Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-11-26 / 48. szám

1.) Készíttessék vezérkönyv az V. és VI. osztály számára irott olvasókönyv alapján az I—IV. osztályban szerzett nyelvtani ismeretek felhasználására, a szóbeli előadások és Írásbeli dolgozatok, nevezetesen az ügyiratok készítésére. 2.) Számtani vezérkönyv az I. II. III. és IV. osztály számtanitásához, a kijelölt példatárakkal együtt. 3.) Földrajzi vezérkönyv a III. IV és V. osztály vezetésére a tanitó számára. 4.) Történelem az V. és VI. osztály számára. 5.) Természetrajzi vezérkönyv a tanitók számára. 6.) Természettan. 7.) Gazdaságtani vezérfonal a gazdasági és kertészeti gyakorlatok miként vezetésére természetrajzi és természettani alapon. 8.) Testgyakorlási vezérkönyv a tanitó számára. 9.) Énektani vezérkönyv a III, IV. V. és VI. osztály számára a szükséges gyakorlókönyvvel. Budán, 1871. évi octóber 22-én. A vallás- és közoktatási m. kir. ministeriumtól. Népiskolai vallásos könyveink reformja. Népünk hideg közönyösségét minden iránt, a mi vallásos, legtöbben — és méltán — a tanodai vallás- és erkölcstan célszerűtlen kezeléséből származtatják. Miként lehetne a vallástant ugy tanítani, hogy a valódi célt: igazán vallásos és erényes embert nevelni, elérhetnők ? E komoly és valóban nagy horderejű kérdés, prot. egyházunk kormányférfiait most annál elevenebben foglalkoztatja, minél inkább tapasztaljuk, hogy a real-tanok elébb haladásával hova tovább elmarad a vallás célszerű tanmódja, A kor intőszózatát megérté az egyetemes tanügyi bizottság, megérté a dunántuli ref. egyh.-kertllet. „Serkenj fel, te, ki aluszol!" — s a népiskolai vallásügy, ébredésének jelét adta. Még a mult évben küldöttség neveztetett ki, javaslatot készítendő „a népiskolai vallástanítás mikéntjér ő 1/' — De csak egy ujabban folyó évi junius 7—9. taitott e. k. gyűlés kebeléből választott bizottság munkálata lőn elfogadva. Ez ujabb küldöttség munkálata imez : „1. Alapelvek tekintetében: készíttessenek az evang. szellemében, a hit- és erkölcstan örök igazságait magokban foglaló oly vallási kézikönyvek, melyek a kor színvonalára emelkedett hitnézeteknek teljes kinyomatai, a hit- és vallás-erkölcsi életnek előmozdítói legyenek. 2. Tartalom tekintetében: a fenebbi elvek nyomán készíttessenek, ugy a taniók, mint a tanulók számára kézikönyvek, melyeknek taralmát képezzék: az első osztályban: hit- és erkölcstan rövid elbeszélések, miket a tanitó élőszóval adjon elő tanítványainak; hit- és erkölcs nemesítő pár könnyebb dallamu ének s rövid imák versben. 2-ik osztályban: hit- és erkölcstani igazságokat tartalmazó rövid olvasmányok, könnyebben felfogható, nemesítő bibliai-történetek, imák, folyóbeszédben és versben, ének. 3-ik osztály sz-ámára: rendszeres hittan, ének és biblia-történetek. 4-ik osztály számára: rendszeres erkölcstan, hangjegyek ismerete. 5-ik oszt. sz.: egyetemes egyháztörténet a hitújításig, összhangzatos éneklés. 6-i koszt, számára: hitjavitás története, különös tekintettel hazánkra. Még ez osztályban agenda, mely a növendéket vallása, hitelvei teljes és helyes ismeretére vezesse, megerősítse és a további biztos haladásra képesítse. Nemkülönben összhangzatos éneklés. 3. Mod és módor tekintetében: legyen az irmodor tiszta, világos, a gyermekfogalmához mért, az előadás pedig fejlesztő." Eddig a beterjesztett vélemény, — azután erre, ugyanezen gyűlés jkönyvének 80-ik pontjában ez áll: „Felolvastatván, következőleg módosíttatott: 1. Alapelvek tekintetében: készíttessenek vallás- ós erkölcstant tartalmazó oly vezér- és kézi-könyvek, melyek az evang. szellemében, a hit és erkölcs örök igazságainak alapján szerkesztve, a helv. hitvallás alapelveinek teljes é s hű kinyomatai legyenek. 2. Tartalom tekintetében: a 3-ik osztálynál a hittan, a 4-ik osztálynál az erkölcstan elől kimarad e szó: „rendszeres." 3. Mód és mo-dor tekintetében módosítás nélkül elfogadtatok. * Ezen elvek lesznek tehát irányadók az egyet, tanügyi bizottságra nézve, a vallás- és erkölcstani tankönyvek szerkesztésénél, illetőleg pályakérdés kitűzésénél, — s bár valószínű, hogy az egy. tanügyi bizottság, mint önálló testület, ez elveken lényeges változtatásokat tesz — mi valóban óhajtandó : eszmecsere okáért legyen szabad még is néhány szerény észrevételt tennem. Hogy pedig gyönge szavaimnak nagyobb súlyt kölcsönözhessek, idézem Szász Domokosnak épen e tárgyra vonatkozó nézeteit. Szász Domokos „Vallásos eszmék történ é t e" cimü igen jeles könyvének előszavában,— melyet méltó volna egész terjedelmében ide irnom, de a kiknek meg van, fölkereshetik, a kiknek nincs, azok szerezzék meg a valóban jeles müvet, — többek közt — szólván épen a vallástanítás mikéntjéről - ezeket mondja: „Fenségesebb irányt ennél (t. i. a Jézusénál) vallástanitásunkban mi sem követhetünk. Füg-