Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-12-03 / 49. szám

Iáról; gondoskodik bibliafordításokról és előkészíti, végrehajtja az uniót. A lelki élet fejlesztésére az egyházi fegyelem főbb elveit állapítja meg s jótékony intézetek felállítására irányozza gondjait, Az egyházi alkotmány szervezése nemcsak az egyház külső s belső / kormányzatát állapítja meg, hanem az egyháznak s szolgáinak kölcsönös jogait is. Ide tartozik tehát az egyházi hatóság jogkörének s gyakorlásának meghatározása, az egyházi vagyon kezelése, a biztosítási ügy, egyházi törvénykezés, a*, egyházi szolgák kötelességei, s végül a tanítói rend felállítása, a hivatalbetöltés, felfüggesztés s elmozdítás. Függelékül ide sorozom az iskola ügyet is. Ez volna szerintem a zsinat feladata. Ugyan ezen tárgyról szól a szóban levő munkálatoknak 81. §. E cikkely szórói-szóra igy hangzik; ,A zsinat feladata tehát: 1. az egyházi alkotmány szervezése; 2, az egyházi tudomány, az isteni tisztelet és az ünnepek iránt támadt kérdések eldöntése ; 3. a bibliai fordítások koronkinti javítása ; 4. a kerületek vagy püspökségek változtatása, szaporítása vagy kevesbitése és az esperességeknek ezekbe beosztása." Eltekintve attól, hogy e négy rész egymást ki nem zárja, a zsinat feladatának ezen meghatározása oly tág, hogy alatta ugyan mindazt érteni lehet, a mit fentebb a zsinat feladatául mondottam; de másrészt e meghatározás oly kevéssé szabatos, hogy az ember Dem tudja, vájjon a munkálat szerzői is csak ugyan mind azt értették-e alatta. Magában a munkálatban egyébiránt azon tárgyak programmja van összeállítva, me lyeket a kiküldött bizottság a legközelebbi zsinat tanácskozása aiá bocsátani jónak talált; és e programm elkészítésénél maga e bizottság sem volt tekintettel 8ZOD felosztásra, melyben a zsinat feladatát elősorolja. Á munkálatnak átnézete ugyanis ime ez: I. a magyar evang. egyházi alkotmány; II. az evang. egyház belélejére és a lelkészi hivatalra vonatkozó kánoni javaslatok ; III. iskolai ügy ; IV. kánonok a házassági ügyben ; V. az evangélikusok pénzügyéről ; Vl. egyházi perrendtartás. — A zsinat feladatának általam adott meghatáro ását vévén alapul, ez átnézetből kitetszik, hogy a munkálatba oly ügyek is felvétettek, melyek nem a zsinat elé valók; más részt meg olyanok nem hozattak szőnyegre, melyeknek a legközelebbi zsinaton is elő kellene fordulni. Nem lehetnek a zsinatnak tárgyai a kánonok a házassági ügyben. A házasság nálunk protestánsoknál nem sakramentum s magában véve nem egyházi cse lekvény, hanem két különnemű személynek, együtt élhetésre, polgári szerződésen alapuló kötése. Ha mind eddig az egyház a hitvesitésnél közbenjárásra van hivatva, a mennyiben csak az egyházi szentesítés által válik a házasság jogérvényessé; ha a házassági kötésből származott kérdések eldöntésére az egyháznak befolyása, itt ott kizárólagos befolyása van : ezt csak rnnyiban gyakorolhatja, a mennyiben az állam saját jogát az egyházra ruházta. Az egyházi szolgák ez ügyben az állam megbízottjai, és csak azon törvények szerint járhatnak el, a melyeknek végrehajtása reájok hagyatott. Az egyházi felsőség alatta álló közegeinek tudomására hozhatja e törvényeket, utasításul adhatja, hogy ezek szerint járjanak el; de kánonokat, törvényeket hozni a házassági ügyben az egyháznak sem jogában, sem érdekében nem áll. Iger de az 1848. XX. törvénycikk kimondja a törvényesen bevett felekezetek közt a viszonyosságot s jogegyenlőséget, e törvénycikk elvét az 1868. LIII. törvény magáévá teszi, a közvetlen utána hozott törvény 22- és 36-dik §§ ai szerint még is a római latin és görög szertartású katholikusok válópereit, a mennyiben a házassági kötelék érvényességét és akár az ideiglenes elválást, akár a végképi felbontást tárgyazzák, továbbra is az egyházi törvényszékek illetősége alá helyezi, mig ellenben a mindkét felekezetű evangélikusok ily nemű pereit a polgári törvényszékhez utasítja. Mind a mellett nem osztom azoknak panaszát, kik ez okon a jogegyenlőség megsértése felett feljajdulnak és a protestáns egyháznak is szentszékeket követelnek; sőt inkább azt találom természetesnek és azt tartom kívánatosnak, hogy a kötelező polgári házasság behozatala által, a kegyeltebb felekezetek előjogai megszüntetvén, megadassék az államnak, a mi az államé, és meghagyassak az egyháznak, a mi az egyházé. Meghagyassék t. i. az egyháznak a felekre azon erkölcsi befolyás, melyre ezen vallás-erkölcsi intézet hivatva van és a mely, hanem kénytelen kelletlen hajtatnak a felek az alá, ha nem szívok sugallatából keresik azt, sokkal termékenyebb magul fog, sokkal termékenyebb földbe elhintetni, mint a hogy ez eddig történhetett; ellenben megóvná ez intézkedés az egyházat azon ellenszenvtől s sok kellemetlenségtől, mely gyakran épen abból keletkezik, hogy az ezen kényes kérdés bonyodalmaiba beleavatkozni kénytelen és Ítéleteivel a felháborodott kedélyeket lecsendesíteni, kielégíteni nem képes.