Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-11-26 / 48. szám

sanyarainak lesznek áldozatai, — miként épitsék magokra hagyatva istennek házát s a közművelődés intézetét, az iskolát? S valóban az ezelőtt mintegy harminc évvel — midőn bár a régi templom s parochia a Szamos szakgatásai miatt has^nálhatlanná lett; azonban a község még be nem zárva szabadon lélekzett, virágzás s gaadag terményzésnek örült — fennkölt buzgóság- s magasztos áldozatkészséggel megkezdett nagyszerű styl tekintetében remek templom és torony nagyobb részben kiépitlenitl áll, s részben már romlásnak indult; az iskolatelek és épület részint szűk-volta, részint elavultsága, lesülyedése, s ismét az erősen szakgatott Szam>spart közelsége célkorszerütlenség miatt tovább tarthatlan, más helyre helyezés- s alapjából ujépitésre vár; az 1868-dik évi S á 1 y i t példátlanul sújtott áradás miatt a parochialis udvaron a melléképületek leomlottak, a iakház pedig fenyegetőleg szótnyiladozva még egy áradással menthetlenül összeomlik; meglevő egy kis harangja a község térfogata miatt egyházi célok- s fenyegetett helyzetben gyakorta szükségelt vész-jelzésekre elégtelen. Valóban mi nem fényért, nem drága kenetért, hanem a mindennapi kiáltó szükség kielégitéseért sóvárgunk ! A vagy tárjuk-e tehát tovább elébetek fájdalmasan égő sebeinket, s ecseteljük-e a rendkivüli helyzet nyűgeibői származó tehetetlenségünket előttetek? Ó nem ! azon buzgó óhajtással, hogy óvjon meg titeket a jóságos ég hasonló szerencsétlen helyzettől — kérjük, esdekeljük segélyteket. Hamar, mig nem késő tegyetek jól velünk. Mi bizonyára a hitnek szegényei vagyunk. Az adományért, mely által kiemelkedhetünk sülyedt helyzetünkből, neveiteket jegyzőkönyvünkbe irva hálásan őrzendjiik, s hasonló indulattal buzgólkodunk jóltenni veletek, ha netalán a sors keze rátok sulyosodnék. írjátok fel azért filléreitekkel együtt neveteket az alábbi rovatokba, s hozzánk beküldeni az 1872-dik év első napjáig ne legyen nagy terhetekre, hogy magunkat a jövő év folyamán halaszthatlan épitkezési költségek iránt tájékozhassuk. Atyafiúi tisztelő szeretettel vagyunk Sályin Szatmármegyében, 1871. óv május 1-ső napján. A hitrokon reformált egyház ez időszerinti választott képviselő testülete. Bartba Mór, lelkész. Basai Csombók Mihály, h. h. tanitó s egyh. jegyző. Sulyok Ádám, főgondnok. Nagy Antal, algondnok. Tanácstagok : Domahidy András. Zolhán László. Badar András, Simon Lázár. Horváth Dániel. Fási László. Guthj István. Papp Antal. Nagy István. Ne káromkodjunk! Nem ismerek gyávább és haszontalanabb vétket a káromkodásnál, mely, fájdalom! annyira el van harapódzva társadalmunk minden rétegében! Ur és szegény, gazda és cseléd, férfi és asszony egyformán káromló szavak által tünteti fel lelkének üres felfuvalkodottságát s azt az elfásultságot, mely abban az isteni félelem helyét elfoglalá. Németországról olvastam, hogy ott a káromkodás a középkor durva századai alatt szintúgy el volt terjedve, mint most nálunk. A németek azonban ki tudtak vergődni ez alávaló és dőre szokás hatalmából s jelenleg szavai is alig vannak a káromkodásra. Ez kétségen kivül a művelődés és a vallásos jó nevéles eredménye, de egy részben azon egyleteké is, melyek ott e bűn kiirtása ellen sürtin keletkeztek. Nálunk a művelődéstől igen sokára lehet e tekintetben valamit várni, mert műveltjeink a káromkodástól való önmegtartóztatásban magok sem mennek elég jó példával elő; a nevelésnek eredménye pedig ott, hol magok a leghatásosabb nevelők, a szülék, nyakig úsznak a bűnben, alig biztat valami remónynyel. Egy szóval, minden körülmény arra int, hogy először ez a nemzedék vergődjék ki ebből a fertőből, aztán várhatni hasonlót az ujabb sarjadéktól. Miután e vétek ellenében sem predikálásainknak nincs kellő hatása, sem a polgári és egyházi társaságtól mj

m lehet többé azt várni, hogy az ellen fenyitő rendszabályokkal lépjenek fel, egyetlen módnak látszik társadalmi uton menni segitségére az egyéni akaratnak e rut és esztelen szokástól való megtartóztatás tekintetében. S ezt célozzák az alább következő alapszabályok, melyekre a fensőbb helybenhagyást még a nyár folytán megnyertem. Most, midőn a mezei munka végeztével laktársaim inkább a városban tartózkodnak a figyelmök a társadalmi érdekek iránt inkább ébren lehet: szivesen kérek mindenkit, felekezeti különbség nélkül, egyesüljünk a fent jelzett cél tekintetében, s szüntessük e város határán az erkölcstelen és égbekiáltó káromlásokat ! Az egyesülés előmunkálatait, miután az alapszabályokban érintett okmányok gyönyörű kiállításban megjelentek, én annyira előkészitettem, hogy egyetlen összegyűlésünk alkalmával véglegesen megalkothatjuk az egyletet. S ily gyűlésre hivom meg ezennel polgártársaimat, f. hó 12-re, az újtemplom mellett lev£ Varga-féle iskolába. Az összejövetel ideje a d. u. istenitisztelet után leend. — Az alapszabályok következők: A „H.-m.-vásárlielyi káromkodás elleni egylet" alapszabályai. 1. §. Az egylet célja: a káromkodás és szitkozódás megszüntetésére társulás utján az önlelkiismeret ellenőrzése mellett törekedni. 2. §. Tagja lehet minden h.-m -vásárhelyi illetőségű, 15 évesnél idősb egyén, nemi és felekezeti különbség nélkül, ki magát ezen alapszabályoknak aláveti. 3. §. A ki az egyletbe kiván lépni, nevét az ügyvivőnél álló egyleti jegyzőkönyvbe személyesen beirja, vagy beíratja s ezen alkalommal az egyleti költségek födözósére