle korlátokat, habár tágas­bakat, felállítani. Mert azt tartom : a keresztyénség lélek s élet, nem szőrszálhasogató dogmák mesterséges épülete, a Krisztus vallásának lényege annak erkölcsi oldala, nem elmés formulák a Jézus természetér: 1, a sz. lélek s isten lényegéről, a szt. háromság titkairól; a ker. ismeret forrása az irás, nem egy concordia dis­cors; és minden ker. embernek joga is, kötelessége is mindeneket megvizsgálni, a mi jó azt megtartani, nem az, hogy ész és meggyőződés nélkül utánmondja azt, a mit mások elébe mondanak. Oly elveket, melyeken a protestantismus szabad szelleme tükrözik vissza oly elveket, melyek a ker. vallás erkölcsi tartalmára fek­tetik a fősúlyt, — ilreneket szeretnék a legközelebbi magyar prot. zsinat által kimondatni, És hogy az előmunkálatok a tantartalomra figyelmöket külön ki nem terjesztik, azt sajnálom. Rokon természetű tárgy a most mondottakkal a káték, agendák, énekes könyvek ügye. Hogy az eddig használatban levők, a mennyire azokat ismerem, egó­s/en ki nem elégítenek, talán mondanom sem kell. Történtek e tekintetben már mások részéről is fel­szólalások. Kívánatos, hogy a zsinat ez ügyet is mul­hatlanul teendői közé számítsa, és hogy a behozandó kátékon, énekes könyveken, agendákon a protestantis­mus szelleme tükrözzék vissza, nem egy régen elmuit kor szőrszálhasogató dogmatikusainak elavult rendszere. Uj bort uj tömlökbe és nem uj foltot avult ruhára. Az unióról végre, melyről azt hittem s vártam, hogy a legközelebbi zsinaton már kimondatik s végre­hajtatok, az előmunkálat egy árva betűvel sem emlék­szik meg. Sajnos, hogy a prot. ttstvérfelekezetek közti szakadás épen nem lényeges különbségei miatt egykor megtörtént, és hogy a testvérfelekezetek leg­jobb erői a testvérek elleni küzdelemben emésztődtek fel. Mily sokkal erősebben állanánk, mily sokkal töb­bet, nagyobbat lehetett volna létrehozni — viribus unitis! Sajnosabb, hogy e szakadás mind e mai napig fenáll, és hogy, bár az ellenségeskedés megszűnt, a prot. egyház még mindig két felekezetre van oszolva, holott a tankülönbség, élét elvesztette, és tán kevesen vannak a helvét hitvallásuak közül, kik oly mereven ragaszkodjanak Calvin praedestinationalis tanához, szint oly kevesen az ág. hitvallásuak közül, kik az „in, cum, sub"-ból egy jotát sem akarnak elengedni. Leg­sajnosabb volna, h^ az unió a legközelebbi zsinaton seír hozatnék szőnyegre, sőt ha már a zsinat össze­ülése előtt is nem bocsáttatnék ki illetékesb helyről felhívás az unió előkészítésére s minden azzal össze­függő kérdés tisztázására, hogy a zsinat azután a mun­kálatot szentesíthetné. Az unió ugyan nem egyedül az ág. evang. egyház dolga; hozzá Szólása van ahhoz természetesen a helv. hitv. egyháznak is: de minthogy tudtommal az ág. evang. felekezet a zsinati előmun­kálatokkal előbbre van, ugy tartom, őt illeti a köteles­ség az egyesülésre a testvéri jobbot a testvér felé ki­nyújtani. Ezek volnának észrevételeim a legközelebbi zsi­naton előforduló tárgyakról s a zsinati előmunkálatok tárgysorozatáról átalában. Ha a „canonok a házassági ügyben" azokból kihagyatnának; ha az egyh. tan, cultus s lelki élet főelvei, az unió és annak módozata prot. szabadelvüséggel azokban kifejezést nyernének : akkor ez előmunkálatokban mindazon tárgyak ben­foglaltatnának, és csakis azok foglaltatnának bennök, melyeknek a legközelebbi zsinaton elő kell fordulniok, bár az egyes fejezeteket máskép rendeztem volna el. Minthogy azonban az előmunkálatok zsinati előterjesz­tésül elfogadtattak, és az egyes egyházaknak véle­ményadás végttt meg küldettek ; praktikus szempon tok tanácsolják, hogy a beosztást általában már most megtartsuk. És ha időm s körülményeim engeaendik, ha különösen velem rokon véleményen levők meg nem előznek, szerző engedelmével tán az előmunkálatok egyes fejezeteiről külön is elmondandom nézeteimet.*) Kund Samu. Könyvismertetés. Természetrajz. Irta Seidel Pál. Székesfe­hérvár, 1871. Klökner Péter tulajdona. Igén rövid ismertetését s bírálatát óhajtom e 34 lapra terjedő, népiskolai használatra irt kis munkának adni, célom levén a tanügy őreinek figyelmét különösen a Tiszáninneni helv. hitv. főt. superintendentiában föl­hívni, mivel, mint hallomásból tudom, a tanitók között e könyvecske a Patakon tartott póttanfolyam alkalmával pár száz példányban kiosztatott. Nem tudom, kit lepett meg nagyszerűségével e munka annyira, hogy jó lélek­*) Az ügynek nagy szolgálatot teend, ha ez ígéretét mentül elébb beváltja; mi meg szíves örömest adunk a tárgyismerettel s emelkedett tiszta elmével irott cikkeknek helyet. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents